Hagyományőrző fejlesztés Zalában: a Gébárti Kézművesek Házának bővítése
Zalaegerszeg külvárosában, a Gébárti-tó partján épült fel a Kézművesek Háza 1982-ben, Baránka József, Jankovics Tibor és Pelényi Gyula tervei alapján. A különleges helyszínen, a Göcsej-Hetés néprajzi tájegységek kapujában közösségi építéssel létrehozott épület valódi közösségépítő munka helyszínéül szolgált az elmúlt 38 évben. A Kézművesek Háza, nevéhez méltón, a magyar tárgyalkotó művészet hagyományait továbbörökítő műhely. Első tíz évében csupán nyaranta működött, ám a folyamatos fejlesztéseknek és bővítéseknek köszönhetően lehetővé vált a folyamatos üzemeltetés és az egész éves műhelymunka.
Az alkotóház folyamatos fejlesztése, bővítése, berendezésének és környezetének alakítása a fenntartó önkormányzat, a Zalai Megyei Népművészeti Egyesület, s a helyi népművészek egymásra épülő, önzetlen munkájának eredménye.
1996-ban, a Honfoglalás Millecentenáriumának tiszteletére, az Egyesület 122 tagja elkészített egy honfoglalás-kori magyar hagyományokon alapuló nemezsátrat – vezérjurtát –, mely az Országos Népművészeti Kiállításon megkapta a Kulturális Minisztérium különdíját. A jurta állagmegóvására azóta is évente felújító tábort szerveztek önkéntesek részvételével. 2001-ben boronafalú kovácsműhely épült, szabadtéri fatüzelésű kemencével. A főépülettől nem messze található lezárt temető mellé a Kárpát-medence néprajzi tájegységeinek fa sírjeleit bemutató kertet készített a közösség, s a környező ligetes területen szoborpark került kialakításra.
Mindeközben az intézmény a város kulturális életének meghatározó szereplője lett, s a szomszédos Aquapark megnyitását követően az idegenforgalmi érdeklődés is megnőtt. Ilyen körülmények között a ház, és annak közössége kinőtte – az utoljára 2008-ban átalakított – épület adta kereteket, így szükségessé vált a bővítése. Az üzemeltető célja a közösségi művelődési intézményrendszer feladatait ellátó, s az egész életen át tartó tanulást segítő népi kézműves alkotóház fejlesztése volt, mely a Nyugat-dunántúli régióban regionális szerepet tud betölteni, közösségi képzési és tehetséggondozó programok megvalósításával. Ehhez olyan átalakításra volt szükség, melyet követően nagyobb csoportok fogadása, rendezvények, szakmai találkozók lebonyolítása is lehetővé válik.
Műszaki kérdések is megoldásra vártak: egyrészt a műszakilag elavult fűtési és elektromos rendszer, valamint a nyílászárók cseréje, és az eredeti épülettömeghez kapcsolódó félbehagyott vasbeton alépítmény eddig tetőteraszként működő tömegének hasznosítása is szükséges volt.
Az eredeti, fazsindellyel fedett, panorámás megnyitású épületrészben egyelőre csak az átalakítással érintett helyiségek megújítására volt lehetőség. A műhelyeket magába fogadó, felső szintjén tetőteraszos vasbeton épületrész ácsszerkezetű felépítményt kapott, melyben az eddig csekély kapacitású vizes helyiségek bővítése történt meg, s egy oktatóterem is helyet kapott. Ehhez a nyaktaghoz kapcsolódik az új épülettömeg, mely bemutató-kiállítótérként funkcionál. Építészeti cél volt az összhang megteremtése az új és régi épülettömegek között, az új épületegyüttes bejáratának kialakítása, s a természetes fény legkedvezőbb kihasználása, a kialakult domborzati viszonyok és faállomány megóvása mellett.
Az egységes építészeti összkép eléréséhez a tervező a kialakult építészeti rendet követte: félig földbesüllyesztett monolit vasbeton falakra légies ácsszerkezetet ültetett. Az új épülettömeg esetében a funkció határozta meg a formát: a kiállítótér fő látványossága a már említett jurta, melynek ilyen módon az állagmegóvása megoldottá vált. A jurtát bemutató épülettömeg fa kupolája, mintegy védőtetőként borul a nemezsátor fölé, annak szerkezetét felnagyítva, rétegelt ragasztott tartókkal. A kupola csúcsán felülvilágító opeion nyílik – így aki a jurta füstelvezető nyílásán át tekint az ég felé, egyszerre érezheti magát kint és bent, az épület fölé boruló fák lombjára tekintve.
A tervező, Fülöp Tibor munkája nem csupán az eget és a földet fény által összekötő kupolaszerkezet alkalmazásával idézi meg Makovecz Imre építészetének szellemiségét. Szintén a tó partján épült fel állandó tervezői művezetésével, a MAKONA Kft. kiviteli tervei alapján, a Mester által tervezett Boldogasszony kápolna. Ennek természetes palafedése köszön vissza a jurtát befogadó épületen. Az új épület nem csupán a nemezsátor otthonául szolgál, galériáján két állandó kiállítás is helyet kapott: Szelestey László néprajzi gyűjteménye, s Makovecz Imre zalai közösségépítő munkásságát bemutató tárlat.
A fejlesztés kivitelezése során biztosítani kellett, hogy a meglévő épület funkciói zavartalanul működhessenek, így a bővítés befejezésére, a közös munka során a közösség belakta új tereit. Az új épületrész felavatásával egy olyan hagyományőrző munka érkezett új állomásához, melynek alapjait a hatvanas évek végén egy Bernáth Aurél, Szabolcs Péter, Samu Géza, s Makovecz Imre nevével fémjelzett művésztelep tagjai rakták le. Az intézmény és egyesület jelenlegi vezetői, Flaisz Gergő, Prokné Tirner Gyöngyi és Skrabut Éva pedig ugyanazzal a lendülettel fejlesztik tovább az élő ház gondolatát, mint annak építésekor Fekete György, Müller Imre vagy Kováts Flórián tették.
Szöveg: Fülöp Tibor, Harmath-Gyetvay Enikő
