A Balaton-felvidék varázslatos hely. Az év minden szakában van valami indokolatlan boldogság a tájban, az épületekben, ami óhatatlanul beeszi magát az emberbe, és különösebb ok nélkül mosolygásra készteti. A szőlőhegyek, erdős domboldalak, megművelt völgyek között megbúvó apró települések, a távolban felbukkanó Balaton víztükre olyan összhatást eredményez, amely sokakat megérint.
Így volt ez annak a családnak az esetében is, akik egy szép fekvésű dörgicsei ingatlanban találták meg új otthonuk helyét, mely a falu utolsó belterületi telkeként összeköti a szőlőterületeket a faluval. Az üres telekre épülő családi ház tervezésével dr. Szűcs Endre irodáját, a Mérmű Stúdiót bízták meg, azzal a kitétellel, hogy az új épületnek a régió népi építészeti hagyományai és formavilága szerint kell megépülnie. Ez a lehető legjobb döntés volt részükről, így Bandi mester első szabadkézi vázlatait tanítványa, Tóth Péter DLA és tervezőtársai ültették át tervrajzokra, dolgozták ki részleteit, és vezették végig az építkezést.
A végeredmény magáért beszél. A tekintélyes tervezési program által megkövetelt tereket úgy kellett épületbe önteni, hogy az ne lépjen ki a falusi házak léptékrendje által diktált ritmusból, és belesimuljon a hegyoldalba. Ezért az alápincézett, részben beépített tetőterű házat H-alaprajzúra alakították, ami lehetővé tette a ház terepbe illesztését. Az oromzatos kisebb homlokzatokkal tagolt kialakítás inkább „nőtt” ház benyomását kelti, ami mintha több épület összenyitásával alakult volna ilyenné. És ezen a ponton szól közbe a nagybetűs és nagyképű „Építész Szakma”: hogy nem építünk „múltat”, mert az nem „őszinte építészet” és hogy jó-jó, igaz, hogy regionális építészetben kell gondolkodni, mert a modern brutalitása már a múlté, de azért oda kell biggyeszteni, hogy „kritikai” legyen az a regionalizmus, mert hát olyan jó érzés, amikor a tanult ember nagyképűségével lehet megjelenni egy megfelelően „letisztult” épülettel egy romlatlan környezetben. Így lesz az önfeledt kacagásból lenéző mosoly, az ateisták mosolya, akiknek Hamvas Béla adott már néhány jó tanácsot A bor filozófiájában: „Az ateizmus tulajdonképpen betegség. Az absztrakt élet betegsége. Gyógyszere egyetlenegy van: közvetlenül élni. A legelső szép nőbe beleszeretni, mégpedig sürgősen, nagyokat enni, virágok között sétálni, fenyvesekbe menni lakni, zenét hallgatni, festményeket bámulni, és bort, bort, bort, bort inni.”
A ház formálása, díszítése, anyaghasználata, a kert kialakítása, a fedett híd a vízmosás fölött nekem mind-mind egyetlen szóban sűrűsödik össze: huncutság. E sajátosan magyar kifejezés pont olyan gazdag és sokféle értelmezésű, mint a gondolatok, melyeket ez a ház felvet bennünk. Az értelmező szótár szerint a huncut lehet hamiskodóan pajkos, tréfásan pajzán, de lehet csalafinta, furfangos észjárású, vagy akár fondorlatosan, ravaszul cselekvő, mást félrevezető személy is. Sok minden belefér e fogalomba, mint a jó betyár, aki pengeélen táncol a törvényesség határán, borsot tör a hatalmaskodók orra alá, de a nép szereti. Ki-ki döntse el magában, hogy ez a huncutság és a jókedv belefér-e az építészetbe! Szerintem igen. Különösen itt, Dörgicsén. Mert már Béla bácsi is megmondta, hogy valamennyi Balaton-felvidéki bor között a dörgicsei a leghuncutabb.
Szöveg: Kuli László
Felelős tervező: Tóth Péter DLA
Fotók: Jurassza Zsófia
