Monok nem csak egy a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék települései közül, hanem a magyar történelem egyik sűrűsödési pontja. Kossuth Lajos szülőfaluja, az Andrássy-örökség őrzője olyan hely, ahol minden új kőnek felelnie kell a múlt kérdéseire. Csehák Fanni és Salamin Ferenc közös munkája, a 2023-ban átadott mini bölcsőde nem „épülni” akar a faluban, hanem megérkezni és otthonra lelni benne.
Hegyalja építészeti karaktere szigorú és öntörvényű. A meredek tetők, a súlyos falak és a nemes anyagok használata itt nem választás kérdése, hanem a tájból fakadó parancs. A tervezők értették ezt. Az épület tömegformálása a legelemibb, legősibb formát idézi: a „Házat”. Azt az oltalmazó hajlékot, amelyet egy gyermek is rajzol, ha a biztonságról kérdezzük.
A hófehér falak és a hagyományos égetett cserép vöröse olyan párbeszédet folytat a környező épületekkel, a szomszédos hosszúházas lakóépülettel, amelyben nincs helye harsányságnak. Az épület tisztelettel húzódik meg a régi, rusztikus terméskő kerítések szomszédságában, mintha mindig is ott állt volna.
A tervezői gondosság azonban nem állt meg a ház falainál, a településszövet működését is vizsgálták. Bár a telek természetes megközelítése a főutcáról történne, az alkotók tudatosan úgy formálták az épületet, hogy annak főbejárata a központi főtér felé nyíljon. Ez a határozott építészeti döntés szervesen a falu szívéhez köti a bölcsődét, erősítve a köztér használatát, egyben előrevetítve egy természetes gyalogos tengelyt, amely a jövőben a környező középületek és a sportpálya között teremthet élő, mindennapi kapcsolatot.
Az épület legkarakteresebb eleme a bejáratot és a belső tereket védelmező fa lamellás rendszer. Ez a megoldás messze túlmutat a puszta díszítésen: ez egy finom szűrő, amely a külvilág zaja és a belső rend nyugalma között teremt átmenetet. A faelemek jelenkori mesterségbeli tudással megformált – bár egy bölcsődéhez mérten talán kicsit fegyelmezett – ritmusát jótékonyan oldja a természet: a nap járása során a rácsokon átszűrődő, falakon táncoló fény-árnyék játék élővé teszi a homlokzatot, barátságos és tapintható közelségbe hozva a házat a legkisebbek számára.
A mélyre húzott bejárati terek és a vaskos, fehér pilléreken nyugvó fedett terasz a hagyományos tornácok világát mentik át. Ezek a „köztes terek” kulcsfontosságúak egy bölcsőde életében: itt a gyermek akkor is a szabad levegőn lehet, ha esik az eső, vagy ha tűz a nap. Az épület oltalmazó szárnyai alá veszi használóit, megteremtve azt a fizikai és lelki biztonságot, amelyre a legelső közösségi élmények során szükség van.
Ahogy a külső formálás, úgy a belső térszervezés is józan, mértéktartó és emberi. A kis léptékű épület alaprajza végtelenül egyszerű és világos. A ház magja egyetlen otthonos csoportszoba, amelyet a legszükségesebb funkcionális kiszolgáló helyiségek ölelnek körbe, megteremtve a nevelés nyugodt, a legkisebbek számára befogadható családias kereteit.
A monoki bölcsőde tervezése során két generáció látásmódja adódott össze. Salamin Ferenc évtizedes tapasztalata, Hegyalja iránti elkötelezettsége és az organikus építészetben mélyen gyökerező szemlélete találkozott Csehák Fanni friss alkotóerejével. Az eredmény egy ház, amely nem hivalkodik, nem akar „nagyot” mondani – egyszerűen csak őszinte, pont mint a gyerekek.
A minibölcsőde jó példa arra, hogy egy kistelepülésen is lehet és kell is magas minőségű, a helyi identitást erősítő középületet alkotni. A monoki bölcsőde egy fészek, amelyben a jövő generációi nem egy idegen dobozban, hanem a szülőföldjük építészeti anyanyelvét beszélő falak között cseperedhetnek fel.
Stáblista
Építész tervezők: Csehák Fanni és Salamin Ferenc
Statikus: Pataki Zoltán
Gépész: Szilágyi Zsolt
Elektromos: Münnich Gábor
Tűzvédelem: Farkas Gábor
tervezés éve: 2021
kivitelezés éve: 2023
Szöveg: Ungváry-Kiss Márta
Fotó: Szántó Tamás és Varga Csaba
Drón fotó: Borsodi Zóna
