Tokaj-hegyaljai világörökségi régiónk különleges terület. Itt barangolva olyan érzésünk van, mintha az itt zajló élet valami gazdag királyság romjain ülne és morzsolná hétköznapjait. Hosszú és fáradságos munka megemelni a létet az őt megillető szintre, helyreállítani az aranykort, legalább nyomokban, érzésben, a fejekben. Az idén Kossuth- díjjal kitüntetett Salamin Ferenc építész és kollégái évtizedek óta dolgoznak itt Hegyalján ezen fáradhatatlanul.
A Tolcsván – Salamin Ferenc tervei alapján – épült új iskola és tornaterem kapcsán érdemesnek gondoltam, hogy az épület megértését segítve a kezdetek első lépéseit is bemutassam. Köztudott, hogy Salamin első nagy épülete a régióban, az 1996-ban épült szerencsi iskola és tornacsarnok volt, melyet Makovecz Imre mester csapatában tervezhetett meg. Ez az intézmény egy sűrű városi szövetben álló meglévő épület bővítésével és átépítésével jött létre és már magában hordozta azokat a jegyeket, melyek Salamin építészetére olyannyira jellemzőek: regionalizmus és játékosság, természetes anyagok és feltétlen hagyománytisztelet.
A szerencsi iskola mozgalmasságában és szokatlan tartószerkezeti, térképzési fordulataiban könnyű észrevenni azt a fiatalos lendületet, lelkesültséget, melyet mindnyájan éreztünk alkotóéveink hajnalán. A látványos épület „hegyaljaisága” viszont megkérdőjelezhetetlen és kiállta az idők próbáját, vagyis Salamin természetes módon szívta magába a hely szellemét és érezte meg azt, hogy milyen hangnemben csendül fel a borrégió himnusza.
Ezt az alaphangot azóta is megtartotta és a most elkészült tolcsvai tanintézmény kapcsán is jó érzékkel alkalmazta a felhasznált anyagok, színek és arányok tekintetében. Ez az épület nyugodt és méltóságteljes alapállású, szerkezeti megoldásai és tetőformái hagyományosak és a település hasonló léptékű műemlék épületeire reflektálnak. A felső tagozatot magába fogadó iskola így harsány, figyelemkeltő építészeti fordulatok nélkül is egy közintézmény képét sugallja, a funkció szinte magától értetődően leolvasható. Egy teljesen új épületet kellett elhelyezni az önkormányzat által felvásárolt és összevont hét telken, mely magába foglalta a tömbbelsőt is. A tömb meglévő házaihoz képest nagy tömegű épület szelíd elhelyezését a tervező úgy oldotta meg, hogy azt a tömb belső, alacsonyabban fekvő területén helyezte el, így nem telepedik rá a környező házakra, de párbeszédbe keveredik a szemközti tömbben álló Rákóczi kastéllyal és a Kisboldogasszony római katolikus templommal. Az épületen belüli funkciók szétválasztása tovább bontja a tömegeket, így a tornaterem és öltözők tömbje, valamint az iskolaszárny és tanári szobák tömege kisebb törésekkel, eltolásokkal szemnek kellemes kompozíciót alkotnak és az összekötő szárnnyal együtt egy belső udvart hoznak létre. Az elrendezésből leolvasható, hogy eredetileg nagyobb iskolát terveztek, így az elkészült épület szinte felkínálja lehetőségként az iskolaépület folytatását az udvar lefedésével, vagy akár a tantermi szárnyak folytatását – amennyiben szükség lesz rá – és szellemesen reprodukálja az épített örökség bájos esetlegességeit is. Egy feszes mértani szerkesztés teljesen idegen lett volna nemcsak ebben a tömbben, de a régióban is. Az ünnepélyes megjelenésű oldalszárnyak közé feszülő összekötő rész játékos tetőszerkezete ezt hivatott oldani és vaskos oszlopaival megadja a vizuális hangsúlyt a főbejáratnak.
Szöveg: Kuli László
Fotók: Szántó Tamás
A cikk teljes terjedelmében az Országépítő folyóirat 2024/3-as számában olvasható, amely ITT megvásárolható.
Stáblista:
építész vezető tervező: Salamin Ferenc
építész munkatárs: Salamin Pál
statikus tervező: Pataki Zoltán
épületgépész: Fodor Zoltán
elektromos tervező: Münnich Gábor
úttervező: Bíró Károly
