Heil Tibor 60 – Családi házak

A Heil Tibor alkotásait bemutató cikksorozatunk negyedik részének témája a – többnyire Leányfalura tervezett – kisebb családi házak, lakóépületek.

A rendszerváltás korszakának egyik legtipikusabb építész megbízása volt a családi házak tervezése, amelynek akkoriban jól átlátható, valós (szak)sajtója volt (Lakáskultúra, Családi ház, Szép házak folyóiratok), amibe érdemes volt bekerülni. Az akár Budapest-környéki, akár vidéki egy-két lakásos lakóépületek tervezése biztosítani tudta a megélhetést egy építész tervező számára. Ugyanakkor az anyaghasználat egyszerűbb, mondhatni természetesebb, a jogszabályi előírások jóval lazábbak voltak, így a tervezői szabadság pedig nagyobb. Az élőmunka díja jóval alacsonyabb volt és számtalan olyan szakember, kisvállalkozó volt elérhető a piacon, akik számára ez a lépték megfelelő volt és esetleg még az egyedi szerkezet támasztotta kihívást is keresték.

Az átlagostól eltérőt kedvelő megrendelők nagy számban keresték meg Makovecz Imrét családi otthonuk megtervezésével, aki – fizikailag nem bírva ekkora megrendelésállományt kezelni – rendszerint fiatalabb tanítványainak adta tovább a munkákat és az azokkal járó felelősséget. Ez egyfajta beavatást is jelentett a tanítványok számára. Heil Tibor életművében ilyen munkának tekinthető az előző cikkben bemutatott akarattyai nyaralóépület.

A szerves építészet második generációjának reputációját ezek a munkák alapozták meg, aminek következő lépcsője a főépítészi tevékenység volt. Itt mutathatták meg a tanítványok, hogy mit tudnak, gondolnak valójában az építészetről. Ha a családi házak tervezését rövidtáv futásnak tekintjük, akkor a főépítészség a maraton… Különösen Makovecz Imre főépítészi koncepciójának követése esetén. Ugyanis ez a koncepció inkább a példamutatásra, a folyamatos jelenlétre, a megszólíthatóságra épült, kevésbé a hivatali teendők kifogástalan ellátására, kvázi hatósági feladatkör betöltésére.

A folyamatos jelenlétnek két fontos területe volt. Az egyik a fizikai, személyes jelenlét, illetve a a már említett megszólíthatóság. Makovecz számára nem volt különbség munka és munka között, ugyanolyan fontosnak tekintette az egyszerű, majdhogynem karbantartási léptékű megoldandó feladatot (mondjuk egy kerítés javítását, átfestését), mint mondjuk a település fejlesztési tervének megfelelő kézbentartását. Ez a személyes jelenlét a főépítész ismertségéhez vezetett, de ezzel párhuzamosan a főépítészt is különös helyismerettel ruházta fel. A jelenlét másik pillére a megvalósult tervekkel való példamutatás, amely mindenki számára látható és ezáltal megérthető módon artikulálta a főépítész építészeti karakterét, a település arculatáról alkotott vízióját.

Heil Tibor számára Leányfalun 1999-2003 között adódott lehetőség a főépítészi poszt betöltésére, amelynek néhány lakóépület, épületfelújítás lett a számunkra látható eredménye. Azt mondhatjuk, hogy ez egy nagy egymásra találás volt, hiszen Tibor akkorra már kiforrott világa nagyon egybevágott a Duna-kanyar kicsit svábos, kicsit svájci villás, nyaralóépület léptékű világával. Anyaghasználata tökéletesen beolvasztotta a településképbe épületeit, ugyanakkor saját egyedi építészeti elemei határozottan megkülönböztethetővé, maivá teszik azokat.

Első megvalósult épületeit – a Glósz-villa felújítását és egy egykori műhelyépület rendkívül izgalmas tetőráépítését – a későbbiekben mutatjuk be.

A jelen cikkünkben szereplő két leányfalui családi háza csendesebb, visszafogottabb formavilágot képvisel. Ebben talán közrejátszhatott a korábban említett példamutatás felelősségének felismerése is.

A 2002-ben tervezett Hortobágyi-ház egyszerű, egytömegű épület, amely éppen egyszerűségének köszönhetően válik szinte észrevétlenné a domboldal egyik saroktelkén. A nyugodt tetőidomon éppen akkora hangsúlyt képez a tetőablak felépítménye, amit a két főhomlokzatos diszpozíciója megkövetel. A meredek tetőzetet az erőteljes csendesítő teszi kiegyensúlyozottá, amely alatt a könyöktámok is szervesen hatnak, nem klisészerűek. A meredek tető miatt hangsúlyossá váló főhomlokzati oromzat visszafogottan díszített, a verandaszerű kiugró tömeggel válik a kompozíció kerek egésszé, szinte típustervként is használhatóvá.

Az ugyanekkor megvalósult Klinkó-ház tömegszervezése Heil Tibor védjegye is lehetne. Az épületet két tömegre bontja: egy oromfalasra és egy túlfuttatott tetősre. Az oromfalas a város, azaz a főút felé mutatott arc, míg a Duna felé tetőszoknyával, hangsúlyos oromfali ácsszerkezettel, oldottabb architektúrával fordul az épület. A két tömeg tetősíkja nem egyezik meg, a váltásba kerül a tetőablak felépítménye, amely egyben a bejárat tengelyét is kijelöli. Sok-sok apró elem, figyelmesség összpontosul ebbe a kis épületbe, amelynek belsőépítészeti terveit is elkészítette Tibor. A kivitelezést is felügyelte, az építtető feltétlen bizalma és a kivitelező precizitása, lelkesedése egy időtálló, szép épületet eredményezett.

Itt említendő meg az ugyanekkor tervezett pesthidegkúti családi ház, amely a fent ismertetett két épület testvérének is tekinthető és erősíti Tibor építészetének tökéletes helyi ízesülését, Kárpát-medencei nyelvezetének akár univerzális, szinte típustervszerű használhatóságát.

Szöveg: Erhardt Gábor

Fotók: Szántó Tamás