A Heil Tibor építész életművét bemutató cikksorozatunk előző néhány része inkább tervezéselméleti kérdéseket taglalt, így talán indokolt egy cikket csak a szem gyönyörködtetésére szánni.
Mostani bejegyzésünk témája a díszítés, a díszítő elemek, amelyek napjaink építészetében tiltottak, vagy ha nem is tiltottak, a mindennapi gyakorlatban eltűntek az építészetből. Ugyanakkor a közízlés igényli az épületek ornamensekkel való felöltöztetését, amelyet az építészek többsége anakronisztikusnak tart. Erre a róka fogta csuka helyzetre meglehetősen jó választ adott Heil Tibor, illetve a Kvadrum építész iroda munkatársai.
Heil Tibor építészetében a díszítések organikus felfogásban készültek, azaz a díszítések a szerkezetek szerves részeit képezik, nem utólag „ráaggatottak”. Ezek a legtöbbször a korábban említett védjegyszerű építészeti elemeken jelennek meg, többnyire az ácsszerkezetek továbbgondolása adja a díszítő jelleget. tetőablak felépítmények, oromzati ácsolatok, homlokzati ablakok kiugró keretezése mind-mind a Kárpát-medencei építőízlés megjelenítői, illetve az azt tovább gondoló nagy elődök munkássága előtti tisztelgés…
Szöveg: Erhardt Gábor
Fotó: Szántó Tamás, Szász István
