Heil Tibor életművében központi szerepet játszik néhány közepes méretű középület, amely nem, vagy csak részlegesen épült meg. Az előző cikkben bemutatott kenesei Balatonfői Yacht Club szállás- és közösségi épülete – annak tervváltozatai és megvalósult állapota – nagyon jól mutatják, hogy hogyan gondolkodott az építész a közepes léptékű, vidéki középületekről. Egyrészről külön épületbe telepítette a szállás és az étkezési funkciót, amit ma már bizonyára egy tömbben valósítana meg a beruházók döntő többsége. Tibornál ez a döntés részben funkcionális okokra vezethető vissza, de bizonyára az a törekvés is számottevő volt, amely az épületeket a környezet léptékében akarta tartani. erre ad lehetőséget a két kisebb épület. A szállásépület racionális, repetitív tömegét a funkció adta, aminek szerves kiegészítése lett (volna) az íves étkező épület. Ráadásul a két épületet összekötötte (volna) egy pergolarendszer, amely azon túl, hogy a gépkocsi elhelyezés kulturált keretét adta volna, szerves egységbe foglalta (volna) a két épületet, illetve finoman utalt az egykori Balaton-parti parképítészeti hagyományokra.
A meg nem valósult épületek közül a borgátai és a tatabányai fürdőkomplexumot és a zetelaki szállodaépületet szeretném bemutatni az alábbiakban, illetve részben megvalósultként a jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola egy épületrészét.
Az utóbbi terv egy meglehetősen bonyolult telekviszonyú háztömb hasznosításáról szólt, amelynek keleti, főutca felőli oldalán az egykori Érseki Leánynevelő Intézet 120 éves, kétszintes, tekintélyt parancsoló tömbje áll. Az ezzel átellenes sarokba kerülő étkező és konyhaépület készült el Heil Tibor tervei alapján, ahol az építészeti feladat az alapvetően vegyes, részben parasztházas, részben zártsorúsodó, de döntően földszintes beépítés felé mutatott középület jelleg definiálása volt. A tetőtérbeépítés okozta méretnövekedés és a Tiborra jellemző építészeti eszközkészlet egyaránt a földszintesből egyemeletes magasságba való átvezetést szolgálja. Sajnos, csak egy épületrész valósult meg Heil Tibor tervei alapján, mindkét oldalán más, egyszerűbb koncepció szerint záródott be a tömb.
A meg nem valósult tervek közül a legfontosabb, legizgalmasabb és legkorábbi a borgátai fürdő vázlatterve (2002) meglátásom szerint a teljes életút építészeti elveit összegző koncepciót fogalmaz meg, gyakorlatilag egy szabadkézi rajzban.
A Kissomlyó hegy lábánál megbújó nyaralótelepen kellett egy meglehetősen nagyszabású tervezési programot megvalósítani, ahol az előzőekben említett építészeti törekvés: az egészséges léptékben tartás volt az elsődleges szempont. Emellett azonban egy nagyon szép belső dramaturgia is kibontakozik a tervből, amire minden bizonnyal ideális terepet biztosított a zöldmezős adottság.
Az épületegyüttes két, egymást keresztező tengelyre szerveződik: az egyik a megközelítés, belső közlekedés hossztengelye, a másik, erre merőleges tengely pedig a fürdőépületeket, illetve azoknak a szabadtéri medencékkel való kapcsolatát szervezi.
A kompozíció főtengelyére illeszkedő, kerek, zárt városias teret keretező szolgáltató épület képezi az előteret, dramaturgiai előkészületet, amely mögött a fürdő főbejárata és kiszolgáló épületei is egy – itt már négyzetes – belső udvart kereteznek. A tengelyes kompozíció következő súlypontja ismét egy kerek (gyógyvizes) medencés udvar, amelyet két oldalról egy-egy fürdőcsarnok fog közre. Az egész épületegyüttes nagyon jól ötvözi az ókortól napjainkig a fürdőkhöz kapcsolódó érzeteket, képzeteket: egyszerre elegáns és fennkölt a tengelyességével, illetve otthonos intim, zárt tereivel. A funkcionális kereszttengelyek dramaturgiailag éppen a megfelelő helyeken nyitják meg ezt a zárt, belső világot. A környező hétvégi házak léptékéhez nem igazodó fürdőcsarnokokat mindenhol földszintes tömegek veszik körül, az ide érkező, illetve a komlexumon belül mozgó vendég nem érzi idegenül magát ebben a miliőben.
Mellékesen jegyzem meg, hogy a tervnek (nem feltétlenül szerves) része a Tibor terveiben gyakran feltűnő tizenkét osztatú filagória.
A tatabányai fürdő (2002) a borgátainak egy érdekes kiegészítését adja, amennyiben itt a tizenkét osztatú fedett (medence)tér éppen az együttes középpontját adja. A borgátaihoz hasonló fürdőcsarnok e tér takarásában helyezkedik el, az íves alaprajzra szerkesztett kiszolgáló épületek, helyiségek pedig körbeveszik azt, kis belső udvaroknak adva helyet.
Az épületen megjelenik egy sajátosan formált torony, függőleges hangsúly, amely a fürdőcsarnok által kijelölt főtengelybe nem illeszkedik. Ezt a szögtörést a megközelítés iránya indokolja, ugyanakkor a főtengely lezárása így sem marad el: egy szinte erődítésszerű falakkal kerített belső udvar kapott itt helyet.
A kör alaprajzú medencetér köré szerveződő kiszolgáló épületek tetőzete nem egységes síkot követ, tele van gerincugrásokkal, illetve lapostetős additív tömegekkel, ami a kenesei yacht klub étkezőépületénél is látható.
Az összkép így egy középkori erődített városra, vagy akár Atilla király egykor volt fapalotájára emlékeztet…
A zetelakai panzió (2007) épületegyüttese alapvetően szintén tengelyesen szerveződik: a főépület szimmetriatengelye jelöli ki a főtengelyt, amire a háttérben két kisebb vendégház-páros szerveződik, így alakítva ki egy nagyobb, zöld udvart, kertet. Ugyanakkor a kompozíció kap két oldalhangsúlyt, amelyek aszimmetrikussá teszik az együttest. A megérkezés felől egy bástyaszerű, tornyos fogadóépület hangsúlyos, de mégis kisebb léptékű tömege fogadja a vendégeket, mögötte geometrikus díszkerttel. A túlsó oldalon pedig a főépülethez egy kisebb, körbeépített, kerek, zárt udvar csatlakozik szintén hierarchikusan csökkenő méretű épületekből formálva. Az épületegyüttes így egyszerre mutat nagyvonalú, elegáns képet kifelé és szerethető, intim világot befelé.
Az bemutatott tervekből kiolvasható tömegszervezés, belső dramaturgia egy erős belső építészeti vízióról tanúskodik, ami a nyolcvanas évek településrendezési terveiben használt, továbbfejlesztett axonometrikus rajzokon, skicceken is elemi erővel üt át, válik plasztikussá, akár a laikusok számára is érthetővé. Óriási kár, hogy ezek az épületek nem valósultak meg.
