A Csepel szigeten található Királyerdő elnevezésű terület egyike volt a főváros-környéki pihenőhelyeknek, ahol a polgárok egy rövid utazás után maguk mögött hagyhatták a város nyüzsgését és természetközeli környezetben pihenhették ki a heti munka fáradalmait.
A Soroksári Duna-ág közelében fekvő fenyves és akácos erdő a múlt század 30-as éveben keltette fel a beruházók figyelmét. A Magyar-Hollandi Bank Rt ezért kezdte a beruházást egy strandfürdő építésével, melynek környezetében telkeket parcellázott fel, ahol „fáradságos és költséges kirándulások helyébe olyan könnyen megközelíthető üdülőhelyet teremtsen, mely ezt a hivatását a legkifogástalanabbul betölti”, a Római part déli ellenpontjaként. A terület parcellázása kifejezetten kerülte az „amerikai stílusú rideg” egyenesvonalú kiosztást így a végeredmény a terepviszonyokat követő, kacskaringós útrajzolatokat eredményezett, ahol könnyen eltévedhet az, akinek nincs helyismerete. Érdekesség, hogy az első építkezőknek a telkeken a meglévő faállományt csak a lakóház elhelyezéséhez szükséges minimális mértékben lehetett kivágniuk és a Bank lehetőséget adott a telkek életbiztosítással egybekötött részletfizetéses megvásárlására is.
A terület mára azért átalakult, körbevette a város és intenzíven beépített lakónegyed lett, de az utcák vonalvezetése, az elővárosi lépték érezhetően rokon hangulatot mutat más századelőn épült tisztviselőtelepekkel és e különös zárvány egyedi hangulatot áraszt. Az épületállomány sajnos vegyes képet mutat: található itt századeleji hangulatú lakóház, kockaház, lapostetős épület és társasházak is. Ebben a közegben kellett Parócai Imre építésznek egy földszintes, kissé jellegtelen téglaházat átalakítani egy minden igényt kielégítő lakóházzá, ami otthonává válhat a fiatal házaspárnak.
A tervező a sátortetős házat egy tagolt, megemelt nyeregtetővel „megfejelve” hátrafelé bővítette. Az első épületrész tetőtér beépítést kapott, a hátsó toldalék pedig egy nagy belmagasságú nappali-étkező-konyha kombinációt fogadott magába. A két rész közé ügyes és helytakarékos ízesüléssel furakodik be a ház belső közlekedési rendszerét összefogó nyaktag, melyben az előszoba, a wc és a kamra mellett egy kissé visszaugratott üvegfallal épült be a lépcső. Ügyesen lettek elrejtve az üzemeltetést szolgáló kertkapcsolatok is a hátsó homlokzaton. Az alaprajz az egyszerű tervezési programból és a helytakarékos megoldásokból is izgalmas térkapcsolatot hozott létre.
Az épület átalakítása és bővítése -akár az első beépítések idején- a meglévő fák megóvása mellett történt. A kockaház-hangulat megszüntetését szolgálja a kiemelt oromfalas nyeregtetők mellett az üvegezett olvasósarok is a hálószobán. A felhasznált anyagok és színek, valamint az épület díszítőelemei, a spaletták és a vakolatkeretek, a múlt századi tisztviselőtelepek tisztes polgári hangulatát idézik és az egész ház igyekszik példát mutatni e dinamikusan átalakuló, sajátos hangulatú kis mese-városrésznek. A nyüzsgő metropolisz szélső kerületében, Királyerdő meséje így egy telken újra megszólal, ha faggatni kezdjük.
Szöveg: Kuli László
Fotó: Parócai Imre
Stáblista:
építészet: Parócai Imre / Solarchitect
tartószerkezet: Sipos Csaba
gépészet: Balla Sándor
elektromos: Muliter Gábor
