A zuglói Columbus utcában 1962-ben adták át az MSZMP pártházát, melybe a rendszerváltást követően költözhetett be a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium. Az épületet azóta belakó iskolában most végre megszülethettek azok a külső és belső közösségi terek, melyek a köz épületévé teszik azt. A felújításról és bővítésről az intézményvezető Makovecz Pállal és a tervező Csernyus Lőrinccel beszélgetett Harmath-Gyetvay Enikő, akiket ezen a beruházáson túl összeköt a Makovecz Imre Alapítvány kuratóriumában végzett közös munka is.
H-Gy.E.: A Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium honlapján olvastam, hogy 1991 óta tanítasz az intézményben. Ez alapján úgy sejtem, tanúja voltál annak a folyamatnak, ahogy a Columbus utcai épület pártházból iskolává vált. Hogy lesz egy pártházból iskola?
M.P.: Érdemes ezt a történetet még korábban, 1954-ben kezdeni. Akkor alapította meg Záborszky József, az elődöm édesapja, az Ajtósi Dürer soron álló István Gimnázium énektanára a gimnáziumi zenekart, ami aztán szépen növekedésnek indult. 1968-ban, az országos zeneiskolai hálózat életre hívását követően létrehozták a kerületi zeneiskolákat. Ebben a kerületben Záborszkyt nevezték ki igazgatónak, és a zeneiskola központja az István Gimnáziumba került. 1990-ben lett a zeneiskolából szakgimnázium, ekkor már Záborszky Kálmán volt az igazgató, ő nézte ki ezt az épületet. Az egykori amatőr zenekar, a Szent István Filharmonikusok pedig 2006-ban hivatásossá vált, ma a három állami fenntartásban működő filharmonikus zenekar egyike a Nemzeti Filharmonikusok és a Concerto Budapest mellett. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a mai napig egy tető alatt, szimbiózisban működünk velük, és Kálmán, akinek az irodája a szomszédomban van, továbbra is a zenekar művészeti vezetője.
Az épületre visszatérve, a rendszerváltás előtti években már nemcsak az MSZMP működött ebben a házban, hanem nagyon sok párt volt itt. Amikor Záborszky Kálmán kinézte zeneiskolának az épületet, az SZDSZ is kinézte magának. Politikai szempontból egyébként nagyon érdekes történet, ahogy az épület végül hozzánk került. Németh Miklós kormányának utolsó oktatási minisztere, Glatz Ferenc adta ki az engedélyt, hogy a zeneiskolából gimnáziummá alakuljunk. Az Antall József vezette parlament szavazta meg, hogy megkapjuk a házat. Végül egy SZDSZ-es többségű önkormányzat újította fel nekünk, azok után, hogy ők is pályáztak rá. Persze, mielőtt beköltözhettünk, az összes itt működő pártnak új helyet kellett találni, ez egy elhúzódó folyamat volt.
H-Gy.E.: A mostani átalakítás programját intézményvezetőként gondolom te fogalmaztad meg. Mennyit lehetett ehhez építész tervezőként hozzátenni?
M.P.: Éppen a kiköltözés után találtam meg azokat a pauszokat, amikre rárajzoltam a harmadik emelet kontúrját, és jegyzetet készítettem, hogy körülbelül mit szeretnék. Ez ekkor csak az új gyakorlótermekről és a könyvtárról szólt. Liftről, új konyháról és ebédlőről, új gépészeti rendszerről még szó sem volt. Amikor megérett az idő a felújításra, bővítésre, először elkezdtem lobbizni. Akkor kiderült, hogy egy politikusnak kevés elmesélni, hogy mit szeretnénk, az a jó, ha le lehet tenni elé egy látványtervet.
Cs.L.: Ekkor jött a felkérés, hogy én, mint műszaki-építész ember gyorsan rajzoljak valamit, amit el lehet vinni a minisztériumba. Az épületet már korábbról ismertem, az Alapítvánnyal kapcsolatos feladataink miatt többször találkoztunk itt Palival. Egy hétvége alatt rajzoltam egy vázlatot, majd Fülöp Tibit kértem meg, hogy készítsen belőle egy koncepciótervet. Ő később kulcsembere lett a beruházásnak. Akkor készült egy vékony kis füzetecske, amiben többé-kevésbé már az jelent meg, ami meg is valósult.
H-Gy.E.: Mi volt ez a koncepció, amit az első vázlattól végig lehetett vinni?
Cs. L.: Adott volt az épület földszinti kontúrja, amit nem lehetett megnövelni. Ilyenkor mit lehet tenni? Függőleges irányban bővíteni. Ezért terveztünk egy komplett új szintet, egy magastetős beépítést, ami szerintem nagyon jót tett az épületnek. Ide kerültek a gyakorlószobák. Ez még mindig kevés volt, hiszen az volt a kiindulási alap, hogy nem férnek el a tanárok és a diákok. Ezért elmentünk megnézni a Zeneakadémia Wesselényi utcai épületét, amit egy régi bérházból építettek át, és arra volt jó példa, hogy lefelé is lehet építkezni. Az alagsor megépítésével létrejött egy aula, konyha és étkező, olyan közösségi terek születtek, ahol együtt tudnak lenni a diákok.
M.P.: Ha a lezárult előkészítési folyamat végén készült látványtervet megnézzük, akkor a lényegi dolgok nem változtak, csak a részleteken változtattunk folyamatosan. A színes homlokzat végig benne volt a tervekben, a narancs és a sárgák különböző árnyalatait képzelte el Menyus. Ezt végül a zuglói tervtanács elutasította. Voltak olyan fázisok is, amikor zongora- és trombitafazon jelent meg díszítésként, végül csak az árnyékoló lamellák maradtak.
H-Gy.e.: Milyen tanulságokkal járt a közös munka?
Cs. L.: Nem volt egy gyors lefolyású dolog, Pali 2012-ben kopogtatott először a minisztériumnál. Tervezőként ez a legrosszabb, amikor hirtelen, egy hétvége alattkell tervezni valamit, aztán hónapokig nem történik semmi, majd újra hirtelen kell vele foglalkozni. Ilyenkor nagyon könnyen előfordul, hogy minden nekifutásnál új szempontok és ötletek merülnek fel. Ahogy ezt Pali is többször hangsúlyozta, itt ezt el tudtuk kerülni. Ha megnézed a legelső változatokat, tényleg szinte az épült meg, ami azokon szerepel.
M.P.: Azt is jól megmutatja ez a történet, hogy ha az ember kitartó és szívós, akkor lehet haladni. Rengeteg utánajárásba került, hogy a megvalósulás egy-egy újabb fázisba léphessen.
Cs. L.: Nagyon jellemző még erre a konkrét helyzetre, és ma már nagyon ritka az olyan típusú munka, ami a megbízó-tervező-kivitelező jó együttműködésén alapul. E
hhez kellenek az olyan szent őrültek, mint amilyen itt Makovecz Pál és Záborszky Kálmán, akik jó gazdaként lépésről lépésre viszik előre a beruházást az ötlettől a megvalósulásig.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Fotók, drónfotó: Csernyus Bence
A cikk teljes terjedelmében az Országépítő folyóirat 2024/1-es számában olvasható, amely ITT megvásárolható.
