Fekete István korszakos ifjúsági regénye a Kis-Balaton vizes élőhelyét örökre beemelte a magyar fiatalok látókörébe. 2005-ben „A Nagy Könyv” szavazáson a Tüskevár bekerült Magyarország 12 legnépszerűbb könyve közé. Kevésbé ismert azonban, hogy e remekmű megszületésének története több szálon köthető az Alföld hasonló adottságú vizes élőhelyeihez is.
Tildy Zoltán református lelkész – aki a hazai természetvédelem és természetfotózás iskolateremtő alakja – első könyvében 1951-ben a Szeged melletti Fehér tó élővilágát mutatta be saját fotóival gazdagon illusztrálva. Ezt követően két év múlva jelent meg a „Kisbalaton” című albuma, mely először vetette fel Fekete Istvánban egy, a berekben játszódó regény megírásának gondolatát. A Tüskevár első sorai nem is a Balatonnál, hanem az Alföldön születtek 1953-ban, amikor Kunszentmártonban halászati oktatóként dolgozott a regényíró.
További érdekesség, hogy napjaink legismertebb hazai természetfotósa, Máté Bence szintén itt, az Alföldön kezdte világhódító útját, amikor a pusztaszeri nádasra néző szobájából örökítette meg a vízimadarak életét. Ebbe a sormintába tartozik az a vizes élőhely is, melynek bemutatását segíti a nemrégiben elkészült Császártöltés, Vörös-mocsár tanösvény.
MEGVALÓSULT ÉPÍTMÉNYEK
A megérkező terület Császártöltés főúthoz közel eső részén helyezkedik el. Több fedett-nyitott pavilon, tűzrakóhely és biciklitároló várja a látogatókat. Az itt található legnagyobb építmény a nagyszaletli. A fa oszlopokon álló épületet három oldalról hézagos lécburkolat, felülről látszó szerkezetű nyeregtető fedi, ami alatt. 60-70 ember kényelmesen elfér. A nagyszaletli közelébe, annak mintájára négy kisebb pavilon épült. Ezekbe információs táblák kerültek víztani, talajtani és a környék madárvilágára vonatkozó ismertetőkkel, valamint talajmintával. Az öt építmény egy kör mentén lett telepítve és feladata, hogy helyet biztosítson kisebb rendezvények, kihelyezett iskolai tanórák, és az ide érkező túracsoportok számára.
Innen haladhatnak tovább a látogatók az első fogadókapuhoz, ahonnan a tanösvény indul. Az építménypár között áthaladva lehet belépni a vízi világ területére. A két egymás felé fordított nyeregtetős tömeg szintén fa lécburkolatot kapott, belsejükbe egy-egy pad, térkép és információs tábla került. A tanösvényen haladva felújított pallósorok segítik a sétálók biztonságos áthaladását a mocsár felett.
A tanösvényi pihenőhöz érve egy kilátóról tárul elénk a mocsár egyik szabad vízfelülete. A kukoricagórékra emlékeztető, népies formákat idéző építmény két magas, keskeny egységből áll, amelyeknek megemelt járószintjéről a vízre nyílik kilátás. A területen elhelyezett fedett-nyitott építmény alá – a Nemzeti Park dolgozói számára – madárgyűrűző bemutatóasztal került. A tanösvény északi végpontját a kezdőponthoz hasonló kapuépítménypár zárja.
A homokmégyi töltésen található a kisebb csoportok befogadására alkalmas halászati bemutató stég. A szerkezet egyik fele acél hordókon úsztatott, míg a másik fele a víz hullámzásához igazodó acélcsuklókkal csatlakozik a szárazföldhöz. A korlátot a parttal átellenesen kétoldalra nyíló kijárat szakítja meg. A töltés két partszakaszát pedig egy szintén hordókon úsztatott fahíd köti össze.
A tanösvény egészét tekintve az építmények egységesen, tájba illően valósultak meg. A bemutatóterek kialakítása mind elősegíti, hogy a látogatók megismerhessék a Vörös-mocsár élővilágát, történetét. A hézagos lécburkolattal áttört felületek lehatárolják a fedett-nyitott tereket, de a lécek között mégis beárad a fény és a természet a belső részévé is válik. A tömörített föld padlózat sehol nem szakítja ki az arra járót a kirándulás hangulatából. A levegős, magas, keskeny, letisztult, funkcionális formák a népiest a modernnel ötvözve hívogató és használható útvonalat hoznak létre, ahol a látogatók a környezetet védve, ám mégis abba illeszkedve élvezhetik a Vörös-mocsár különleges vízi világát.
Szöveg: Rédey-Webb Hanna, Tóth Péter
Fotók: Jurassza Zsófia
A cikk teljes terjedelmében az Országépítő folyóirat 2024/3-as számában olvasható, amely ITT megvásárolható.
Stáblista:
Építtető: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, képviselő: Ugró Sándor igazgató
Generál tervező: Mérmű Stúdió – Hetedhét Építész Kft.
felelős tervező: Tóth Péter DLA
építész munkatársak: Mérő Máté, Radev Gergő
Statikus tervező: Nagy Anna (Aqua Complex Kft.)
Elektromos tervező: Münnich Gábor (Fényesvölgy Kft.)
Kivitelező: KEFAG Zrt.
