A székelyudvarhelyi ház egy fiatal értelmiségi család számára készült. A megbízók határozott elképzelésekkel keresték fel a tervezőt, és néhány egyeztetést követően megszületett a koncepció, melynek egyik sarkalatos pontja volt az udvarhelyi kúriák megidézése az új épülettel.
A tervezett épület térszervezésében sorvezetőként működtek a telek adottságai: a nagy szintkülönbség és a remek panoráma. Ezek a körülmények egy félig a domboldalba ültetett házat hívtak létre, ami egyszerű, téglalapba írható alaprajza ellenére, a főhomlokzathoz csatlakozó erkéllyel, mely a tengelyből kimozdított rizalitként jelenik meg, olyan hatást kelt, mintha organikus fejlődés és összeépülés során vált volna mozgalmas, harmonikus egésszé.
Az épület alsó szintjén kiszolgáló helyiségek találhatók, és innen indul a bástyaszerű lábazati fal mögé rejtve a fedett lépcső, a lakószintre. A már említett, nyugati tájolású erkélyre nyílik a látszó fedélszékkel fedett nappali. Az épület hátsó traktusában elhelyezett étkező-konyhának és hálószobának a déli homlokzaton van fedett-terasz csatlakozása, mely ezen a ponton részben már talajszintben fut. A terasz fölött hatalmas, félköríves, a fedett erkély oromdíszére rímelő ablak világítja meg a tetőtéri hálószobákat.
Tóthfalusi Gábor épületein jellemző megoldás a hagyományos formák és gondolatok modern megfogalmazása. Ez az épület megjelenésében sokkal inkább tűnik a kúria-formához ragaszkodónak, s csak a részleteket szemlélve csodálkozunk rá a hagyományos formaképzés újra-fogalmazására. Ugyanakkor magától értetődően valósul meg a Makoveczi-gondolat a földből kinövő és égből aláereszkedő szerkezetek találkozásáról.
Az oromdíszes, esőcsendesítővel szelídített magastető méltósága, a téglaarchitektúrában rejlő önmagával-való díszítés lehetőségeinek kiaknázása, a faragott gerenda- és szarufavégek, a historizmust idézően formált és díszített főhomlokzati nyílászáró, a tégla boltívbe ültetett faragott zárókő mind-mind olyan részletek, melyeket szemlélve bizonyára megvalósul az építész által megfogalmazott szándék: ez az épület egy olyan műalkotás, mint időtlenséget sugárzó zenemű, ami felemeli a hétköznapok problémáiba beleveszni hajlamos embert.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Építész: Tóthfalusi Gábor
Fotók: Bíró István és Nagy Zsolt
