Wekerletelepen felújítani mindig egyfajta építészeti kötéltánc a műemléki előírások és a mai családok valós térigénye felett. Tóth Péter és a Hetedhét Építész Stúdió „Év Háza 2025” közönségdíjas munkája azonban bebizonyította, hogy ha a tervezői alázat kellő leleménnyel párosul, még a legkisebb alapterületből is tágas, élhető, időtálló otthon varázsolható, akár az egykori báj visszanyerésével.
A Hetedhét Építész Stúdió évtizedek óta képviseli azt a „műtárgyközpontú” szemléletet, ahol egy kilincs megválasztása vagy a vakolat textúrája ugyanolyan fajsúlyos döntés, mint egy tartófal áthelyezése. Ezt a maximalizmust dicséri a homlokzat is: a levéltári kutatómunka, a fellelt régi fotók és a szerkezetek árulkodó jelei alapján, aprólékos munkával élesztették újjá az eredeti vakolat- és tetődíszeket. Lekerült a külsőt csúfító utólagos hőszigetelés és a klímaberendezés is. A megfelelő árnyat adó növényzet telepítésével, valamint a spaletták használatával 5–10 fokos hőmérsékletcsökkenést lehet elérni teljesen természetes módon.
A legtöbb épület nem értelmezhető a környezete nélkül, Wekerlén ez különösen igaz. A házhoz tartozó apró oázist a megrendelő tájépítész barátja, Szűcs Gábor tervezte. Az épület kertvárosi harmóniáját a közel 250 új növény – gyümölcsfák, fűszerek és dísznövények – teszi teljessé.
Tóth Péterék munkája a legjobb bizonyíték arra, hogy az örökségvédelem nem egyenlő a puszta konzerválással. Egy olyan alkotás ez, amely megmutatja, hogy az értékeink sokszor a birtokunkban vannak, csak elrejtőznek előlünk. Újrafelfedezésükhöz kell az értő szem és a kitartó akarat, mely ismét felszínre tudja őket hozni.
Építészet: Tóth Péter DLA
Szöveg: Ungváry-Kiss Márta és Poloma Máté Pál
Fotók: Jurassza Zsófia
Archív fotók: Nagy Attila
