A Kós Károly Egyesülés és a Lechner Tudásközpont együttműködése keretében az www.orszagepito.net honlapon az idei évben bemutatásra kerülnek a Népi Építészeti programban részt vevő épületek, építmények. Elsőként egy nagykőrösi felújítást közlünk.
A tulajdonos építész gyermekkori álmát váltotta valóra a nagykőrösi ház megvásárlásával. Olyan polgárházat szeretett volna, amit keze munkája során újulhat meg és válhat igazi családi otthonná. Az épület nyitott tornácával és illatos virágágyásaival szerelem volt első látásra. A meglelt írások szerint a szolgabíró 1857-ben adott engedélyt az építésére.
A megépült háromosztatú parasztház az 1900-as évek elején, a mezővárosra jellemző polgárosodás során nyerte el mai méretét és küllemét. Akkori tulajdonosai a telek mélységében meghosszabbították az épületet, az udvar felől tornáccal bővítették, megemelték falait és új, egységes tetővel fedték azt. Utcai homlokzatát a helyi kályhásmester (Molnár Dániel) által készített, akkor divatos eklektikus gipsz és kerámia motívumokkal díszítették.
A tervezés és felújítás során a tulajdonos az épület értékeinek megtartása mellett, a jelenkor funkcionális és kényelmi elvárásainak megfelelően igyekezett átalakítani a házat. Alaprajzi tekintetben a szélesebb traktusban egymásból nyíló helyiségek összenyitásával jöttek létre a nappali élet terei, az utcai helyiségek továbbra is lakószobaként szolgálnak. Az egykori konyha helyén került kialakításra a fürdő. A tornác beüvegezésre került, mára tágas üvegesként szolgálja az itt élők kényelmét. Az ingatlan sarkán új kiszolgáló épület létesült, amely küllemében igyekszik kortalanul hasonulni a főépülethez.
A védett épület felújításának első lépése a meglévő tetőhéjalás eltávolítása volt. A tervezett felújítási munkálatokhoz képest többletet jelentett, hogy az egész tetőfelületen el kellett végezni a héjalás és lécezés cseréjét, valamennyi kéményt 8-10 téglasor magasságig vissza kellett bontani, majd újra falazni. A szerkezetileg megerősített és előkészített tetőfelületen került sor a cserepezésre, amit az utcai és az udvari homlokzatok felújítása követett. Kijavították a sérült vakolatdíszeket, pótolták a padlásszellőző nyílások hiányzó gipsz rozettáját, az ablakkeretek, könyöklők, valamint az ablakok vízvetői bádogfedést kaptak a mai műszaki elvárások és a felújított állapot megőrzése miatt.
Az utcai homlokzat elkészültét követően került sor az utcai kerítésszakasz és a megdőlt kapupillér bontására, majd újjáépítésére. Az új kerítés építése során az épület homlokzat formaképzésével jobban harmonizáló megjelenést kapott. A kerítés színezése az épületéhez, a vakolatlan kerítésmező a megmaradó részhez igazodik. A gyalogkapu lamellás-kazettás deszka burkolata az épület elbontott pinceelőterének ajtólapja alapján került legyártásra. A nagykapu deszka burkolata a kapuzat meglévő fémszerkezetére elemenként került rögzítésre. Érdekes adalék, hogy a kivitelezés közben megállt a kapu előtt egy kerékpáros, aki azt mondta „na, végre visszaállításra kerül a régi kapu”. Kiderült, hogy 30 éve az akkori tulajdonos megbízásából ő bontotta el az egykori szintén íves záródású deszka kapuzatot. A közterület felöli díszes homlokzat mellett, az udvari is felújításra került előtetővel és lépcsővel kiegészülve. A felületek színeinek meghatározása esetében a visszafogottság, a harmónia megteremtése volt a fő vezérlő elv.
A felújítás során Nagykőrösnek, az egykori kulák-városnak egy újabb védett építészeti emléke kerül megőrzésre, amely a fizikai megújulás mellett a helyiek identitástudatának erősödését is szolgálja.
Építész tervező: Tényi András
Szöveg: Salamin Krisztina, Tényi András, Lechner Tudásközpont – Megújuló vidéki örökségünk
