Békés egy népes kisváros a Dél-alföldi régióban, a megye centrumában. A város különösen szívén viseli a népi építészeti emlékek megőrzésének ügyét, ennek egyik jeleként évtizedek óta otthont ad az Országos Népi Építészeti Tanácskozásoknak. A város központjában lévő, későklasszicista gazdaházat Csapó Gergely tanyásgazda építtette 1866-ban. Az épület fésűs beépítésben, utcavonalon álló, vályogfalú, nyeregtetős, hódfarkú cseréppel fedett. Alaprajzi beosztása: felsőház, pitvar és konyha, belsőház, pincekamra, kamra, alsópitvar és alsókonyha, alsóház, szín és ólak. A karéjos záródású oromzat alatti utcai homlokzatot a felsőház két ablaka, a tornác zsalugáteres vakablaka és a köztük futó lizénák tagolják. Az udvari homlokzaton az alsó konyháig pilléres, az épület többi, alacsonyabb részén darufás tornác fut. Az 1958 óta műemlékként védett tájház használatát a nedvesedő falak korlátozták. A Miniszterelnökség által útjára indított és a Lechner Tudásközpont által koordinált Népi Építészeti Program keretében elnyert támogatás segítségével sikerült elhárítani a problémát. Az elkészült szakaszos aláfalazással, utólagos falszigeteléssel és szivárgórendszer kiépítésével a tájház továbbra is fontos szerepet tölthet be a város hagyományőrző programjainak színtereként.
Szöveg: Lechner Tudásközpont, Salamin Krisztina
Fotó: Bélavári Krisztina, Lechner Tudásközpont, Békési Polgármesteri Hivatal
