A szélmalmok a XX. az. elején az Alföld legjellegzetesebb építményei közé tartoztak. Kiemelkedő tömegük építészeti hangsúlyt, sajátos karaktert kölcsönöz az alacsony falusi beépítéseknek, ahol pedig a dombokra telepednek, méltóságteljesen uralják környezetüket. Megszokott hozzátartozó elemei voltak a tájnak. Kunhegyesen hét szélmalom állt, amelyeket a gőzmalmok elterjedése miatt a 20. század elején kezdtek elbontani. A város által megmentett Komlósi-féle szélmalom a település határában, egy tanya udvarán áll. Az 1859-ben épült szélmalom holland típusú: tetőzete, szeleskereke és vitorlái egy hosszú rúddal a tetőhöz rögzített forgatókerék segítségével a széliránynak megfelelően fordíthatók.
A molnárnak állandóan figyelnie kellett az időjárást, elsősorban a széljárást. A megfelelő irányba kellett fordítania a szerkezetet a szélirány változásakor. A szélsebességhez úgy alkalmazkodtak, hogy kisebb szélben nagyobb felületű vitorlát vontak fel és csak egy kőpárral őröltek, nagyobb szélben két kőpárral és kurtították a vitorlát. Orkánok idején a vitorlákat bevonták és elfordították a szélkereket, mert egyébként megrongálódhatott a szerkezet, a tető fel is borulhatott. A szélmolnár munkája állandó éjjel-nappali figyelmet igényelt. Szélcsendes időben ők végezték el a szükséges karbantartást, az ácsmunkákat, beleértve a majdnem teljesen fából készült gépészeti berendezés javítását is, de a malomkövet is ők vágták. A szélmalmokat történelmi értékük miatt igyekeznek megőrizni sok helyen nem működő kiállítási tárgyakként, mivel a gépezet működés közben könnyen tönkre mehet, szakértő molnárok híján nehézkes a javításuk.
A csonkakúp alakú malom, átmérője alul 10, felül 6 méter, falazata vályog, külső köpenyfalába mintegy százharmincezer téglát építettek. Belső berendezését nem színezték, a falakat fehérre meszelték, a fa alkatrészek, szerkezeti elemek természetes színben maradtak. A különböző minőségű, színezetű és erezetű fák mégis némi színjátékot kölcsönöztek a belsőnek. A tető formaalakítása legtöbb helyen részese a malomház külső díszítésének. A zsindely elszíneződése, mohás bevonata a hazai szélmalmoknak sajátos jelleget kölcsönöz. A malomban csak a legszükségesebb helyen használnak vas szerkezeti elemeket.
A támogatásból a tégla köpenyfalat javították, valamint az öt évvel ezelőtt, egy viharban megsemmisült vitorlákat rekonstruálták. Az arra látogató turisták kívülről és belülről is megcsodálhatják a pompás ipari műemléket.
A Kós Károly Egyesülés és a Lechner Tudásközpont együttműködése keretében az www.orszagepito.net honlapon bemutatásra kerülnek a Népi Építészeti Program keretében megújult épületek, építmények. Ennek keretében készült ez a cikk. A szöveget a Lechner Tudásközpont Népi Építészeti Program 2017. című kiadványa ismertetőjének felhasználásával Salamin Krisztina és Erhardt Gábor írta.
Fotó: Lechner tudásközpont, Kunhegyes Önkormányzata
