A Zalai-dombvidéken található Zalakaroson 1962-ben termálforrásra bukkantak, ami után a település gyors fejlődésnek indult és országosan ismert üdülővárossá alakult. A falu határában a 18. század elejétől kezdve szőlőhegyek létesültek, elszórtan álló szőlőhegyi hajlékokkal, amelyekhez a pince és présház mellett kis szoba is tartozott. A 20. század elején a módosabb gazdák már gazdagon díszített építményeket hoztak létre a szőlőhegyen is. A támogatott présházpincét 1927-ben a Németh család építtette. A téglaboltozatos borospince felett csupán a présház és egy kis szoba kapott helyet, de a helyiségek már ekkor nagyobb zsalugáteres ablakokkal rendelkeztek és az épület gazdagon díszített volt. A 20. század közepén a présházat szobává alakították, és az épületet újabb présházzal bővítették. A szőlőhegyi építmény homlokzata parasztbarokk stílusjegyeket hordoz, bádogos épületelemei is mívesek. A telken található egy kerekeskút és egy 1920-ban emelt fogadalmi kőkereszt is. A támogatásból az épület vízszigetelését, belső helyreállítását és nyílászáróinak, valamint tetőzetének felújítását végezték el.
