Dávid Jenőné 1904-ben elérkezettnek látta az időt, hogy felépítse végre régóta vágyott villáját a Naphegyen. A megvásárolt terület elég nagy volt az elképzelt épület igényeihez. A tervek elkészítésével megbízott építőmester nagyon segítőkész volt, mindent megrajzolt, amit kért, a gótikus jellegű ablakkeretektől, a svájcias faragott gerendákon át a részletgazdag bádog tetődíszekig, de a legjobban a toronynak örült, amit azóta szeretett volna, hogy néhány évvel korábban a Millenniumi ünnepségeken megcsodálta a Városligetben felépített Vajdahunyad várát és a magas, karcsú tornyok teljesen lenyűgözték. A tervek nagyvonalúak voltak, sőt átfutott benne, hogy talán túlságosan is, a szomszédjai közül néhányan megosztották az átmenő telkeket és mindkét utca irányába kisebb telkekre építkeztek, ő azonban megtartotta a kétutcás telket, de úgy gondolta, hogy nem fog gondot okozni neki a villa felépítése.
Mindez persze csak a képzelet szüleménye, az eredeti tervek néhány lapját és az építtető nevét ismerjük, aki aztán az építkezés előrehaladtával rájöhetett, hogy mégis túl nagy volt a vállalás, ugyanis egy 1914-ben a Gellért-hegyről készült fotó tanúsága alapján a torony méretén és díszítettségen is csökkenteni kellett, nem készült el a gazdagon díszített fedett tekepálya sem, ahogy kerítés is egyszerűbb lett, mint ami a Levéltárban fennmaradt tervlapokon szerepel. Viszont már az építkezés évében kérvényezte az épület délkeleti oldalán egy nyitott terasz építését, elindítva ezzel az átalakítások sorát, amelyet aztán a következő 100 évben számtalan további követett. Néhány mondatban érdemes átfutni ezeket és kissé kényelmetlen érzéssel tudomásul venni az egyre alacsonyabb minőséget. Az 1930-as években a délkeleti és a délnyugati oldalra is nagyméretű, nyitott teraszokat építettek, vékony íves beton mellvédfallal, modern hangulatban. A délkeleti teraszt aztán valamikor beüvegezték és a kertbe vezető lépcsőt elbontották. Az épület a háború folyamán komolyan sérült, az elpusztult torony, a jelentős mértékben újraépített födémek és az építkezés közben a ház tövében talált nagymennyiségű világháborús lőszer arra utal, hogy géppuskafészek lehetett a toronyban, amíg talán egy légitámadás el nem söpörte a tornyot géppuskástól, svájci stílusú faragott gerendástól és bádogdíszestől, az épületet felépítő régi világgal együtt. Egy 1947-es térkép a telket és az épületet kettéosztva ábrázolja, eddigre feltételezhetően a régi tulajdonosoktól is elvették az épületet, vagy sok más esethez hasonlóan egy alagsori szobában húzhatták meg magukat. Az épület Dezső utcai oldala innentől csak pusztult, a díszes tetőszerkezet után a vakolatdíszek, a belső térben az elegáns ajtók is eltűntek, a tereket felszabdalták, a falakon a jelenlegi átalakítás megkezdésekor néhol több volt a lyuk, mint a tégla. Az épület a rendszerváltás után önkormányzati tulajdonban zeneiskolaként működött 2010-es bezárásáig, míg végül 2022-ben kaptunk megbízást az Önkormányzattól az épület átalakítására és három minibölcsődei csoport elhelyezésére az egykori villa Dezső utcai felében.
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2025/1-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Szöveg: Csóka Balázs
Fotók: Bélavári Krisztina
Megbízó: Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat
Tervezés éve: 2023
Építés éve: 2024
STÁBLISTA
Építész tervező: Csóka Balázs DLA
Építész munkatársak: Fekete Eszter, Brackó Zsombor
Belsőépítész tervező: Csóka Bálint
Tájépítész: Buella Mónika
Statikus tervező: Mantuano Tamás
Gépész tervező: Szöllősi Árpád
Elektromos tervező: Kürtös Miklós
Tűzvédelem: Horváth Lajos
Közlekedés és közmű: Papp Gábor
Lift tervező: Makovsky Zsolt
Akadálymentesítés: Molnár Géza
Akusztikai tervező: Csott Róbert
Konyhatechnológia: Harangi Katalin
Faldiagnosztika: dr. Kakasy László
Faanyagvédelmi szakértő: Dr. Szabó Miklósné
Építész koncepcióterv (2021): Jassó Sándor
Kivitelező: Tóth István ügyvezető, Csatári Erika projektvezető (T-invest ’91 Kft.)
