A mai napon van Makovecz Imre halálának 13. évfordulója, ennek alkalmából leközöljük teljes terjedelmében az Országépítő folyóirat 2023/4-es számában megjelent cikket a mogyoródi Szent László kilátó-kápolnáról.
A mogyoródi Somlyó-hegyen 2000-ben kezdték építeni a Szent László kilátó-kápolnát a Mogyoródi Nőegylet kezdeményezésére. A település történelméről megemlékező épület kalákában épült, egyúttal a helyi közösséget is építve, és gyorsan népszerűvé vált a környékbeli túrázók körében is. Az évek során egyre elavultabb állapotú épület az idei évre megújult, környezete is rendeződött, egy nagyobb ívű turisztikai útvonalba szervesítve. A felújított épület idén októberben elnyerte az Év Kilátója címet is. A felújítás apropóján beszélgettünk Babicz Balázsné Évával, a Mogyoródi Nőegylet egykori elnökével.
Mi az, amit mogyoródi lakosként elmondana Mogyoródról olyasvalakinek, aki leginkább csak a Forma−1 kapcsán találkozik a település nevével?
A település alapítása Szent László korába vezet vissza, a mogyoródi csatához köthető. A csatából győztesként kikerülő Géza és László a győzelem tiszteletére az ütközet helyszínén apátságot épített, aminek hatalmas birtokai voltak: az egyházközségi iratok alapján egészen Kecskemét környékéig terjedt a vonzáskörzete. A tatárjárás és a török hódoltság idején szinte teljesen elnéptelenedett a település, csak néhány adózó családot rögzítenek a dokumentumok. Később betelepítésekkel népesült be újra a falu, elsősorban német, majd tót telepesek érkeztek. Érdekes adat, hogy a budai Várat építő német telepesek egy része Mogyoródon lakott, innen mentek Budára dolgozni. A 19. században szolgált itt egy plébános, Zichy Hyppolyt, aki nagyon sokat tett a magyar nyelv elterjedéséért a környékbeli településeken. Állítólag olyan szépen beszélt magyarul, hogy még Budaörsről is ide jártak magyar szóra. A 20. századból leginkább a háborúról vannak emlékek, nagyon sokáig állt itt a front. A legendák szerint ekkoriban az utcákon patakokban folyt a bor, ugyanis még a szerzetesek által vájt pincékben ekkor már a helyi gazdák tartották a borukat, és az orosz tisztek kiütötték a hordók végét, hogy a katonák ne részegedjenek le. Másrészt a mogyoródi lakosok egy része is pincékben húzta meg magát ekkoriban, sokan ott is születtek. A kilencvenes években érkezett aztán egy plébános Gödöllőről, Máté György, ő kezdte feléleszteni a korábbi évtizedekben elfelejtett Szent László-kultuszt. Elvitt minket Erdélybe, Lengyelországba, megismerkedhettünk Szent László életével és munkájával. Zarándoklatokra mentünk, az első csíksomlyói búcsún is ott voltunk. Ezek nagyon emlékezetes idők számomra.
A Szent László-kultusz feléledése indította útjára a kilátó-kápolna ötletét is?
Ezt megelőzte a nőegylet megalakulása. Népszerű volt akkoriban a Dallas című sorozat, amiben a közösséghez tartozó nők összeálltak és bálokat tartottak, amiknek a bevételeit mindig valamilyen nemes célra fordították. Ennek mintájára alapítottunk mi is nőegyletet Mogyoródon. A célt pedig a férjem fogalmazta meg: a Somlyó-hegyen állt egy korábbi katonai jeladótorony, amit sokáig kilátóként használtak a kirándulók. Ez leégett, miután belecsapott a villám. Ennek a helyére akartunk új kilátót építeni.
Mi volt a gyökere ennek a kezdeményezőkészségnek a családjukban?
A férjem volt a motorja ennek az egésznek. Én alföldi vagyok, a férjem mogyoródi születésű. Amikor ide kerültem, nagyon szokatlan volt, hogy akkoriban a főutcán még népviseletben jártak a nénik. Ma már csak ünnepnapokon kerül elő a viselet, két néni van még, akik hétköznapokon is hordják. Felénk, Szolnok megyében nem is láttam ilyesmit. A másik szembeötlő dolog a vallásosság volt: rengetegen voltak a templomban, a húsvéti misén még az utcán is álltak. A férjem nagyon szerette Mogyoródot, ismerte a régi történeteket, és mindig próbált tenni a szeretett falujáért, a képviselő-testületnek is tagja volt. Sokat is tett, a kilátóépítésen túl is. Nagyon tevékeny ember volt, a munkája, a kilátó-építés, a négy gyermekünk mellett borászattal is foglalkozott, van is egy pincénk, amit a lányom és a vejem vitt tovább. Én a mogyoródi iskolában tanítok.
És hogy lett ennek az új kilátónak a tervezője Makovecz Imre?
Először elmentünk 1997-ben egy televíziós vetélkedőbe, a nőegylet tagjai és a férjek, és kétszázötvenezer forintot nyertünk. Azt gondoltuk, ezzel az összeggel már érdemes nekivágni a tervezésnek. Többfelé jártunk kirándulni a nőegylettel, voltunk Sárospatakon, Pakson, számos helyen, ahol láttuk Makovecz Imre épületeit. Egy nőegyleti tag javasolta végül, hogy próbáljuk megnyerni az ügyünknek. Végül gondoltunk egyet a férjemmel, és meglátogattuk a Kecske utcában. Elmondtuk, hogy szeretnénk egy kilátót, ő javasolta azt, hogy kápolna is legyen benne. Az első rajzon még a Szűzanya szerepelt, de aztán megkérdezte, hogy mihez kötődik Mogyoród történelme, és én rögtön Szent Lászlót említettem, így végül neki szentelt kápolnát tervezett. Két hét múlva megkaptuk az első vázlatokat, amikkel el tudtunk indulni, aztán később érkeztek a részletes tervek is. Úgy tervezte meg az épületet, hogy kalákában meg tudjuk építeni, és abban is segített, hogy honnan tudnánk további pénzt szerezni hozzá. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának volt egy pályázata a millecentenárium jegyében, és ennek keretében elfogadták a tervünket: kaptunk rá két és fél millió forintot. Az önkormányzat is hozzátett másfél millió forintot, a többit pedig mi gyűjtögettük. Volt olyan év, amikor három bált is rendeztünk, összesen tízet vagy tizenkettőt. Híres színészek is részt vettek ezeken, akkoriban Kautzky Armand Mogyoródon lakott, árveréseket tartottunk, folyamatosan gyarapodott a kezdeti kétszázötvenezer forint. Ezzel párhuzamosan folyamatosan épült a kilátó is.
Ezek szerint kalákában építkeztek? Kik vettek részt az építésben?
A nőegyletesek és a férjek. Meg természetesen iparosok, kőművesek. Nekem nagyon szép emlék a kilátó építése, ugyanakkor nagy energiát igényelt, mert nem volt ott sem áram, sem víz. A férjemnek minden reggelt úgy kellett indítania, hogy utánfutóval vitt fel két hordó vizet. Az első művelet a fakivágás volt, mert nem pont a régi kilátó helyére építettünk, hanem néhány méterrel odébb. Aztán téglát pucoltunk, mert a falak bontott téglákból épültek. Az építést vezető helyi mérnök, Hegedűs József rengeteget segített, nem-csak szaktudással, de az emberei egy hétig ingyen dolgoztak. Volt a családban egy vállalkozó, akinek volt munkagépe, ő is eljött segíteni. Persze, egy idő után, amikor már állványról kellett dolgozni, abban mi nem tudtunk tevőlegesen részt venni, akkor iparosokat, kőműveseket fogadtunk. A tetőt egy dunakeszi ács csinálta, aki épített már Makovecz-tetőket. A tetejére keresztet tetettünk, úgy gondoltuk, ha már kápolna, akkor illik, hogy legyen rajta. A kápolnát egy helyi kőműves vállalta el, aki sok dombházat épített Mogyoród környékén. A szobrot egy helybéli, amatőr fafaragó, Sebestyén Zoltán készítette, a győri Szent László-herma mintájára.
Sajnos a kivitelezés nem lett tökéletes, mondta is a Makovecz úr, hogy gyakran kell majd renoválni, mert a falak ázni fognak. A farészek ápolásával is többet kellett volna foglalkozni, persze akkor, amikor építettük, még nem voltak olyan minőségű bevonatok, mint ma. Egyébként elsőre a szárnyak sem Makovecz úr tervei szerint épültek, azt újra csináltattuk az áccsal. Az is gondot okozott, hogy nem voltak tisztázva a tulajdoni viszonyok. A terület, ahol építkeztünk, önkormányzati tulajdonban volt. Mi az építkezés végén jelképesen átadtuk a településnek az épület kulcsát, de ennek hivatalos nyoma nem maradt. Így aztán az önkormányzat azt gondolta, majd a nőegylet gondozza. Egy ideig próbálkoztunk is ezzel. Minden tavasszal kifestettük, de sajnos rongálások is történtek. A kápolna kupolájának bevilágítóját rendszeresen összetörték, mi meg nem győztük pótolni. A falakon lefolyó víztől idővel a vakolat is tönkrement. Még amikor elkészült, és látszott, hogy ez gond lesz, Makovecz úr javasolta, hogy kővel burkoljuk be kívülről, de erre nem volt keretünk.
Mostanra rendeződött a kérdés, hogy kinek a feladata a karbantartás?
A most elkészült felújításra a Mogyoródi Turisztikai és Településfejlesztési Kft. nyert el pályázaton egy összeget, aminek a segítségével túraútvonalat is indított az épülethez, amire több új fejlesztést is felfűzött. A környék takarításáért egy önkormányzati cég felel, és kamerarendszer is épült, így sokkal jobban szem előtt van az épület, mint korábban.
Kik az épület használói? Milyen volt anno a fogadtatása?
Szeretik az emberek. Mogyoródon minden évben, június végén ünnepeljük a Szent László Hetet, ilyenkor koncertek, főzőversenyek, mindenféle civil programok zajlanak. Ennek a keretében évekig tartottunk a kápolnában szentmiséket, előadásokat Szent László királyról és a magyar történelemről. Sajnos az utóbbi években aztán ezek a programok elmaradtak, ezzel párhuzamosan az épület állapota is romlani kezdett. A faluból az utóbbi időben kevesen járnak fel, inkább budapesti és környékbeli túrázók keresik fel a kilátót. A nőegylet elkezdett öregedni, sokan eltávoztak közülünk is, és nem tudtunk megújulni, nem tudtunk már újabb feladatokat felvállalni. De éppen ma délután találkozunk néhányukkal odafent, kisöpörjük a kápolnát, sütögetünk, beszélgetünk. Nagyon szép emlékek kötnek minket a kilátóhoz, és jó érzés, hogy együtt tettünk valamit a településért.
Építész tervező: Makovecz Imre
Tervezés éve: 2000
Építés éve: 2000−2001
Felújítás tervezője: Szente-Vargáné Gerencsér Judit
Tervezés éve: 2014
Felújítás éve: 2022−2023
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Fotók: Csernyus Bence
