„ A Felvidék magyarjai, de a katolikus szlovákok is az ötvenes évek debrődi Mária-jelenése után, december 8-án, ha nagy hó esett is, évekig processzióval keresték föl a jelenés helyét, a középkori Szent László templom romjait. A templom előtt a három hárs őrizte Szent László forrásnál, amelynek vizét kősziklából fakasztotta régi királyunk táltos lova: a fánál, a kőnél, a forrásnál Felvidék buzgó népe régi módon, de új hittel szertartást tett.”
(Molnár V. József: Kalendárium)
2005 kora tavaszán Gondos Béla barátom egyik előadásán hallottam, hogy létezik Felvidéken, egy falu határában, kinn a hegyben egy tisztáson, a Szent László lova fakasztotta forrásnál egy nagy erejű szent hely, ahova már sok száz éve járnak az emberek dicsőíteni az Urat. Az ezerhétszázas évek elején még állt itt egy kápolna, de az ezernyolcszázas évekre már csak romos falak maradtak, ám az emberek mégis kijártak a szent forráshoz.
Az ezerkilencszázas évek derekán, 1952-től kezdődően többször megjelent itt a Szűzanya és Szent László is lóháton, koronásan, karddal a kezében. Az újra éledt búcsújáró helyet a kommunista rezsim persze nem nézte jó szemmel. 1959-ben egy viharos napon felgyújtották a néhai falak romjai között épített kis fakápolnát és megtiltották az embereknek, hogy kijárjanak ide, de a nép továbbra is fel-felszökött a gyógyító forráshoz Máriát dicsérni, az Úrhoz imádkozni. Nagyon megrendített ez a történet. Segíteni szerettem volna újraéleszteni ezt a szent helyet.
Csak kérjetek és megkapjátok!
Még abban az évben, nyár végén felhívott Szántai Lajos barátom, hogy Papp Anna debrődi polgármester asszony szeretne velem beszélni. „A barátja azt állítja, hogy maga szívesen segítene nekünk újjáépíteni a Szent László templomot kinn a hegyben. Mikor tudna eljönni?” Nehezen tértem magamhoz, de pár nap múlva ott voltunk Lajos barátommal Szent László ezüstös fényben fürdő rétjén a szent forrásnál és az azt körbeálló három hatalmas hársnál. Az igazi meglepetés azonban este ért, amikor hazaértem és Anna asszony hívott, hogy most nézte meg az ajándékba kapott építész újságot, amit vittem neki, és képzeljem el, hogy ő tíz évvel ezelőtt eltette ugyanezt a lapot benne a házammal, mert arra gondolt, hogy egyszer talán eljön ez az ember és segít az újjáépítésben. Isten útjai kifürkészhetetlenek!
Anna asszony saját családi házuk bővítése közben gondolt arra, hogy fontosabb lenne a templomot újjáépíteni. Isten házát kell újra építeni és a nép élni fog!
Nagy szeretettel teli templomokat kell építenünk a szívünkben és a szent helyeken, hogy mindig az Úr közelében lehessünk. Templomokat kell építenünk, hogy összekössük az eget és a földet, hogy dicsőíthessük Őt és akkor élni fog a nép, mert az Úristen ilyennek teremtett bennünket a maga gyönyörűségére, a maga hasonlatosságára.
A kezdeti elképzelés szerint eredeti állapotába építettük volna újjá a templomot, hogy Szent László napján újra búcsút lehessen tartani a forrás felett az elődök módján. Tervezőként azonban azt javasoltam, ne korlátozzuk a szentmisén résztvevők számát. Ássuk ki a falak maradékát a földből, erősítsük meg azokat, és fával kiegészítve építsük meg a templomot oly módon, hogy a már be nem férő hívek is részt vehessenek a szentmisén és a bent lévők is érezhessék hányan is vannak jelen így együtt Istennek ezen a szent helyén. Felettünk Isten szent ege, szívünkben szent szeretete, így együtt, egyszerre a szent időben, a szent helyen!
A szentélyben élő nagy bükkfát és a háromtörzsű vadkörtefát természetesen nem bántottuk. A vörösfenyőből épített fa konstrukcióval kiegészített romokat rózsákkal ültettük körbe, mégpedig Márk Gergely rózsanemesítő Árpád-házi szentjeinkről elnevezett rózsáival. Kívül a Kárpát-medencén kívül éltekről elnevezettekkel, belülről a szentélyt a Kárpát-medencén belül éltekről elnevezettekkel.
Két évbe telt, mire a templomot sikerült felépíteni. Anna asszony is itt hagyott közben bennünket, páratlan személyét az egész falu gyászolta. Helyét lánya, Adrianna vette át. Különböző nehézségek miatt az újraszentelést is többször el kellett halasztani. Végül 2007. szeptember 15-én került ez utóbbira sor, és én ott, a szentmise után tudtam meg egy idős asszonytól, hogy napra pontosan ötvenöt évvel korábban, mikor Szűzanyánk megjelent a nagy bükkfánál a debrődi asszonyoknak, rózsák hulltak az égből.
Hálásan köszönöm mindenkinek az önzetlen segítséget! Külön köszönöm Szántai Lajos népmesekutató, Somlósi Lajos geobiológus, Pongor László statikus, Szűcs Gábor kertész, Csóka Balázs építész munkatárs, Pásztor Péter kassai építész és Tóth László kassai statikus barátaimnak, valamint Frankovics László plébános úr, Szabó Fecsu Károly magánvállalkozó, Kiss László encsi és Cselényi Árpád tornaljai képzőművészek lelkes segítségét!
Hiszem, hogy valóban újra éled ez a szent hely a környékbeliek hite által, az Úristen gyönyörűségére és szent dicsőségére!
Ezzel a cikkel és épülettel kívánunk Áldott Húsvétot minden kedves olvasónknak!
Somlósi Lajos geobiológus elemzése a templomról ITT olvasható.
Az írás eredetileg az Országépítő 2015/2. számában jelent meg, ez a cikk annak további képekkel kibővített változata. Vásárlás ITT
Szöveg és fotó: Tamás Gábor
