Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„A bemutatott épületegyüttes a SZÖVOSZ balatonszepezdi üdülőépítési programjának első ütemében készült.
Az első ütemben hétvégi házak és kiszolgáló épületek, a második ütemben 200 férőhelyes üdülő és szálló épül.
A telep a kijelölt terület felső, erdővel borított részén foglal helyet, és 20 darab hétvégi házból, tisztasági, konyha- és borozó-büféépületből áll. (…)
A terület nyugati oldalán sziklába vágott régi borospincét a borozóhoz felhasználtuk. Eléje fedett-nyitott fogyasztótér, kürtős szabadtűzhely épült és wc-t toldottunk hozzá. A három központi kis épület a lejtőn egymás fölött helyezkedik el. Karakterüket igyekeztünk a környezet sziklás, erdős formáihoz megtalálni. Az épületeknek „profilja” és „arca” van, egy irányba fordulnak, tömegük az egymásba átnyúló falakkal úgy kapcsolódik, hogy egymástól vizuálisan és szerkezetük szerint is elválaszthatatlanok.
A falak lefelé szélesedő talpukkal, sziklás és görgeteges talajon nyugszanak. A fölfelé elkeskenyedő és nyílásokkal felbontott falak sátortetőket tartanak, ezek közül egy – a borozóé – felnyílik a Balaton felé. A zártság megszüntetését a tetőszerkezet redőzetével érzékeltettük. A használat egyszerű igényeit a természet elevenségének tágabb értelmű és értékű eszméivel igyekeztünk gazdagítani. Ezért törekedtünk természetes anyagok, mint a kő, fa és kavics használatára, a szimmetria alkalmazására az egyes épületeknél, valamint arra, hogy a részletek és tömegek organikus összefüggésbe kerüljenek egymással. (…) (1)
„A falakat a helyszínen talált folyami hordalékból építettük. A tetők felnyitása, funkciója a szekszárdi és a velencei épülethez hasonló.” (2)
A szekszárdi Sió csárdát és a velencei Cápa éttermet bemutató cikkeknél már szót ejtettünk ezeknek az épületeknek a közös szellemi gyökeréről, ami egy sorba rendezi őket a SZÖVOSZ együttesével. Ez a közös eredet a Goethe metamorfózis-tanából eredő tervezési metódus, melyet Rudolf Steiner antropozófus felfogásában alkalmazott Makovecz Imre. Ebből adódóan a három épület egy általánosan megragadott organizmusnak tekinthető, amelynek különböző változatai egy eszmeileg azonos lényre vezethetők vissza. (3) Látványos különbség azonban, hogy míg az előbbi két épületnél az eredmény a közvélemény szerint népies hatást keltett, a SZÖVOSZ három építménye sokkal inkább a Wright-i organikus építészettel mutat rokonságot.
Az épület eredeti – Makovecz Imre által írt – bemutatásának különlegessége, hogy ez az első alkalom, amikor külön bekezdéseket szentel a munkában résztvevő társtervezőnek. A fenti két idézet folytatásai ugyanis így hangzanak:
„Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a telep megnyitása után négy hónappal a borozó – számunkra értékes – szekrényét eltávolították mint olyan bútort, amely elsősorban esztétikai okok miatt rontja a borozó belső képét.” (4)
Továbbá:
„Bent: Mezei első önálló felfogású bútora; feszes és szürrealista felfogása itt nyert formát először. Közös tevékenységünk első nagy öröme volt a borozó tálalószekrénye. (Azóta a szekrényt eltávolították az épületből. Mivel az ajtón nem fért ki, szétvágták.)” (5)
Mezei Gábor Munkácsy- és Kossuth-díjas belsőépítész 1965-től volt állandó munkatársa és alkotótársa Makovecz Imrének. Első közös munkájuk 1965-ben a sárospataki trinitárius kolostor átalakítása volt (Borostyán szálló), melyet 1966-ban követett a SZÖVOSZ-üdülő borozójának bútorterve. Együttműködésük élethosszig tartó volt, Makovecz legismertebb épületeit Mezei Gábor bútorai teljesítik ki – a Farkasréti ravatalozó (1976) székeitől a sevillai Expo Magyar Pavilonjának (1991) berendezésén át a meg nem valósult fő mű, a Feltámadás templomának bútorzatáig. (6)
A balatonszepezdi épületek sorsa talán valamivel rosszabbul alakult, mint a szekszárdi és velencei társaié. A három, szorosan összetartozó építményből a tisztasági épületet elbontották. Az eredetileg fedett-nyitott főzőépület kéményét szintén elbontották, ezért a tető tartószerkezetét át kellett építeni, zárttá tették, és kiegészítették egy jókora konyhatechnológia-toldalékkal. A borozó „előreboruló” redős tetőszerkezetének gyámolítására két vaskos pillért építettek be, ezzel megszüntetve lebegő jellegét.
A 2016-ban műemlékké nyilvánított együttes (7) új tulajdonosai a műemléki státusz tiszteletben tartásával kezdtek az épületek felújításához: kezdetnek elbontották a konyhaépület-toldalékot. Egyebekben egyelőre az épületek „örökölt” állapotát konzerválták, új funkciókat költöztetve beléjük (a megmaradt belsőépítészeti megoldásokat lehetőség szerint megtartva). S bár az előző bekezdésben nehezebb sorsúnak ítéltük a szepezdi épületet, mint a korábban bemutatott társait, annyiban mindenképpen jobb helyzetben van azoknál, hogy itt egyfajta rehabilitáció már megkezdődött.
SZÖVOSZ üdülő
Helyszín: Balatonszepezd.
Tervezés éve: 1965
Kivitelezés: 1967
Védetté nyilvánítás éve: 2016
Belsőépítészet: Mezei Gábor
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Makovecz Imre Alapítvány
A cikksorozat előző része ITT olvasható.
Források:
(1) SZÖVOSZ üdülőtelep (I. ütem), Balatonszepezd. In: Magyar Építőművészet, 1968. XVII. 1. 40-43. o.
(2) Frank János: Makovecz Imre. Corvina Műterem, 1980. 16.o.
(3) Ekler Dezső: Makovecz Imre építészetéről. In: „Váci katalógus” – Makovecz Imre kiállítása, 1983. 23-25. o.
(4) SZÖVOSZ üdülőtelep (I. ütem), Balatonszepezd. In: Magyar Építőművészet, 1968. XVII. 1. 40-43. o.
(5) Frank János: Makovecz Imre. Corvina Műterem, 1980. 16.o.
(6) Kossuth-díj 2023. Mezei Gábor belsőépítész. In: Magyar Építőművészet, 2023/2. 4. o.
(7) 600/1050-5/2016 Forster Központ hatósági határozat
