Progresszió és hagyomány egy épületen belül – Vonyarcvashegy és Derekegyháza
Anno a Műegyetemen is azt tanították nekünk, hogy ideális esetben egy épületről első ránézésre, felirat nélkül is kiderül a funkciója. A Dobrosi Építésziroda tervezői ilyen szempontból eltalálták az építészetben azt a szintet, ami párhuzamba állítható az orvosok társadalmi megbecsültségével, illetve az orvosok hagyományosan gyógynövényekkel dolgozó, egészségmegőrző szerepével, amelyre az épületeken a körülzárt, fedetlen, növényzettel beültethető kiskert, mintegy átrium utal, és amely az orvoslakásoknak a természetközeli, egészséges mikroklíma hangulatát adja.
Alaprajz:
Az alaprajz egy parasztház alapformából bontható ki. Sokszor megélhetjük, hogy amikor valami minőségit akarunk alkotni, az ősformákhoz nyúlunk vissza: tisztaszoba (nappali), konyha (és étkező), istálló (itt garázs). A megérkező a konyhába nyíló pitvarba lép be először, csak itt a parasztház “pitvara” a két nagy épülettömeget összekötő és a két kis kertet, teraszt elválasztó nyak, amely maga is egy tetővel fedett tömeg. Így a térszervezésben sok jó kapcsolat alakítható ki, ami egy egyszerű hosszúház esetén szóba sem jöhetne. Például: az előszobából egy közlekedő-gardrób nyílik, amely egy kis WC-t, tároló-műhelyt és a garázst kapcsolja a bejárathoz.
Ideális, ha egy házban a vendégfogadás és a privát szféra elkülönül. Jelen esetben így külön szárnyakba kerültek: a “parasztház” a publikus, a “nyárikonyha” a privát rész.
A tervező csapat a külső burkolatokkal is elkülönítette a két nagy szárnyat: a hálószobákat magába foglaló szárny kapja a csupasz kőburkolatot, azt imitálva, mintha ez lenne a parasztházat idéző fő épülettömeg kicsi, alárendelt párja, ahogy a portán a nyárikonyha vagy az istálló volt, míg a “parasztház” vakolt, fehér felületet kapott, ahogyan régen valóban a parasztházakat meszelték.
Kapott a ház egy kerti bejáratot is, amely a kerti teraszról a hálók folyosójára nyílik. Ez a külön, privát bejárat segíti a kertkapcsolatot, hogy a kertet közvetlenül elérhessék a lakók.
Vonalvezetések:
Merész, progresszív, organikus formákkal találkozunk, ahogy azt már a Dobrosi-féle házaktól megszoktuk. A látvány tudatos vonalvezetéseinek példái: a tető vízcsendesítői, ahogy az épülettömegeket összefűzik, egységesítik, valamint a tornác leívelő kőkorlátja, amely a teret és a tekintetet gyengéden vezeti át a tornác átmeneti teréből a teljesen nyitott térbe, a kertbe. A tető ívelt gerincére (amely ugyancsak sorolható a magyar organikus építészet jellegzetes, ugyanakkor ritkán használt, különleges gesztusai közé) rímel a tornácot kísérő kőkorlát alaprajzilag is íves vonalvezetése.
Tömeg:
A 47-50 fokos tetők Kós Károlyos arányokat adnak az épülettömegeknek. A meredek tetőket mindkét oldalról vízcsendesítő kíséri, a tornác lefedése ennek, az alacsony hajlásszögű tetőnek a kiszélesítéséből jött létre. A fekete tetőcserép jó választás: az antracit színű fémlemez fedéssel, a fényelnyelő napelemekkel a sokféle anyag mégis egységes képet mutat.
A vízcsendesítő és a meredek tető együtt erősíti a Makovecz Imrétől tanult axiómát, azazhogy a tető legyen olyan, mintha az égből ereszkedett volna alá, míg a kőkorlát lejtése a földből kinövő falakat juttatja eszünkbe. Erre rímel a tornácokat kísérő, élő fák ágrendszerét imitáló faszerkezet, ami direktségénél fogva a kritikusoknak adhat némi rágni valót, de a magyar organikus építészet kedvelőit és ismerőit egyértelműen Makovecz Imrére és az antropozófiai gondolatvilágra emlékezteti.
A tető arányai megismétlődnek a kis kapun, szintén a századfordulót juttatva eszünkbe, amikor a nagy a kicsiben, a kicsi a nagyban visszaköszönt, például a Kós-féle csúcsos tetejű szakállszárítókon.
Tájolás:
A tornác az épület déli oldalán húzódik, védve azt a túlmelegedéstől. Ez az épület a település legszélső telkén épült, a község északi szélén, ezért a szeleknek jobban kitett, mint a belsőbb telkek. De a hosszabb épülettömeg, kelet-nyugati tájolásával, a ház felett húzódó hegyről lesikló szeleknek hátat fordítva (kevés, csak a szükséges nyílásokkal), gátat képez. Ennek köszönhető, hogy amint a telekre érünk, a nyugati, bejárati előudvar és a keleti, privát pihenőterasz és körbezárt kert is szélárnyékos lesz. A garázs a bejárat közelében van, ám a sokszor zavaró látványa mégsem dominál, hiszen egy ugyancsak leívelő – a kiszélesedő vízcsendesítőt alátámasztó – kőpillér és korlát mint szárny takarja el. Ez az elem a tornácot befejező pillér ikertestvére.
Szépen megfigyelhető a vonyarcvashegyi orvoslakáson, hogy az ismétlődő formák egységességet és otthonosságot adnak egy épületnek. Ahogy a tető és vízcsendesítő megismétlődik a kapuépítményben, mint magasra nyúló csillag és annak fénycsóvája, ugyanilyen viszonyban áll a kőpillér a leívelő korláttal: mint menyasszony és az uszálya.
Zárlat
Ebből a típusból vázlattervi szinten négy verzió készült: egy, kettő, illetve három gyerekszobával, valamint egy orvosi rendelővel egy telken épült tervváltozat. Vonyarcvashegyen a kettő, Derekegyházon (és Rudolftelepen – erről egy későbbi cikkben láthatunk majd képeket) a három gyerekszobás változat épült meg. A vonyarcvashegyi ház erősen lejtő telekre épült, míg a derekegyházi sík terepre. Ez utóbbi a feltárulás miatt meg lett tükrözve (a privát terasz és fedetlen kiskert került a nyugati oldalra), illetve a harmadik gyerekszoba miatt a privát tömeg az oromfali tornácot bekebelezve hosszabb lett. A két épület eltérő burkolatot kapott, és apróbb alaprajzi különbségeket mutat a fentieken kívül. Mindenesetre egyértelműen látszik, hogy egy mintatervből, alapformából kiinduló, mégis egyedi alkotást kapott mindkét település.
A bemutatott típusterv sajátos, bátor elemei: az íves alaprajzi és homlokzati formák (a meredek tetőhajlásszög, az ágasfát idéző tornácpillérek, stb.) jól illeszkednek Dobrosi Tamás progresszív tervezői munkásságába, ám az összkép mégsem billen el az üres, semmitmondó feltűnősködés irányába. A tervezői szabadság, kreativitás és a gyökerekhez, hagyományokhoz való ragaszkodás egy harmonikus elegyét láthatjuk a megvalósult épületek képein.
