Az egykor Magyarvalkó részét képező Bánffytelep 1930 óta önálló település, tipikus, nyugodt kalotaszegi falu, amelyet az utóbbi időben a csendes nyaralóhelyet keresők kezdenek felfedezni. Az épületnek helyt adó telek is egy nagyobb – üdülőtelep – fejlesztés keretében kiparcellázott telektömb egyike.
A megbízók hosszas keresgélés után találtak rá Bánffytelepre, amelynek hangulata, a határtalan csend ragadta meg őket. A tervezési feladat egy mai igényeket kielégítő kis családi ház volt tulajdonképpen, amelyet a tervező a hely szellemének figyelembevételével, a vernakuláris jelleg megjelenítésével képzelte el.
A ház L-alakja a telepítési adottságokból következik. A bejárat a hajlatba, azaz az épület súlypontjába került. A hátsó keresztszárnyban a nappali-étkező-konyha tere kapott helyet, hatalmas megnyitással és egy részletgazdag, faszerkezetű fedett terasszal a hátsókert felé. A nagy belmagasságú nappali tér ablaka kifordul a fedett terasz alól a sarokra, minél nagyobb kilátást és természetes megvilágítást biztosítva a lakótérnek. A fa lamellákkal árnyékolt, üvegezett oromzat is ezt a célt szolgálja.
A földszint utcai oldalára egy hálószoba és a lépcsőház került, a tetőtérbe pedig két kis szoba és egy fürdő.
Az épület egytraktusos léptékével, nyeregtetős oromzatos tömegével és természetes anyaghasználatával érzékenyen illeszkedik a vidék természeti és épített kereteibe. Ugyanakkor ezen elemek használata, részletképzése modern átirata a helyi hagyományoknak, ami tudatos tervezési célkitűzés volt.
Építész tervező: Tóthfalusi Gábor, építész munkatárs: Szőcs István Levente
