A körtemplom vagy kerektemplom a centrális alaprajzú templomépületek hagyományos típusa. Közép-Európában a 9-11. században terjedt el, történelmi és építészeti értékük igen jelentős. A keleti oldalon apszissal rendelkező templomok leggyakrabban 5-9 méter közötti belső átmérővel épültek. Magyarországon viszonylag kevés maradt épségben, a legismertebbek az ösküi és a kallósdi körtemplom. Pusztulásuk oka a török hódításokban keresendő.
Baj község közigazgatási területén, az Öreg-Kovács-hegyen feltárt kerektemplom új épületként, más helyszínen történő autentikus felépítése három elhivatott férfi munkájának gyümölcse. A feltárást és dokumentálást Dr. Pethényi Sándor régész vezette, a feltárásban segítő kezet és adományt a Természetes Életmód Alapítvány vezetője Czumpf Attila nyújtott. A gondviselés az épület felépítését Nemcsics Ákos egyetemi tanárra és diákjaira bízta.
Fontos kiemelni, hogy nem eredeti helyszínen történő helyreállításról van szó, hanem egy elpusztult Árpád kori körtemplom újrafelépítéséről, azaz rekonstrukciójáról. A kivitelezés módja is említést érdemel, mivel az középkori építési módszerekkel történt. A régészeti feltárás eredményeit felhasználva, a helyszíni felmérést követően elméleti rekonstrukció készült, amelyben meghatározták az épület méreteit, szerkezeteit. Bár az építési technológia az évszázadok során nagyon sokat változott, de középkori kódexekben, fellelhetők a korabeli építési módszerek. Egyetemisták (nem építész hallgatók) ezek alkalmazásával építették fel a kápolnát.
Az építőanyag egy szomszédos kőbányából, adományként érkezett. A falazat nagyméretű, szabálytalan süttői fehér mészkőből készült, amiből palástfalat építettek: a fal külső és belső oldalára a nagyobb köveket rakták, amiket addig forgattak, míg kötésbe nem kerültek, a falazat közepére pedig habarcsba rakott kisebb köveket öntöttek. Építés közben jöttek rá, hogy a legegyszerűbb belülről építkezni, ezért egy hatszögletű körbefutó állást készítettek, alá pedig egy teljes alapterületű állás került, aminek közepére halmozták a felhasználni kívánt anyagot. A nagyméretű szabálytalan kövek mozgatása emberi erővel nehézkesnek bizonyult, ezért a munka megkönnyítéséhez csigás emelőszerkezetet használtak. A gyakorlat arra világított rá, hogy a templomok bejárata feletti ablak vagy kerek nyílás kialakítása egy célszerű ok miatt vált szükségessé, ugyanis itt vezették ki a csigás emelő kötelét.
A templom boltozatának elkészítéséhez egy különleges helyről kaptak segítséget. Boltozatokhoz általában fa zsaluzatot, ún. romonádokat használnak. A faluban tett séta alkalmával egy idős kőművesmester portáján olyan romonádokat láttak, amelyeket a mester a pinceboltozatok építéséhez alkalmazott. Azokat kölcsönkérve szembesültek azzal, hogy a méretük szinte tökéletes, azaz átalakítás nélkül felhasználhatóak a boltozathoz. Ez lehet puszta véletlen, vagy az építéstechnológia mégsem változott olyan mértékben, mint gondolnánk. A tardosi vöröskő jellemzője, hogy lemezesen törik, ezért ebből rakták a boltozatot. A hajó forgásszimmetrikus, az apszis patkó formájú, a romonádok sugár irányú elfektetéséből keletkezett. A bonyolult szerkezet készítésekor, több mint hét méter magasan, nagyon kellett vigyázni, hogy a lent segédkezők meg ne sérüljenek egy esetlegesen lehulló kődarabtól. Továbbra is ugyanazt a módszert alkalmazták, hogy egy teljes állványzati szintre halmozták a lemezesre hasított vágott tardosi „vöröst” és a templombelsőből adták ki a falazaton álló építőnek az építőanyagot. A fal külső részére egy térdfalat húztak, aminek nem csak balesetvédelmi oka volt, hanem a boltozat és a térdfal közötti vállkitöltés biztosítja, hogy a boltozat merev maradjon és a vízszintes irányú erők lejussanak a falra. Végül a templomot és a hozzáépült osszáriumot (csontkamrát) is fazsindellyel fedték.
Ez a rekonstrukció éppúgy szól az építésben résztvevőkről, mint magáról az épületről. Dr. Pethényi Sándor régész, nemcsak tíz éves kutatási eredményeit biztosította az építőknek, hanem ma is folyamatosan segítséget nyújt a teljes befejezéshez. A feltárás során a meszes habarcsba rakott falakon kívül előkerült az oltár, a déli ablakok faragott kövei, a bejárat melletti ülőfülke darabjai, valamint a járószinti terazzó burkolat töredékei. A szentély faláról származó eredeti falfestés és freskótöredékek kerültek elő, illetve egy kék alapon csillagos vakolat töredék, ami az „égbolton” lehetett. Ebből arra a feltételezésre jutottak, hogy az eredeti templom boltozattal rendelkezett. Nemcsics professzor ezekre a kutatási eredményekre támaszkodva készítette el az elméleti rekonstrukció tervét, valamint az építési engedélyezési és kiviteli tervdokumentációkat.
Az építészmérnök végzettségű oktató az Ökologikus műszaki konstrukciók című tantárgy keretében, diákjai kérésére keresett egy olyan helyszínt, ahol a fiatalok az elméleti tudást a gyakorlatba át tudják ültetni. Az egy hetes, tíz napos nyári táborok résztvevői az Óbudai Egyetem elődintézményének hallgatói voltak. A tábor híre futótűzként terjedt a diákok között, s bár az építkezés majd húsz évig tartott, de emberhiány miatt egy pillanatra sem állt meg. Mindig volt elég ember, elég dolgos kéz, volt, aki a tábor elejétől a végéig maradt, de olyan is, aki csak egy-két napot töltött ott. Általában sátorban vagy a csillagos ég alatt aludtak és azt ették, amit bográcsban főztek. A munkában betöltött szerepek helyben alakultak, a fizikai erőnlét szerint. Csak néhányan voltak, akik kizárólag a buli kedvéért vettek részt az építésben, de ők hamar kikoptak a társaságból. Csak az maradt, aki magáénak érezte a feladatot, aki teljes figyelemmel volt a többiek felé. „Ez egy nagy reveláció volt az építkezésnél, hogy nem a buli hozza össze az embereket, hanem az értelmes munka, az szül tartós barátságokat.” – emelte ki Nemcsics professzor.
A trió harmadik tagja Czumpf Attila agrármérnök és humánökológus. Ő a tulajdonosa annak a területnek, amelyen felépítették a körtemplomot. Azon túl, hogy helyet biztosított a hallgatóknak, a feltáráshoz is anyagi segítséget nyújtott. Számára nagyon fontos, hogy azon a helyen, ahol megtelepszünk, együttműködjünk a természettel vagy a teremtéssel, ki milyen nézőpontból szeretné ezt megítélni. Meglátása szerint a templom mindig eszünkbe juttatja, hogy mennyi dolgunk van még a világban és mielőtt megismernénk azt, ne tegyük tönkre, hanem próbáljunk együttműködő társak lenni a teremtésben.
Felelősséggel tartozunk a minket körülvevő világért. Czumpf Attila, Dr. Nemcsics Ákos és Dr. Pethényi Sándor nagy kitartással, példaértékűen újjáépítették múltunk egy darabját és tudásukat átadták egy új nemzedéknek. Ezek a fiatal mérnökök felismerték a saját felelősségüket, az egyetemről kikerülve is képesek voltak egy nemes ügy mellé állni és évekig visszajárni az építkezésre. Olyan példát mutattak, amit felhasználva feléleszthető lenne sok-sok műemlékünk.
Szöveg: Salamin Krisztina
Fotók: Mújdricza Péter, Nemcsics Ákos és Salamin Krisztina
