A Vándoriskolát elvégzett építészek bizonyítják, hogy az élet bármely területén, ahová rendeli őket a sors, megállják a helyüket. Olyan alapokat szerezhetnek, amelyek segítik önmeghatározásukat, ezért könnyebben mennek elébe a feladatoknak. Fülöp István sajátos utat bejárva most már maga tanítja a fiatal építészeket. Vele beszélgettem az építészet oktatásáról, mesterekről, észrevétlen tanításokról.
Ybl Főiskola, Népi Építészeti Tudományos Diákkör, tervező szakmérnöki, Vándoriskola… Párhuzamos utat jártunk be a szakma elsajátításában, de érdekelne, hogy te kiket emelnél ki mestereid közül, akikről úgy gondolod, hogy jelentősen befolyásolták a gondolkodásod? Mit látsz utólag hasznosnak a különböző képzési formákból? Egymásra épülnek ezek az életedben?
Sokan, sokféleképpen formáltak akkoriban bennünket. Mindenkitől tanultunk valamit, ha mást nem, akkor azt, hogy hogyan nem fogjuk az adott helyzetet megoldani. Ebből kevés akadt. Abból viszont számos, akiktől valóban tanulhattunk, és akikre mai napig hálával emlékszem. Közülük először az Ybl vonatkozásában Kapy Jenőt, Szabó tanár urat és Osztroluczky Miklóst emelném ki. Mindhárman alapvetően befolyásolták a későbbi gondolkodásomat és hozzáállásomat a szakmához, a mindenkori feladathoz, a hagyományokhoz és a munkatársakhoz. Reischl Gábor később érkezett a főiskolára és az életembe, de ő is ebbe a névsorba, az Ybl-es mestereim közé tartozik. Amit a vidékről, az oktatásról és immár a fiatalabb korosztályról gondolok, és amit ezen a területen művelek, azt többnyire tőlük tanultam.
Az eddig végigjárt úton a különböző képzési formák szervesen egymásra épültek bennem. Az Ybl megadta a szilárd szerkezeti alapot, amihez folyamatosan kapcsolódott Kapy Jenő számomra teljesen újszerű rálátása és megvilágítása a tervezésre. Olyan merész és váratlan ötleteim és terveim kerekedtek akkoriban, amiken olykor magam is meglepődtem, de a házak működtek, a gondolataim szárnyaltak, a szemem kinyílt, a lelkem boldog volt. Az NTDK mindannyiunknak alapélmény volt akkoriban, és az ma is. Észrevettük egymást, és észrevettünk sok olyan dolgot körülöttünk, ami addig is ott volt, de nem láttuk. Falut, vidéket, parasztházat, hagyományt, határon túlit, kézzel fogható épszerket, az akkori életünknél sokszor és sokkal kiegyensúlyozottabb életformákat, életminőségeket.
Szöveg: Kuli László
Fotó: Szántó Tamás
A teljes szöveg, valamint az építésszel készült interjú az Országépítő folyóirat 2021/1-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.
