Tolcsva települése a Zempléni-hegység lábánál, a Bodrogba torkolló Tolcsva-patak két oldalán terül el. A Tokaj-hegyaljai településen számos nemesi család jelen volt, amire kastélyok, kúriák emlékeztetnek. Az egyik ilyen kastély, a Tolcsvai Szirmay-Waldbott kastély háta mögötti domboldalon áll ez a rangos ház.
A megbízó házaspár azonnal meglátta a lehetőséget a 19. századi, kúria jellegű épületben arra, hogy megvalósítsák régi álmukat, egy otthonos hangulatú vendégházat. A tervezési feladat elvégzésére személyes ismeretség révén, illetve a szintén a településen álló Dessewffy-kastély mintaszerű helyreállításának ismeretében esett a választásuk Erhardt Gáborra.
A kétmenetes, háromosztatú, istállóval egybeépített ház szerkezetileg jó állapotban maradt meg, s viszonylag kevés átalakítás történt rajta az évek során. Bár az épület múltjáról kutatható anyag nem állt rendelkezésre, az építész számos hegyaljai helyreállítási munkából származó ismeretének köszönhetően magabiztos kézzel nyúlt a feladathoz, amely nem volt más, mint a „lehetett volna” állapot megfogalmazása.
A ház eredeti elrendezése komolyabb átalakítás nélkül lehetővé tette a vendégház funkció kialakítását. A háromosztatú épületrész szívében megmaradt, s most bemutatott hatalmas boltív szervezi az étkezőt. Az étkező-konyha együtteséből három vendégszoba érhető el, ezek közül az egyik önálló bejáratot is kapott, egy meglévő ablak ajtóvá fejlesztésével. Ezeken kívül még egy további önálló lakóegység került az épület végébe. Az étkező-konyha bejárata újrafogalmazott, egyben fedett teraszként használható kódisállásra nyílik. Az eredeti, fűrészelt díszekkel ellátott építmény arányait megtartva, letisztult, a mai kor lenyomatát is magán viselő ornamentikával épült újjá. A ház másik közösségi tere az istállóban kialakított borház. Ez a tér egyszerre emlékeztet borospincére vakolatlan kőfalaival, s idézi vissza az eredeti funkciót rusztikus, oszlopos-mestergerendás térlefedésével. A múlt megtartásának részeként az eredeti istállóajtó került vissza az helyiség bejáratára, egy mai kor követelményeinek megfelelő nyílászáróval kombinálva. Az épület hátsó sarkában, az alaprajzi rendszerbe tökéletesen integrálva, elfért az új funkciót kiszolgáló gépház is. A felújított épület hangulatának, rangjának megfelelő belsőépítészeti kialakítás a tulajdonosoknak köszönhető, akik több bútort saját kezűleg készítettek el.
A külső-belső felújításon túl, a kert rendezése is szükséges volt. Az utca felőli fák megmaradtak, ezzel biztosítva a belátás elleni védelmet. Az udvar hátsó felében álló sufnit és garázst elbontották, pihenőkert alakult ki a helyén, s a pincebejárat is újjáépült.
A domboldalban ülő házból kastélyokra, templomokra nyílik a kilátás. Az értő helyreállításnak köszönhetően, rangos környezetéhez méltó lett a kúria-jellegű épület. A „lehetett volna” állapot megvalósult: egy gondoskodó, a mindenkori igényeknek megfelelő szerves fejlesztés során akár olyanná is válhatott volna, mint amilyennek a jelenlegi tulajdonosok és az építész megfogalmazták.
szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Fotó: Gorácz József
Építész tervező: Erhardt Gábor