Szilágyi Szabolcs vándorépítész a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának friss diplomájával a zsebében magabiztosan vághat neki az építészetnek. Ezt bizonyítja a diplomavédésen bemutatott két megvalósult épülete is. Mindkettő Veszprém vármegyében található, a vármegye két, átellenes végén. Egyszerre egylényegű és mégis különböző adottságú helyek. Egy középület és egy magán présház. Egy iparváros és egy idilli szőlőhegy. Zsibongás és csend. Ellentétek, melyek végül mégis hamisítatlan veszprémi épületeket eredményeztek, szervesen illeszkedve a mikrokörnyezetbe, de felmutatva az értéket, melyek felett elrohan a „fejlődést” kergető megbabonázott társadalom.
Nem nehéz észrevenni Szabolcs mestereinek nem titkolt szándékát, hogy olyan feladatok elé állítsák őt az inasévei alatt, melyek segítenek neki elsajátítani ezt a látásmódot. Jánosi János mester (Kvadrum Építésziroda) a vándorépítész családi kötöttségeire alapozva vonta be Szabolcsot a várpalotai tanuszoda tervezésébe, amit aztán önállóan alkotott meg. A tipizált tanuszoda épület nyitott kérdésként kezeli a bejárati homlokzat kialakítását, amit az egyes adaptációk igyekeznek a hely szelleméhez igazítani. Szabolcs elmondása szerint a városi paraszti építészet egy-egy (mára már eltűnt) paraszt-barokk homlokzata, másrészt a Palota dicső múltját meghatározó, a város közepén álló vár volt ehhez az inspirációja. Aki érzi a hely szellemét, annak nem kell direkt átemeléssekkel igazolnia szándékát, egyszerűen folytatja a megkezdett vonalat. Így eshet meg, hogy a felsorolt előképek mellett nem meglepő, ha Várpalotán sétálva más épületek gesztusaival is rokonságot vélünk felfedezni, így a Zichy-kápolna, vagy a Szent Donát kápolna is visszakacsint az új tanuszodára, de bennem (és meg ne kövezzetek érte!) a bejárati oromfalak ívei és feszes vigyázz-állásuk az inotai hűtőtornyokat is megidézik.
Szigliget egészen más. A százötven éves présház öreg szemlélője a Balaton víztükrének. Itt nem kell inspirációt venni a környezetből, itt az épület és környezet összenőtt és együtt rezeg. A szigligeti hegyet az északi oldalon kerüli az országos főút és így a déli hegyoldal lefutása a tóra zavartalan egységet képez. Tóth Péter (Hetedhét Építésziroda) mester adta ezt a könnyen megfejthetőnek tűnő feladatot a tanítványnak, de gondolom közben mosolygott, mert tudta, hogy nagy csatába küldi Szabolcsot. Nagyon magasra volt téve a léc, hiszen az épület szűk környezetében további négy megvalósult épülete van a Mérmű Stúdiónak és így a kollégák kritikus pillantásai is kísérték a tervezési és megvalósulási folyamatot. Ez egyszerre jelentett támaszt és kihívást a tervezőnek.
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2025/4-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Szöveg: Kuli László
