A Zalaegerszeg külvárosában, a Gébárti-tó partján épült Fehér Hattyú Bisztró a közelmúltban az Év Háza pályázat közönségdíjasa lett középület kategóriában.
A Gébárti-tó az Andráshida és Ságod közötti patakvölgyben a vízfolyások felduzzasztásával létrehozott mesterséges tó. Természetes értékeit a különleges, Magyarországon máshol nem található madárvilága jelenti. Az egész terület földrajzi és kulturális értelemben is a Göcsej-Hetés néprajzi tájegységek kapuja. A mezőgazdasági területekkel határos telek szomszédságában áll a honlapunkon korábban bemutatott kézművesház, egy kovácsműhely és a Makovecz Imre tervei alapján megvalósult Boldogasszony kápolna.
A tó közelében álló Gébárti Kézművesek Háza 1982 óta szolgálja a magyar tárgyalkotó népművészet hagyományait. Mellettük korábban, közösségi munkával épült, kiegészítő épületként egy büfé és szociális épület. Ezek mára, mind esztétikailag, mind energetikailag elavulttá váltak, ezért az üzemeltető a meglévő funkciók egyesítésével, egy új épület létrehozását határozta el, a korábbi épületek elbontásával.
A fejlesztés fő célja a terület vendéglátó feladatait egész évben ellátó bisztró/étterem építése a közkedvelt szabadidős területen. A tervezésnél elsődleges szempont volt a hosszú távon is fenntartható, alacsony üzemeltetési költségű épület létesítése, valamint az építészeti összhang megteremtése az új és a régi épületek között, természetes építőanyagokkal és hagyományos építési technológiákkal. Az összetett domborzati viszonyok, szűkös üres területek és a faállomány megóvása mellett különös figyelemmel kellett lenni a természetes megvilágításra és egy újakadálymentes teraszos bejáratra.
A kb. harminc fő leültetésére alkalmas belső tér használati értékét növeli a nagy üvegfalakon beáramló természetes fény, és a kinyitásukkal összekapcsolódó külső-belső tér, ahol jó idő esetén elérheti a hatvan főt is a vendéglétszám. A terasz – kilépve a szimmetriából – a tó felé fordul megközelítve a feltáró utat is.
Az épület funkcionálisan két részre tagolódik: a fogyasztó és a gazdasági terekre, amik szerkezeti szempontból is különválnak: Az alacsonyan falazott kiszolgáló részeken egyszerű nyeregtetős tömeg simul a környezetbe, míg a látványos fogyasztótérnél monolit vasbeton pillér szerkezetekre egy légies ácsszerkezetként ereszkedik a tető. Az épület hangulatát meghatározó építőelem a fa, ami visszaköszön a burkolatokon, a nyílászárókon és bútorokon is, természetes harmóniát árasztva a természet közelségében.
Szerkesztési vezérelv volt a nehézkes monolit vasbeton szerkezet és a ráereszkedő légies ácsszerkezet kettőssége. A külső megjelenést palatető és kiegészítő fémlemez bádogozása teszi elegánssá. Az épület külső megjelenését a letisztult, modern és impozáns homlokzatalakítás jellemzi, amit a vaskos kőburkolatos pillérek közötti biztonsági teliüveggel ellátott nyílászárók uralnak.
Új nyeregtetős tömegként és funkcionális elemként jelenik az elbontott szociális és irodaépület funkcióját magába tömörítő keresztszárny az épület DNY-i részén. Egyik oldalán tornácszerű közlekedőről nyílnak a különböző funkciók bejárati ajtói, míg a tároló-gépészet egy nagyméretű garázskapuval nyílik meg a gazdasági udvar felé. Napelem segíti az elektromos áram termelését a dél-nyugati tetőfelületen teljes fedésben.
Szöveg: Erhardt Gábor
Fotók: Gál Roland
Tervezők: Fülöp Tibor, Madár Ivett, Zsuppányi Gyula
