2022. december 4. – Ma tíz éve, hogy Gerle János (is) elment. Elment az után, aki mestere volt, akitől annyit tanult, aki segítette, hogy az legyen, akivé lett. Hogy ő legyen „A Gerle”. Makovecz Imre krónikása, segítője, elemzője, méltatója, tolmácsa és fordítója, kisérője külföldi útjain. És nem csak neki, de ugyanez volt az „organikusok” számára is. Minden tekintetben.
Elemzések, tanulmányok, írások, esszék, cikkek, katalógusok meg kiállítások, konferenciák és könyvek, meg könyvek és könyvek.
És most végre sikerült megjelentetni a MÉSZ kiadásában, (minden hátramozdítás ellenére is) ezt a gyűjteményt, ami a „Gyógyító építészet” címet viseli. Götz Eszter szerkesztésében, Makovecz Benjamin terve szerint. A könyv alcíme: Gerle János (1947-2012) válogatott írásai. A huszonegynéhány írás ugyanolyan friss, mint amikor közölte. Hiszem, hogy nem csak a szakmabéliek számára. Mert ez a másik megnyerő tulajdonsága János írásainak. A precizitáson túl – mert az kötelező – legalább olyan fontos volt, hogy amit ír, olvasható is legyen. Írásai plasztikusak, érthetőek, izgalmasak. Nekem nem letehetőek.
János! Hiányzol. És bizonyos, hogy ezzel sokan vannak így. Nem csak én, a Sáros.
