A Bunești-i Iskola gondolata 2008-ban született meg, amikor a projekt megálmodói, Ana-Maria Goilav építész, a Bukaresti Építészeti Iskola oktatója, és leendő férje, Petre Guran vallástörténeti filozófus, a Princeton Egyetem akadémikusa találkoztak. Céljuk egy alternatív oktatási formát kínáló szabadbölcsészeti főiskola létrehozása volt, melynek helyszíne az elemi erővel bíró, tiszta természeti közeg, és az abban természetes anyagokból, kétkezi munkával felépülő, tájba illesztett építmények.
Az intézmény hitvallását és munkamódszerét az iskola szó eredetében, az ókori görög σχολή (szkholé) szó jelentésében keresték: szabadidő, a szabadidő foglalkoztatása, később maga a csoport, melynek előadásokat tartanak. Az újonnan alapított bölcsészettudományi főiskola a város zajától távoli, éterien tiszta, békés természeti környezetben kialakuló szabad gondolkodásra, beszélgetésre, az idő kizárására helyezi a hangsúlyt.
Guran elképzelése alapján egy új, klasszikus értékekre épülő akadémiai közösség jött létre, melynek módszertana a humanista tudományokat építészeti, festészeti, szobrászati és zenei workshopokkal ötvözi, a tanítást egy alapvető olvasmánylista köré szervezve: a hallgatók a nyugati civilizáció elsődleges fontosságú irodalmi szövegeit tanulmányozzák Platóntól, Arisztophanésztől a Biblián át Darwinig, Dosztojevszkijtől Marxig.
2008 óta a Bunești-i Iskola épületegyüttese, melyet – Goilav megfogalmazásában – diákok éptettek ajándékul a leendő diákoknak, az aktív elmélkedés helyszínévé vált. Az azóta eltelt időszakban az önfenntartó épületegyüttes a Diákszálló épületén túl három stúdióépülettel, tanári házzal, könyvtárral, mezopotámiai boltozatos étkezővel, földbe rejtett pincével, famegmunkáló műhellyel, kültéri konyhával, kenyérsütővel is bővült. 2024 szeptemberéig 1330 diák, 50 tanár és 30 kézműves élt, tanult és tanított már itt.
Goilav személyes küldetése a projekt által az építészet kultúraformáló szerepének hangsúlyozása, visszahozva az építészek 20. század eleji attitűdjét, társadalmi és kulturális státuszát, amikor e hivatás képviselője nem csupán „hatékony szolgáltató”, hanem „építész-festő-szobrász-költő-író-gondolkodó” embert jelentett.
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2025/1-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Szöveg: Patai Boglárka
Fotók: Ana-Maria Goilav
