Az MMA Építőművészeti Tagozata 2023-ban elhunyt tagjára, Dr. Szűcs Endrére emlékezett a 2024. október 9-én a Pesti Vigadóban megrendezett Szűcs Endre alkotóművészete című konferenciával. Az alkotó rendkívül gazdag életművének kapcsolódási pontjait magyar, lengyel és cseh építészek, üvegművész, történész-koreográfus, tájépítész és grafikusművész is méltatta. Cikkünkben Salamin Ferenc, a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozat vezetőjének konferencián elhangzott zárszavát adjuk közre, amelyben kitűnően helyezte el Szűcs Endre, vagy ahogy mindenki ismerte, Szűcs Bandi alkotóművészetét a magyar építészet palettáján.
Szűcs Bandi nem csinált másolatokat, népi épületeket. Ő kortárs épületeket tervezett, mai embereknek, mai funkcióra, mai alaprajzokkal, egy olyan nyelven elmondva a házakat, melyet bátran nevezhetünk magyar építészeti nyelvnek. Gondoljunk a kimondott magyar nyelvre, amely mindig változott, 10-50-100 évente kicsit alakult, mégis megértjük Petőfi, Balassi verseit, Rákóczi emlékiratait, a középkori kódexeket, az Ómagyar Mária-siralom szövegét, sőt, talán a Nyugat- Szibériában élő hantiknál is találhatunk a magyarhoz hasonló szavakat. Bandi házait is mindenki érti, mert belénk van kódolva. A génjeinkben van. Nem úgy beszélnek ezek a házak, mint háromszáz éve, hanem a több ezer éves magyar építészeti nyelv mai változatában.
Bartók egy előadásában megjegyzi: „Mi a parasztzene intenzív hatásának egyik föltétele? Az, hogy a zeneszerző az ő országának parasztzenéjét olyan alaposan megismerje, akárcsak a saját anyanyelvét.” Tehát megtanulni anyanyelvi szinten a parasztzenét, mai szóval a népzenét. Bandi ezt csinálta, megtanulta anyanyelvi szinten a magyar nép építészetét, a Balaton-felvidéki nyelvjárást, és ezen a nyelven mondotta el abszolút mai épületeit. Nem ellentmondás: a nyelvet, ha valaki jól használja, mai szöveget is jól el tud mondani.
Úgy gondolom, nem volt posztmodern építész, az ugyanis feltételezi, hogy a modern – mint olyan – létezik számára és megpróbálja meghaladni, újra felfedezni a történelmi összefüggéseket, a klasszikus elemeket.
Bandinál egyszerűen csak nem létezett a modernizmus, nem volt min túllépni. Ő csak folytatta, amit kapott, szervesen haladt az időben. Ő volt az, aki nem vette túlzóan figyelembe az ún. „modern fejlődést”, nem csinált belőle fétist. Nem azért, mert nem akarta, hanem mert természettől eredően nem volt része, nem volt belül benne. Miért is kellett volna, hogy legyen? A „modern” értelmezése legtöbbször a régi elvetése, egy törés, a szerves folytatás tagadása, a mindenképpen újszerű létrehozása.
Bandi wrighti értelmezésben viszont igazi modern építész volt. F.L. Wright ugyanis a stílusépítészet utáni modern építészet két ágát határozta meg: egyik a technicista bauhaus-os, másik az organikus modern építészet. Bodonyi Csaba hozzáteszi még harmadikként a regionalista hozzáállást is, amely ugyanolyan fontos, és amely számomra az organikus modern része, hiszen szervesen folytatja egy nép, egy régió sok száz éves tudását, művészetét.
És még egy dolog:
A fenntartható fejlődés, fenntarthatóság eszméjét legtöbbször az anyagra vonatkoztatjuk, az energiára, a felhasznált anyagi forrásokra. De mi van a szellemmel, az ősi tudással, a tradícióval? Azt ki lehet dobni az ablakon? Azt nem kell fenntartva és ésszerűen, ökonomikusan használni? Jöhet helyette egy modern gondolat, életérzés, és a régit, ami már beépült emberi mivoltunkba, pazarlóan, nem fenntarthatóan eldobjuk?
A tradicionális életforma, gondolkodás, társadalom sok száz éven keresztül kipróbált, bizonyított módszerei sok segítséget adhatnak ma is az anyag, a szellem és a lélek területén. Ma, amikor a pusztulás és hanyatlás jeleit mutatja a föld és az emberiség, ma különösen fontos a kis lábnyom, a recycling, a környezettudatosság, a természet védelme. De elsősorban az embert, az ember eredendő természetét kellene védeni, kötődését a hagyományhoz, a lakályossághoz, lelkének igényét a szépséghez. A hagyományos építészetet és szellemiséget ismét egy körforgásos gondolkodásba kellene emelni.
Szűcs Endre építészete ennek a mozgalomnak egyik hazai előfutára és egyben atyja. Rengeteg nála dolgozó fiatal építészt tanított a KKE Vándoriskolájában, akikre nagy hatással volt, de elmondása szerint ez fordítva is hatott, a fiatalok gondolatai mindig frissességre, megújulásra késztették.
Gondoljunk rá sokat, szeretettel, és folytassuk tovább, amit elkezdett.
A cikk az Országépítő 2025/1-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Szöveg: Salamin Ferenc
Fotók: Zajti Balázs és Mérmű Stúdió
