Számos külföldi és hazai kisebb kiállítás után május végén a Műcsarnokban megnyitott Kós Károly kiállítás apropóját az építész és polihisztor születésének 140 éves évfordulója jelenti. Külön jelentőséget ad a kiállításnak, hogy az új építési törvényben Lechner Ödön és Makovecz Imre mellett Kós hivatkozási pontként jelenik meg. A kiállítás részleteiről és Kós mai kornak szóló üzenetéről kérdeztük Anthony Gall építészt, Kós Károly kutatót, a kiállítás kurátorát.
Több évtizede kutatod Kós Károly munkásságát, számos kisebb hazai és külföldi kiállítás után ez a kiállítás milyen helyet foglal el ebben a folyamatban? Tekinthető ez egyfajta mérföldkőnek?
A most látható kiállítás, akárhogyan is nézzük, egyedülálló: mind jellegében mind méretében, mind helyszínét tekintve eltér a korábbi kiállításoktól. Kós Károly életműve szerteágazó, még az építészeti tevekénysége is rendkívül gazdag. Mégis, mivel 1944-ben a dokumentumainak jelentős része megsemmisült a Varjúvár felgyújtásakor, hosszú évtizedek kellettek, mire összeállt a megfelelő mennyiségű és minőségű dokumentum és azokból kiforrt egyfajta kutatói, kurátori megközelítés. Igen, ez egy mérföldkő.
Szót ejtettél Kós szerteágazó tevékenységéről. A kiállítással a teljességre törekedtetek, vagy inkább kiemeltétek munkásságának valamely részletét?
Kós Károly munkásságának a teljességre törekvő dokumentálására a 2002-es első monográfia, majd az arra épülő, a Budapest Főváros Levéltára és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ közreműködésével létrehozott Kós Károly Virtuális Archívum hívatott. A jelenlegi kiállítás többféle módon, mind a laikusok, mind a munkásságot ismerő szakemberek számára igyekszik megfelelő kontextusba helyezni a munkásságát. Teszi mindezt eddig soha nem látott mennyiségű eredeti dokumentumok bemutatásával és bizonyos kulcsfontos elemek rekonstruálásával, mint például a Varjúvárhoz kapcsolódó kovácsoltvas és üvegművészeti tárgyak.
Milyen új kutatási eredményeket tudtok megmutatni a kiállításon?
Több eredeti tárgy még nem volt nyilvánosság előtt látható. Így együttesen eleve egy új eredményről tudunk beszélni. Különös hangsúlyt fektettünk a tárgyak közti összefüggésekre: a kiállítás legelején látható „Kalotaszeg és a Fiatalok” elnevezésű tárgyak mellett a középső teremben megépített „Varjúvári Idézet” szemlélteti ezt, amely Kós Károly két világháború közötti munkásságának része. Nem csak tárgyak felkutatására, hanem eltűnt tárgyak rekonstruálására is sor került. Itt egy helyen látható eredetiben mind a három könyv, amelyet a Varjúvárban Kós Károly saját kezével állított elő. 80 év után először láthatóak együtt a Varjúvár színes üvegablakai és a Varjúvár kovácsoltvas csillárja. Nagyon erős tér-idő dimenziót léptünk át azáltal, hogy ismét „láthatóvá” váltak az 1910-es Varjúvár egyik legfontosabb terét idéző elemek. E mögött sok kutatási és gyakorlati munka áll.
A 140 éves évfordulón túl milyen aktualitását látod ma Kós Károly életművének, munkásságának?
A fiatal Kós Károly elsősorban egy víziót tár elénk. A vízió erősségét mutatja, hogy a korai pályaszakaszában felépült középületek ma általában (beleértve az épületek előtt lévő közterületet) Kós Károly nevét viselik, vagy az ő szobra található ott. Ezek az épületek ma ugyanazt a funkciót töltik be, mint akkor, amikor megtervezték őket. Általában jó állapotban vannak, az emberek ragaszkodnak hozzájuk. A 20. század pedig, minden viharos fordulatával együtt, nem tudta megtörni az erdélyi kultúrtájat, a benne élő közösségeket szolgáló akaratát. Kós Károly egyszerűen nem adta fel. Úttörővé vált a közösségi tervezés és szervezés területén, a fenntarthatóság, a pragmatikusság és hasznosság szem előtt tartásával, valódi közösségépítő volt. Akár építészként, akár íróként vagy politikusként tekintünk rá, ma is példamutató a tevékenysége.
Milyen módon egészíti ki a Kós kiállítás a vele egy időben zajló Építészet Nemzeti Szalont és Csete György kiállítását? Milyen párhuzamosságot, egymást erősítő hatást tudsz megfogalmazni?
A Kós Károly kiállítás egy mai aktualitással bíró, ugyanakkor a Magyar Építészet nagy mesterének munkásságát bemutató nagyszabású kiállítás. Egy régi adósságot törlesztünk általa. Csete György és Ildikó kiállítása olyan értelemben kapcsolódik hozzá, hogy Kós Károly élete végén számukra fontos példakép volt. A kiállítás ezen kívül különösebben nem keres kapcsolatot a Nemzeti Szalon központi kiállításával, amely önmagában több különálló térbeli és koncepcióbeli elemből áll. A Helyiérték cím ilyen tekintetben találó, hiszen mind Kós Károly, mind Csete György és Ildikó helyiértéknek is tekinthető, szélesíti az azzal kapcsolatos értelmezést.
Hatalmas terv, fotó, könyv és eredeti tárgyi anyag, bútorok kerül most bemutatásra a Műcsarnokban. Honnan sikerült ezt összegyűjteni?
A tárlaton bemutatott anyag több forrásból származik. Egy része egy több évtizedes gyűjtőmunka eredménye, amely ma már digitális formában is létezik. Ennek egyik legjelentősebb és már nyilvánosan is hozzáférhető tárhelye a Kós Károly Virtuális Archívum, amelyet Budapest Főváros Levéltára hozott létre több másik intézmény közreműködésével. Ugyanakkor itt jelentős mennyiségben eredeti tárgyak is bemutatásra kerültek, amelyek több gyűjteményből érkeztek, de kiemelném elsősorban a Budapest Főváros Levéltárát (elsősorban az Állatkert és a korai épületekkel kapcsolatos anyagok), valamint a Magyar Építészeti Múzeum – Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ-ot, amely Kós Károly építészeti örökségének jelentős részét birtokolja. Mindkét helyen az ezret jóval meghaladó nagyságrendben találhatóak dokumentumok. Meg kell említenem Győr Lászlót, aki a Kalotaszegi Helytörténeti Gyűjteményéből jelentős mennyiségű ritka és értékes tárgyával gazdagította a kiállítást. De természetesen sokáig sorolhatnám még a segítőket…
Van arról esetleg tudomásod, hogy a tervezés alatt álló Magyar Építészeti Múzeumban Kós Károly mekkora teret fog kapni?
Az új Építészeti Múzeummal kapcsolatosan nem látok bele az előkészületekbe, de az előrejelzések alapján (a saját gyűjteményemben lévő gazdag anyag miatt is) bízom benne, hogy látható eleme lesz majd az új kiállításoknak. Valószínűleg ebben a reményben nem vagyok egyedül.
Van számodra kedvenc tárgy, aminek nagyon örülsz, hogy ott van a kiállításon?
Különös kedvencem a „varjúvári idézet”, amely nagyon sok ember közreműködésével jött létre, de azon belül is a három színes üvegablak és a felettük lévő csillár rekonstrukciója a kiállítás fénypontja számomra.
Kós Károly életének és munkásságának a kutatása több évtizede zajlik már. Ki lehet jelenteni, hogy mindent tudunk vagy milyen kutatási irányt látsz a jövőre nézve?
Kós Károly életének és munkásságának határait csak azt hisszük, hogy érzékeljük. Érdekes, hogy az idő múlásával nemhogy távolodna és halványodna, hanem egyre kézzelfoghatóbbá, egyre érthetőbbé válik számunkra. Újabb tervekről és információkról még a kiállítás alatt is halottam, nem hinném, hogy ne lenne újabb aktuális feladat. Kós Károlyt nem annyira kutatási alanyként, inkább példaként érdemes megismerni, talán éppen a mai aktualitásaiban látnám a legérdekesebb és legkézenfekvőbb témát a folytatásban.
Szöveg: Erhardt Gábor, Csóka Balázs
Fotók: Műcsarnok
Az interjú Országépítő folyóirat 2024/2-es számában jelent meg, amelyet most teljes terjedelmében közlünk le. A folyóirat ITT megvásárolható.
