Átadták a Kossuth- és Széchenyi-díjakat a nemzeti ünnep alkalmából a Parlament kupolacsarnokában.
Mi tartja a lelket az építész hallgatókban, amikor épp a holnap reggel leadandó rajz felett görnyednek, és nincs más, akivel megoszthassák virrasztásuk keserű ízét, csak egy jó erős fekete a rajztól biztonságosnak hitt távolságra elhelyezve? Mivel fogja díjazni a világ erőfeszítéseiket?
Fáradt szemeik előtt ellebeg-e hajnalban egy Ybl-díj? Esetleg egy Pro Architektura? Lehetséges, de a Kossuth-díjra még a rajz felett megkezdett álmukban sem gondolnak, az biztos.
Pedig ma, 2024. március 14-én Kossuth-díjat kapott Salamin Ferenc, építész. Ez az egyik legnagyobb állami kitüntetés, amit magyar alkotó csak kaphat. Ferenc, aki az Országos Főépítészi Kollégium elnöke, illetve a Magyar Művészeti Akadémia építőművészeti tagozatának vezetője, “a hagyomány továbbélését szolgáló organikus-regionális építészet remekeit kiérlelő tervezőmunkája elismeréseként” kapta meg a díjat.
Salamin Ferenc ezzel immár olyan nagy nevű művészek közé tartozik, mint Kodály Zoltán, Koszta József, Egry József, József Attila (posztumusz) stb. A nagy mesterek után nem ő az egyetlen organikus építész a társaságban, mivel Turi Attila 3 éve kapott Kossuth-díjat tervezői életművének elismeréséért.
Ha én magam indokoltam volna a Kossuth-díj kiérdemeltségét, tervező munkássága mellett – melyet jelen méltatás már csak terjedelmessége okán sem hivatott számba venni – , az építészek, főépítészek (de éppúgy kőművesek és ácsok) szemléletformálásának és művészeti tevékenységük érlelésének fáradhatatlan és nagyvonalú segítését is megemlítettem volna.
Ugyanis Ferencnek mi, a Kós Károly Egyesülés jelenlegi és hajdani vándorai sokat köszönhetünk. Ferenc mellett dolgozva megtapasztaltam, hogy Makovecz Imre tanítványai közül talán a legjobban ő sajátította el azt a tulajdonságot, amely egy jó mester nélkülözhetetlen készsége, és amely Imre bácsiban az anekdoták szerint tagadhatatlanul megvolt: a lényegre törő nagyvonalúságot.
Ferencet egy céltudatos építészként ismertem meg, aki nem akar elszakadva az anyagtól légvárakat, úgymond elefántcsonttornyokat tervezni, őt nem az építészet mint fiókban fekvő rajz foglalkoztatja, hanem a kavicsos-cementes valóság, hogy az, amit megrajzolt, meg is épülhessen, és pont úgy, ahogy azt a megrendelővel való beszélgetések során megálmodták.
Ezúton gratulálunk Salamin Ferencnek, és mi, az organikus építészetet kedvelő és/vagy művelő építészek, megint jobb kedvvel húzzuk a vonalakat, mert ennek a Kossuth-díjnak a fénye újra rávilágít arra is, hogy az organikus építészetnek nagyon is van helye a kortárs építészetben.
Borítókép: Máthé Zoltán, MTI/MTVA
Épület fotók: Dénes György
