Eric Norin svéd építész volt az egyik előadója a Kós Károly Egyesület által december 13-án a Pesti Vigadóban rendezett Országépítő Építészeti Konferenciának. A modern építészetnek a svéd városképre gyakorolt hatásáról szóló dinamikus előadása után interjút készítettünk a tradicionalista épületekre szakosodott Tradition Arkitekter építésziroda vezetőjével aki, tervezői munkája mellett az Architectural Uprising elnevezésű, nagy támogatottságú csoport alelnöke. Ez a nemzetközi szervezet a modernista építészet városképre gyakorolt érzéketlen hatására hívja fel a figyelmet: tiltakozásokat szervez, a hagyományos városképbe illeszkedő tervváltozatokat mutat be.
Mi indult el először: a tervezői gyakorlata, vagy az Architectural Uprising mozgalom?
A stockholmi építészeti iskolában folytatott tanulmányaim során részt vettem az Architectural Uprising mozgalom elindításában. Tehát az Uprising fontos része volt a diákkoromnak, és bizonyos mértékig önbizalmat adott ahhoz, hogy a diplomám megszerzése után saját céget alapítsak.
Mi is pontosan az Architectural Uprising?
Az Arkitekturupprororet (durván lefordítva: az Építészeti Lázadás) egy nem politikai alulról szerveződő mozgalom, amely a városok és az építészet elcsúfítása ellen tiltakozik. 2014-ben indult egy svéd Facebook-közösségként, amelynek mára több mint 60.000 követője van. Idővel szervesen építkező nemzetközi hálózattá nőtte ki magát, amelynek mára több ezer tagja van különböző tematikus és helyi csoportokban, a világ egyre több országában.
A forradalmiság, a lázadás alapvetően idegen a konzervatív gondolkodástól, mégis ezt a nevet adta a közösségi médiamozgalmának. Miért látta szükségét ennek a névnek?
Bizonyos értelemben a lázadás vagy a felkelés némileg különbözik a forradalomtól. A mozgalom céljai mégis a modernizmus építészeti hegemóniája elleni küzdelem. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést így kell kezelni ahhoz, hogy a társadalomban a változás hatása érvényesüljön. Úgy gondoljuk, hogy a társadalom mind nagyobb részének hangot kell tudnia adni a ma tervezett és megvalósuló építészettel kapcsolatos elégedetlenségének. Így az emberek akarata, a demokrácia eszközeként működhet annak érdekében, hogy minél több épület épüljön egy város vagy falu lakosságának többségi akaratával összhangban.
Az Önök csoportjának számos országban vannak követői, és helyi csoportok is alakultak. Milyen lehetőségeket kínál egy ilyen platform és milyen konkrét eredményeket értetek el?
Sajnos a svédországi helyzet nem egyedülálló. A legtöbb országban ugyanazokat a problémákat és ugyanilyen típusú elégedetlenséget tapasztalunk. Ezért könnyen alkalmazhatnánk ugyanilyen módszereket, amikor egy új fiókszervezetet indítunk egy új országban, mivel az építészeti vita általában nagyon hasonló. Így a határokon túl is együttműködhetünk és megoszthatjuk egymás munkáját, például a közösségi médiában megjelenő mémeket, jó példákat és kiadványokat. A nyelv még mindig megosztó tényező a helyi kontextus megértésében és az emberek elérésében. Ezért a nemzetközi csoportjaink és chatfórumaink angol nyelven működnek.
Kiket tudtok elérni a mozgalmatokkal és hogyan vélekednek rólatok a svédországi építész kollégák?
Természetesen igyekszünk minél többeket elérni, hogy terjesszük ügyünket. Ez általában elég könnyű, mivel a legtöbb ember hajlamos egyetérteni azzal, amit mondunk és teszünk. Minden felmérés, amelyet a témában végeztek, egyértelműen azt mutatja, hogy az emberek nagy többsége egyetért az ügyünkkel. A másik oldalon viszont az építészekről pont az ellenkezője mondható el. Általánosságban a svéd építészek, az építészszövetség és az építészeti sajtó a kezdetektől fogva erősen ellenezte a mozgalmunkat. Nemcsak aktív elnyomás volt a mozgalmunk ellen, hanem gúnyolódás és nácizmussal való vádaskodás is az építészek részéről. Szerencsére az építészek ilyen jellegű szóbeli támadásai az Uprising mozgalom erős növekedésével folyamatosan csökkentek.
Az átlagemberek építészeti preferenciáira vonatkozó közvélemény-kutatásokra is hivatkozott. Ki és mikor végzett ilyen felméréseket Svédországban és Európában?
A legtöbb ilyen felmérés Skandináviából származik, de más országokban szinte azonos felmérések és eredmények találhatók. A norvég Nordstat 2021-ben készített egy felmérést, amely szerint a norvégok 54%-a a klasszikus építészetet preferálja, míg a modernista építészetet csak 25%-uk. Svédországban a SIFO ugyanebben az évben végzett felmérése 86%-os arányt mutatott ki a klasszikus építészet mellett, szemben a modernizmus mindössze 2%-os arányával. Figyelemre méltó, hogy ugyanebben a felmérésben 75% mondta azt, hogy szeretné, ha a politikusok részt vennének és beavatkoznának az építészeti kérdésekben, és szép épületeket követelnének.
Skandinávián kívül figyelemre méltó példa az Adam Architecture 2016-os YouGov-felmérése, amely szerint az Egyesült Királyságban 77%-os a klasszikus épületek támogatottsága. Érdekes még a Nemzeti Polgári Művészeti Társaság megbízásából a Harris Poll által 2020 októberében végzett felmérés „Az amerikaiak által a szövetségi épületek számára preferált építészet” címmel.
A közösségi médiában végzett tevékenysége mellett egy hagyományőrző épületek tervezésével foglalkozó irodát is vezet. Kiket tart mestereinek ebben a munkában?
Bizonyos mértékig az építészet igazi mestere a természet. A természetben semmi sem véletlen, és szinte minden növény, szikla, fa, virág, hegy vagy folyó isteni szépséggel rendelkezik. Minél többet nézzük, annál jobban megértjük a fraktálok és arányok fantasztikus rendszereit a levelekben, ágakban és a víz meandrikus formáiban. Hiszem, hogy a természet az építészet igazi grálja, és amit az ember tehet, az az, hogy olyan szerkezeteket hoz létre, amelyek utánozzák a természetet és harmonizálnak vele, és csak így születik meg az igazi szépség.
Mivel ezt már oly sokan megértették előttünk, gyakran fantasztikus épületek és tájak vesznek körül minket. A nagyszerű remekművek, de a szerény, hétköznapi épületek is bámulatos szépséggel rendelkeznek, és sokat taníthatnak nekünk az anyagról, a történelemről és a kultúráról. Emiatt klasszikus érdeklődésű építésznek lenni csodálatos, hiszen szinte bárhová megyünk, mindenhol van inspiráció, szépség, amit élvezhetünk és amiből tanulhatunk. Személy szerint én leginkább a késő neoklasszicizmus és az eklektika, valamint a Jugendstil és a nemzeti romantika épületeit kedvelem.
A neoklasszikus építészet egy formai stílus (amely történelmi mintákon és gyakorlatokon alapul), vagy van mögötte egy filozófia? Mennyiben egyeztethető össze az építészet mögött álló ideológia a konzervatív megközelítéssel?
A neoklasszicista korszak építészetét, valamint a mögötte álló eszméket e stílus kategóriájába soroljuk. Ha ma hasonló stílusú épületeket terveznek és építenek, azt gyakran a posztmodern stílus vagy a giccs stílus alá sorolják. Ez egyértelműen azért van, mert a legtöbb modernista építész, történész és elméletíró a “korszellemben”, a korszerűség érvében hisz. Ezért a „réginek” tűnő és érződő dolgok nem lehetnek részei a mai modern építészetnek, ezért valami másnak kell lenniük, például háttérnek. Szeretném azt hinni, hogy az építészeti ideológia és a „stílus” inkább egyfajta válogatás, mint megvalósítandó cél. Néha nagyon különböző ideológiák hasonló építészetet eredményezhetnek. Nézzük csak meg a demokratikus USA és a sztálinista Szovjetunió neoklasszikus hatalmi építészetét.
Volt-e korábban ilyen profilú építésziroda Svédországban? Hány partner vesz részt ebben a munkában jelenleg?
Igen, a legtöbb építésziroda, amely a nemzeti romantika idején tevékenykedett, hasonló elképzelésekkel rendelkezett, mint a mi irodánk ma. Az 1990-es években is volt néhány iroda, amely hagyományos és posztmodern építészettel foglalkozott. Ma már csak körülbelül 5 aktív építész van Svédországban, akik a miénkhez hasonló építészettel foglalkoznak.
Közép-Európa szempontjából Skandinávia homogén régiónak tűnik. Ez az építészetben is így van? Milyen kommunikáció létezik az építészek között az északi országokban? Létezik-e egységes skandináv modern vagy történelmi építészet?
Nagymértékben úgy gondolom, hogy ez ma is igaz. A skandináv királyságok között kulturálisan és nyelvileg is szoros kapcsolat van. Ez építészetileg is érvényes, hiszen sok diák valamelyik szomszédos országban tanul, és nem ritka, hogy egy dán vagy norvég iroda Svédországban dolgozik, vagy fordítva. Ami a skandináviai Architectural Uprising mozgalmakat illeti, minden országban hasonló kihívásokat és vitákat tapasztalunk.
Történelmileg nagy különbségek vannak az építészetben abban a hatalmas régióban, amely Skandináviát jelenti. Ez főként a szélsőséges éghajlati különbségek miatt van így. Természetesen a Németországgal határos Dánia szárazföldi része, valamint Svédország és Norvégia északi része, az északi pólushoz közeli terület építészete között nagy különbségek vannak. Szintén különbség van a magas hegyvidék és az Atlanti-óceán és a Balti-óceán partvidékei között. Ez nagyon változatos építészetet eredményez, amely különböző anyagokból, építési technikákból és sűrűségből áll.
Milyen típusú épületeket tervez? Cégének melyik munkáit emelné ki magazinunk számára?
Leginkább magánházakat, bővítéseket és történelmi épületek felújítását végezzük. Vállalunk némi belsőépítészetet és különösen ablakok tervezését. A projektek, amelyek szerintem érdekesek lehetnek az olvasók számára, egy Stockholm központjában lévő magánvárosi házból és néhány szigetországi villából állnak. Talán egy ipari épület, amelyet 2020-ban készítettünk, és amely később elnyerte a „Svensk form” tervezési díját.
Bizonyára van valami szokatlan ezekben az épületekben, amelyeket a rosszindulatú kritikusok retrográdnak és elavultnak neveznének. Mi a válasza ezekre a vádakra?
Hagyjuk, hogy a közönség ítélje meg a munkámat. Szeretném, ha az emberek, akik a munkámban és a munkám mellett élnek, és akikre nap mint nap hatással van, döntenék el, hogy jó-e vagy sem. Remélhetőleg más építészek is elkezdenek majd ugyanígy tenni. Építészként az embereknek építünk, nem az egónknak.
Lát különbséget az európai és (főleg) az észak-amerikai tradicionalista, neoklasszikus építészet és építészek között?
Abszolút, főként a méretarányok és a gazdaságosság tekintetében. Úgy látom, hogy az Egyesült Államokban olyan piac van a klasszikus építészet számára, amely Európában hiányzik. Amerikában mostanában olyan léptékben épülnek nagy magánvillák, középületek és egyetemek, amilyet Európában ritkán látunk. Ez a piac gazdasági stabilitást adott az Amerikában működő klasszikus építészek kompetenciájának és élő örökségének biztonságához. Összességében ez egy kis piaci részesedés, de még mindig elég nagy ahhoz, hogy a klasszikus építészet aktív maradjon.
Stílus tekintetében az Amerikában épülő épületekben a brit gyarmati építészet és a görög klasszikus építészet egyértelmű tendenciáit látom. Európában általában inkább a helyi népi stílusban építkezünk, néha az kézművesség és a Jugendstil felé hajolva. Ritkán látunk ma Európában teljesen klasszicista projekteket.
Van szakmai kapcsolat az európai neoklasszikus építészek között? Ki az Ön „kedvence” ebben a szcénában, mind a tervezők, mind az elméleti szakemberek közül?
Persze, vannak olyan hálózatok, mint a „New Tarditional Architecture”, az INTBAU, az ICCA és az Architectural Uprising mozgalom. Továbbá vannak építészeti nyári egyetemek, amelyek összekötik az embereket az európai határokon túl. Ebben a szcénában rengeteg inspiráló ember és cég van. Ha egyet kellene választanom, akkor Leon Krier-t mondanám, és az ő óriási jelentőségét az építészeti ideológia egyszerű vázlatokban való elmagyarázásában.
Milyen fejlődési pályát lát a mozgalom és a gyakorlatának 20 év múlva, és mivel lenne elégedett?
Remélhetőleg az építészet újra igazi művészeti ággá tud finomodni. Szeretném, ha több építész törekedne a szépségre és a harmóniára a sokkérték és a szenzációhajhászás helyett. Remélem és hiszem, hogy az Architectural Uprising mozgalom az egyik tényezője ennek a változásnak, valamint a környezetbarát építészet és a helyi örökség tiszteletben tartásának igénye. Nagyon örülnék, ha ez demokratikusabb építészetet jelentene, amely az épített környezetet használó emberek akaratán és identitásán alapulna.
Ami a saját cégemet és az eredményeinket illeti, valóban úgy érzem, hogy a változás szele a mi oldalunkon áll. Sok dolog utal rá Svédországban, hogy a változás már zajlik, csak remélni tudom, hogy a jobb irányba, de bármi megtörténhet.
Tehát, ha 20 év múlva már nem lenne szükség az Architectural Uprising-ra, akkor elégedett lennék.
