Makovecz Imre 87. születésnapján, november 20-án méltó keretek között zárult az idei, rendhagyó Héttorony Fesztivál, többek között a Makovecz-díj átadásával.
A fesztivál – amely a legjobb világ- és népzenei produkciókat hivatott elvinni Makovecz Imre tereibe – idén rendhagyó módon, két időszakban került megrendezésre. Májusban a vidéki és határon túli Makovecz-épületekben találkozhatott a közönség a zenei és építészeti programokkal. A Héttorony Fesztivál záróeseményei és ünnepi gálaműsora november 20-án, az építész születésnapján és az azt megelőző napokban a Nemzeti Múzeumban és a Fonó Budai Zeneházban kerültek megrendezésre.
A Makovecz Imre-díjat a Makovecz Imre Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Kós Károly Egyesülés alapította. A díjat minden évben Makovecz Imre születésnapján, november 20-án adják át. A díjazott olyan személy lehet, aki munkássága során hivatását Makovecz Imre szellemi nyomdokain olyan példamutató kitartással, állhatatossággal és szorgalommal végezte, amellyel hozzájárult a magyarság szellemi értékeinek megőrzéséhez és fenntartásához.
A három szervezet alkotta grémium idén Pásztor Béla veresegyházi polgármestert találta méltónak a díjra, aki 1964 óta vezeti városát és ez idő alatt hitet tett az organikus építészet közösségteremtő és formáló ereje mellett. A díjazott a Héttorony Fesztivál zárógálájának keretében vehette át az elismerést (a laudációt ld. alább), ahol a Gondolatok táncban és versben című táncszínházi produkciót mutatták be Rémi Tünde és Appelshoffer János előadásában, amelyet a Dresch Vonós Quartet koncertje követett.
A fesztivál záróprogramja november 18-án vette kezdetét a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében, ahol az építészeti tematikájú kiállítások mellett Makovecz Imre – Ég és Föld közötti építészet címmel rendeztek kerekasztal beszélgetést. Ennek résztvevői Latorcai Csaba a Miniszterelnökség Területfejlesztési Minisztériuma Hivatalának parlamenti államtitkára, L. Simon László a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Makovecz Pál, a Makovecz Imre alapítvány kuratóriumi elnöke és Turi Attila építész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke voltak.
November 19-én este a Fonó Budai Zeneházban kamasztáncház és a Sarjú Banda várta az érdeklődőket. Az esemény vendége Sebő Ferenc volt, aki az ötven éves táncházmozgalomról beszélgetett a fiatalokkal. Az est Koncz Gergely és tanítványai, valamint Kodoba Florin és fiai koncertjével és a Sarjú Bandával közös táncházzal zárult.
November 20-án délelőtt hagyományosan a Makovecz Imre egykori lakóhelyén, a Villányi út 8. falán található emléktábla megkoszorúzásával kezdődött a záróesemény utolsó napja. A megjelenteket Csernyus Lőrinc építész, a Makovecz Imre Alapítvány kuratóriumának tagja köszöntötte. Ünnepi beszédet mondott Salamin Ferenc építész, a Magyar Művészeti Akadémia Építőművész Tagozatának elnöke (ld. alább).
Salamin Ferenc ünnepi beszéde az emléktábla koszorúzásakor
Tisztelt Megemlékezők!
A világunk nem úgy alakult az elmúlt 11 évben, mint ahogy vártuk, mint ahogy kellett volna. Nagy erők haladnak az ellenkező irányba, az ember belső természetével ellentétes irányba.
A sötétség angyalai egyre jobban bekúsznak mindennapjainkba, a személytelen intelligencia, a mammon cselszövései, a totális ellenőrzésünkre és irányításunkra összefogott erők szorongatják a nyakunkat. A matéria szerelmesei a racionalitás módozatai mögé rejtőzve próbálják az irracionalitást eladni a népnek.
Egyre inkább szükségünk van tehát arra, hogy észnél legyünk, hogy a lélek és a szellem erejét igénybe vegyük, a saját erőinket egyesítsük. Egyre inkább szükségünk van arra, hogy összefogjunk, hogy legyenek társaink, akik hasonlóan gondolkodnak mint mi. Hatalmak dolgoznak azon, hogy „pártot üssenek” közöttünk, hogy elbizonytalanítsák a tanítványokat.
Egyre inkább szükségünk van Makovecz Imre mesterünk bíztatására, és hogy még mindig tanuljunk tőle. Nem szégyen a XX. század egyik legnagyobb gondolkodójától megerősítést, szellemi muníciót kapni. Sőt, kifejezetten üdítő, megfiatalító olvasni írásait, és még inkább tevékenykedésének irányát, módját követni.
Egyre inkább szükségünk van a szellemi világ, az angyalok segítségére, az ember önmagában talán már kevés. Szükségünk van a társakra is, a közösségre, amit alapított.
Legyünk egy kicsit személyesek. Az az élethelyzet amiben vagyunk, amiben vagyok, ahova mára eljutottam, nagyrészt Imre hatásának, erejének is köszönhető. Nem tette meg helyettem azt, amit nekem kellett megtennem (szerencsére), és nem tudja átvállalni mulasztásaimat sem (szerencséjére). De megteremtette a lehetőségét, hogy egyénileg gondolkodjunk, szabadon cselekedjünk, az önként elhatározott gondolatainknak, akaratunknak megfelelően. Tehát lehetőséget adott a szellem felszabadítására, a belső erő kialakítására, amivel mindenki képességei szerint él.
Kinyitotta a szelepet, hogy a szabad akarat arra menjen, amerre szeretne. És az építészet, a gondolatok kapuját is szélesre tárta, evvel lehetővé tette a korábbi megrögzöttségeink levetkőzését, és az elfogulatlan gondolatok, a saját belső természetünkből fakadó építészet, és cselekvés létrejöttét. Evvel a szemlélettel óriási eredményeket értünk el, és azt remélem, hogy ezt még fokozni tudjuk, az a társaság, amelyik Makovecz Imrét mesterének és gondolkodó társának tekinti.
Emlékezzünk rá úgy, hogy Ő mindennapjaink része. Ha ezt realitásként kezeljük, előrébb juthatunk.
Sáros László méltatása Pásztor Béla díjazottról
Veresegyház korábbi tanácselnöke majd polgármestere, mint az, az ember, aki Makovecz Imre országépítő szellemének nyomdokán, azt felismerve, erős hittel és következetes eltökéltséggel vállalta, hogy városát, Veresegyházat olyan hellyé teszi, ahol a makoveczi építészet megtelepedhet, városi léptékűvé teljesedhet. Vállalta mindezt úgy, hogy a rengeteg munkához odafogadta főépítészként Zsigmond Lászlót, majd általa kollégáit, hogy teremtő kvalitásuk nyomán jól érezhesse magát mindenki: az ottlakó, a szomszéd, s az arra járó idegen, hogy jöjjön újra is. Nyilvánvalóvá téve, hogy erre mekkora szükség van. Művelve és ápolva ezzel a Kárpát-medence magyarságának kultúráját. Bebizonyítva ezzel azt a tényt, hogy az építészet nem lehet politikafüggő. Mindezzel tudatosan vállalva azt, hogy ebbéli szándéka az utódok nevelésében is meghatározó kell, legyen.
Fotó: Héttorony Fesztivál
