A Kassai Tavaszi Magyar Építészeti Napok 2026 rendezvény keretein belül a Kassai Építész Klub és a Kós Károly Egyesülés közös rendezésében a MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériában 2026. április 8.-án nyílt meg a „Magyar Élő Építészet – Határtalan Országépítés” című kiállítás. Köszöntőt mondott Pásztor Péter, egyetemi tanár, a Kassai Építész Klub tagja, az MMA Miskolci Regionális Műhelyének akadémikusa.
A kiállítást Salamin Ferenc az MMA Építőművészeti Tagozatának vezetője nyitotta meg, majd a megnyitóbeszédet követően „Visegrádi Nyári Építész Táborok” címmel tartott előadást.
A kiállítás 2026. április 28-ig tekinthető meg munkanapokon 08:00 és 18:00 óra között.
Helyszín: MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériája, Kassa, Erzsébet u. (Alžbetina) 42.
Alábbiakban Pásztor Péter megnyitó beszédét olvashatják.
Kedves barátaim, tisztelt vendégeink!
A Kassai Tavaszi Magyar Építészeti Napok 2026 tetőpontjához jutottunk. A ma Kassán megnyíló kiállítás egy fél évvel ezelőtt, a budapesti Vigadóban egy kivételes rendezvénysorozat kezdetét jelentette, amelyet Makovecz Imre építész 90. születésnapja alkalmából szerveztek.
Makovecz Imre a magyar élő (organikus) építészet kivételes személyisége, a Kós Károly Egyesülés alapítója, amely már több mint 30 éve az Országépítő építészeti folyóirat kiadója is. Makovecz a Magyar Művészeti Akadémia alapítója, és nem utolsósorban az én mesterem is, akitől az irodájában töltött nyolc hónapos gyakorlatom alatt többet tanultam az építészetről, mint addig egész életemben.
A budapesti kiállítás anyaga lényegesen bővebb volt, és a Mester követői épületeinek tablóiból állt össze; ennek most csak helyszűke miatt egy válogatása látható Kassán.
Nem tagadom, hogy az idei, a magyar építészetnek szentelt napokat én is Makovecz Mester emlékének szerettem volna szentelni, és nagyra értékelem, hogy mindez a mi Rovás Központunk tereiben valósulhat meg – Dr. Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja, Turi Attila építész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, városunk polgármestere, Jaroslav Polaček, valamint Peter Mésároš professzor, a Műszaki Egyetem rektora védnöksége mellett.
Ezt a kiállítást a Kós Károly Egyesülés készítette, a kiállítás főszervezője és társkurátora Salamin Ferenc Ybl– és Kossuth-díjas építész, 2013-tól kezdve pedig az Országos Főépítészi Kollégium elnöke, aki egyben a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozatának vezetője is. Sala – ez a beceneve – nem egy mindennapi építész. Tudni kell róla pl. azt, hogy fiatal építészként a múlt század nyolcvanas éveiben Erik Asmussen svédországi dán eredetű antropozófikus építész järnai irodájában dolgozott, később Charles walesi herceg (a mai III. Károly angol király) alapítványának meghívására az élő építészet elveire orientált építészeti tanfolyamot vezetett Londonban.
Engedjék meg, hogy ebben a pillanatban szeretettel üdvözöljem közöttünk ezt a kivételes vendégünket!
Salamin Ferencet azóta ismerem, amióta Makovecz Imre műtermében dolgoztam; akkoriban ő is ott dolgozott. Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy néhány évvel idősebb voltam a műterem személyzetének átlagéletkoránál, mindegyiküktől volt mit tanulnom. Ferenccel azonban még intenzívebb volt a kapcsolatom, mivel közvetlenül az ő irányítása alá voltam beosztva. Ferenc barátom annak idején – viszonylag nagyon fiatalon – főépítészként is dolgozott Szerencsen. Így tehát, bármennyire is 10 évvel fiatalabb nálam, őt is mesteremnek tekintem.
A budapesti időszakom alatt arról is értesültem, hogy Ferenc volt az egyik fő szervezője a – véleményem szerint kivételes – visegrádi nyári építészeti táboroknak, amelyeket szintén Makovecz Imre kezdeményezett. 1989 augusztusában volt lehetőségem a Mesterrel együtt ezt a tábort személyesen is meglátogatni. Ferenc a kiállítás megnyitója után beszélni fog ezekről a táborokról – azért is, mert ezt kértem tőle. Remélem, hogy ez jó inspiráció lesz a mi diákjaink számára is.
A húsvéti ünnepek küldetése, hogy arra irányítsák figyelmünket: kössük össze az eget és a földet, ami már önmagában is egyfajta isteni feladat. Az élő építészetnek is – már azáltal is, hogy ember- és környezetbarát, illetve az emberi létünket szolgáló házak otthonosságáról igyekszik gondoskodni – ez az ambíciója…
Kérem, fogadják ezt a kiállítást nyitott szívvel, és próbálják elhinni nekünk az élő építészet elveit követőknek, hogy mi is ebből az építészetből merítjük a szükséges lelki erőt ezekben a nem éppen rózsás időkben.
És még egy zárógondolat: a minap értesültünk egy közvéleménykutató intézmény mellbevágó adatáról, hogy a szlovákiai tanulmányait végző diákság 76 százaléka szerint Szlovákia határain kívül látja a saját jövőjét… Visszagondolva azokra a napokra, amikor 1968 augusztusában megszállták az akkori Csehszlovákiát az ún. Varsói Szerződés hadai és én – elsőéves pozsonyi egyetemistaként – 10 napra rá kiutaztam az életem első nyugati útjára az akkori Német Szövetségi Köztársaságba édesapám távoli rokonaihoz és gyermekkori barátaihoz, és annak dacára, hogy nagyon is marasztaltak, egy hónap múlva hazajöttem, mert úgy gondoltam, hogy nekem otthon a helyem… Ha ez nem így történt volna, valószínűleg soha sem találkoztam volna Makovecz Imrével, Salamin Ferenccel, Turi Attilával, Dévényi Sándorral, stb., és sorolhatnám tovább a Kós Károly Egyesülés kiválóságait, akik a barátaim, mestereim és az MMA-ban tagtársaim… Ezért nem hiszek én az ilyen elvadult prognosztikákban – elég körbesétálni ezen a kiállításon, hogy az ember azt jelenthesse ki, hogy ezekben a nehéz időkben is sikeresen folytatjuk a világ továbbteremtését – mert ez az építészet legfontosabb küldetése! Ez azonban nem menne haza- és otthonszeretet nélkül!
Fotók: Pásztor Zsuzsanna
