A védett népi építészeti örökségünk megőrzése és fenntartása érdekében Magyarország Kormánya a 1601/2016 (XI.8.) Korm. határozattal hozta létre a Népi Építészeti Programot, amelynek 2017. és 2018. évi lebonyolítását és szakmai nyomon követését a Miniszterelnökség szakmai háttérintézménye, a Lechner Tudásközpont, azon belül a Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság végzi. A kiírásban szereplő meghatározás szerint a magán vagy közösségi tulajdonban lévő, védelem alatt álló épített örökségi elem a Lechner Tudásközpont által szakmailag gondozott központi, közhiteles műemléki hatósági nyilvántartásban egyedi műemlékként szereplő örökségi elem, vagy helyi önkormányzati rendeletben jogerősen megállapított helyi védelem alatt álló építészeti emlék.
A népi építészet kutatástörténetének kezdete Barabás Jenő etnográfushoz köthető, aki elsőként határozta meg a népi építészet fogalmát, elsősorban a lakóház-építkezés történetének periódusait. A Magyar Néprajzi Atlasz munkálataiban való részvétele óta foglalkoztatta a jelenségek térbeli és időbeli terjedésének kérdése. Gilyén Nándor építésszel közösen írt összefoglaló kötetében a mozgatható és a szilárd épületek együttes előfordulásától (6-11. század) a 20. századig tekintette át a magyar népi építészet korszakait. A 20. századot Barabás Jenő az integrálódás korának nevezte. Barabás, 1994-es haláláig, tovább finomította koncepcióját. Ennek eredményeként született meg a szorosabban vett építészeti szempontokat is érvényesülő, poszthumusz megjelenő szintézise, a Magyar Néprajz IV. Életmód kötetében A magyar népi építészet történetének korszakai címmel. A népi építészeti emlék tehát a hagyományos paraszti társadalom életformájából adódó, annak megfelelő és azt szolgáló, a népi közösség tradicionális építőkészségének megfelelő alkotások, melyek esztétikája – az anyag, a szerkezet, a forma és a díszítmény összhangja – elsősorban a népi életmód és életforma velejárója. A támogatásra jogosult, vidéki, falusias környezetben álló népi építészeti emlékek típusai: lakó- és gazdasági épületek, közösségi építmények (iskolák, boltok, kocsmák, fogadók, mészárszékek), ipari és kézműves ipari létesítmények (vízi- és szélmalmok, kismesterségek műhelyei), gazdasági építmények (tanyák, présházak, borházak, borospincék), szakrális emlékek (a falusi kistemplomok, kápolnák, kálváriák, haranglábak, szentek szobrai, keresztek, képoszlopok, temetők és parókiák).
A hosszú távra tervezett Népi Építészeti Program 2017. évi pilot szakaszában 300 millió forint összegű támogatást nyújtott a Miniszterelnökség. A felhasznált keretből 43 védett népi építészeti emlék kapott támogatást a veszélyelhárítástól, állagmegóvástól a részleges felújításon át a teljes műemléki helyreállításig terjedő műszaki, építészeti munkálatokra. A Program eredményes fogadtatása után 2018-tól már jelentősen megemelt, 1,5 milliárd forintos keretösszeget biztosított a kormányzat. Ennek eredményeként a támogatható helyszínek száma is megnőtt, a 2018. évi támogatási keretből már 224 helyszín részesülhetett. A támogatási kérelmek odaítéléséről a Miniszterelnökséget vezető miniszter által felkért, a szakma jeles képviselőiből álló Bíráló Bizottság döntött. Az elbírálás az előzetes formai vizsgálat után a benyújtott szakmai program és tervdokumentáció alapján történt. Itt több szempontnak való megfelelést – az építészeti emlék műemléki értéke és veszélyeztetettsége, a megvalósíthatóság realitása, a költségvetés megalapozottsága, a tervezett tevékenységek szakmai indokoltsága és a műemléki értékre gyakorolt hatása – vettek figyelembe. Az épületek Magyarország minden régióját képviselik, akad köztük tehát helyi védelem alatt álló, országos műemléki védelmet élvező, de a világörökség részét képező örökségi elem is. Természetesen ezek a munkálatok akár több évig is eltarthatnak, így a 2017-től nyújtott támogatásokból történt kivitelezések egy része 2018-ban vagy 2019-ben fejeződött be, továbbá a 2020. év elején Magyarországon is megjelenő világméretű „Covid-19” járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet, és az emiatt elrendelt határidő hosszabbítások révén jelenleg is tart.
Bízom benne, hogy a Népi Építészeti Program keretében nyújtott kormányzati támogatás segítségével felújításra kerülő, a nemzeti identitásunkat reprezentáló építészeti emlékeink „jó gyakorlatként” szolgálhatnak a magyar falvak revitalizációjában, valamint a családok és helyi közösségek megerősítésében. Az eredményes felújítások hosszú távon hozzájárulhatnak a magyar gazdaság élénkítéséhez, továbbá elősegítik a falusi és örökségturizmust, illetve a turisztikai desztinációk versenyképességének növekedését.
Az első két év jelentős eredményeiről Megújuló vidéki örökségünk címmel megjelentetett kiadványainkban válogattunk, melyben megismerhetik az épületek rövid történetét, főbb jellemzőit és azokat a tevékenységeket, amelyeket a támogatással egy vagy két év alatt megvalósítottak tulajdonosaik. A bemutatott felújítások kis, egyszobás vályogháztól a teljes portán át a falusi iskoláig, a borpincétől a működőképes szélmalomig terjednek, tulajdonosaik magánszemélyek, önkormányzatok és helyi vállalkozások. A felújítási előtti, fekete-fehér képeket összehasonlítva a megvalósult állapotot rögzítő színes fotókkal átfogó képet adunk a program keretében megújult vidéki épületekről.
A Kós Károly Egyesüléssel való együttműködés keretében az www.orszagepito.net honlapon idei évben bemutatásra kerülnek a felújítási programban részt vevő épületek, építmények. A kiadványaink és a széles körű terjesztés egyik célkitűzése, hogy a hagyományos építőanyagok és szerkezetek használata mellett buzdítsa mindazokat a tulajdonosokat, az ingatlanok kezelőit, használóit, akik országos műemléki védelem, vagy helyi építészeti értékvédelem alatt álló népi építészeti emlékük megmentésén fáradoznak, annak megújítását tervezik, régi vagy új résztvevőként csatlakozzanak a Népi Építészeti Programhoz.
Korzenszky Tamás néprajzkutató, kulturális antropológus, a Lechner Tudásközpont (Miniszterelnökség) kulturális örökségvédelmi igazgatója
fotók: Lechner Tudásközpont – Népi Építészeti Program
