Idén harmadik alkalommal rendezte meg a Történelmi Hadi Akadémia Alapítvány a Báta–Mohács lovagi zarándoklatot, hogy méltóképpen emlékezzünk az 500 évvel ezelőtti csata hőseire. Harmadszorra gyalogoltunk végig azon az úton, amelyen Lajos király és serege vonult csatába. Bár az út már ismerős volt számunkra, a kerek évforduló különös töltetet adott zarándoklatunknak.
A középkori lovagi zarándoklatok egyik célja – az egyéni bűnbocsánaton túl – keresztény hitünk védelme volt. S mikor lenne erre nagyobb szükség, mint napjainkban, amikor az európai társadalom, s benne mi, magyarok is, egyre távolodunk Istentől és keresztény hagyományainktól?
Zsolnai Gábor, a Történelmi Hadi Akadémia vezetője és a Bajvívó Magyarok Hagyományőrző Sport Egyesületének kapitánya élesztette újra a lovagi zarándoklatok hagyományát, és álmodta meg a 21. századi mohácsi lovagi zarándoklatot, valamint annak legfontosabb záró elemét, a lovagi körmenetet. A körmenetet a spanyol légió híres nagycsütörtöki körmenete ihlette. Kolozsvári Gergely faszobrász restaurátor művészt kérte fel, hogy készítse el csapatunk számára azt a reneszánsz stílusban faragott, életnagyságú feszületet, amelyet a körmenet során, 16. századi viseletben vállunkon hordozunk Krisztus Urunk dicsőségére, ezúttal pedig a mohácsi csata hőseinek emlékezetére.
Harmadik utunk különleges volt. Az évforduló előestéjén érkeztünk Bátára, ahol szentmise keretében Dr. Nyúl Viktor bátai atya és Sümegi József bátai diakónus fogadta azokat a lovas zarándokokat, akik Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész vezetésével Nagypénteken innen indultak útnak, hogy megkerüljék Nagy-Magyarország határát. Ők indítottak útnak bennünket is, a hozzánk csatlakozó 30–40 zarándokkal együtt. A mise után eltemettük annak a mintegy 40 embernek földi maradványait, akiknek csontjai a templom körüli ásatások során kerültek elő, és akik szintén a török hadjáratok áldozatai lehettek 500 évvel ezelőtt. A szertartás után, éjfélkor, a telihold fényében indult a zarándoklatunk. Szívünkben az atya áldásával, gondolatainkban pedig a lovas zarándokok üzenetével, rúgtuk és szívtuk azt a port, amelyet 500 évvel korábban Krisztus serege is. Mire felkelt a nap, és a telihold utoljára nézett szembe vele, megérkeztünk Mohácsra. Itt, az ünnepi készülődés nyitányaként, vállunkon végighordoztuk a feszületet a város főutcáján.
Sátorhelyen, a csata helyszínén több száz hagyományőrző gyűlt össze, hogy az esti órákban egy profán passió keretében újrajátssza a mohácsi csata eseményeit sok ezer ember előtt. Itt tartottuk meg körmenetünket, miután elült a por a csatatérré változott tarlón. A körmenet végén, a régi magyar himnuszt énekelve felállítottuk a feszületet, hirdetve, hogy a földön elveszíthetünk egy csatát, de aki Krisztust hordozza a szívében, az mindig győzedelmes marad.
Köszönjük Mohács és Báta vezetőségének, Bősz Gábornak, az érintett plébánosoknak és munkatársaiknak, valamint mindazoknak, akik bármilyen apró segítséggel, jelenléttel támogatták az esemény létrejöttét.
Az esemény videós beszámolója ITT megtekinthető.
Szöveg: Szilágyi Szabolcs
Fotók: Vámos Dorottya, Lipták Péter
