Idén harmadik alkalommal rendezte meg a Hauszmann Alapítvány a szépmíves mesterségek kutatására, oktatására és megújítására irányuló tevékenységét, eredményeit bemutató konferenciát a Budai Várban a Főőrség épületében.
Az idei konferencián az Alapítványhoz kapcsolódó tevékenységek és a Budai Várban jelenleg is zajló fejlesztések bemutatásán túl, különféle szakmák esettanulmányain keresztül betekintést nyerhettünk abba, hogy milyen sokrétű feladatokat ró a jelenleg aktív és a jövő szakembereire épített örökségünk gondozása, méltó kezelése.
A konferencia résztvevőit Balogh Balázs, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója köszöntötte volna, aki azonban betegség miatt nem tudott részt venni az eseményen. Így a köszöntő Madaras Bencétől, a Hauszmann Alapítvány kuratóriumi elnökétől hangzott el, aki ezt követően rögtön rá is tért előadása témájára, az Alapítvány eredményeire és terveire. Felidézte, hogy az első, 2022-es konferencián az Alapítvány tevékenységeinek három fő irányvonalát ismertette: a szépmíves oktatás megszervezését, Hauszmann Alajos annavölgyi birtokának új életre keltését, valamint az építész szellemi örökségének gondozását. Az oktatási tevékenység kapcsán elhangzott, hogy a 2023-ban a Kisképzőn elindított képzés mellett az Alapítvány iskolán kívüli szakmai programokat szervez a hallgatói számára, tanulmányi versenyeket támogat, szépmíves oktatási szimpóziumot, szépmíves workshopokat szervezett, valamint 2024-ben a képzés a Múzeumok Éjszakáján is be tudott mutatkozni. Az Annavölgyi beruházásra térve elmondta, hogy lezajlott az egykori honvédségi üdülőkomplexum rossz állapotú épületeinek bontása, Erhardt Gábor építész és munkatársai elkészítették az újjáépítések és új épületek engedélyezési terveit, jelenleg a kiviteli tervek készülnek. Az Alapítvány tudományos tevékenységének keretében tudományos célú együttműködés jött létre a Hauszmann Alapítvány és a HUN-REN Bölcsészettudományi Központ között. Ezzel kapcsolatban Madaras három kiadvány megjelenéséről számolt be: a HUN-REN és a Hauszmann Alapítvány támogatásával megvalósult, Szulovszky János – Cseh Fruzsina (szerk.): A kézművesipar története Magyarországon című kötetről, az Alapítvány és a Várkapitányság együttműködéséből született Testőrök és paripák – A Csikós udvar története, valamint a közeljövőben a polcokra kerülő Ybl megvalósult álma – a Várkert Bazár története című kötetről.
Gróf Andrássy Tivadar budapesti palotájának ebédlő-enteriőrjét Rippl-Rónai József tervezte, és korabeli alkotók összművészeti alkotásaként valósult meg (díszüveg: Róth Miksa, falikárpit: Lazarine Baudrion, üveg mennyezet: Friedrich Zitzmann, bútorok: Thék Endre, étkészlet: Zsolnay, Zitzmann). A városi palota eladását követően az ebédlőt a család tiszadobi kastélyába költöztették, ahol aztán a Tanácsköztársaság idején, majd a második világháborút követő gyermekotthoni használat során megsemmisült, egyedül a falikárpit menekült meg. L. Balogh Krisztina építész, SIP Zrt. fejlesztési vezérigazgató-helyettese korábbi munkáját ismertette, melynek során a kaposvári Rippl-Rónai villában rekonstruálták az ebédlő-enteriőrt. Az előadás során képet kaphattunk arról, hogy egyetlen történeti helyiség helyreállítása is számos szakma részvételét és együttműködését követeli meg.
Gutowski Robert Ybl-díjas építész előadásában a Budavári Palota rekonstrukciójának jelentőségéről, szükségességéről beszélt. Bemutatta, hogy a tervezést megelőzően milyen hasonló európai rekonstrukciókat vizsgált az irodája, milyen előtanulmányokat folytattak, milyen módszertan szerint zajlik a Palota-rekonstrukció tervezése. Bemutatta, hogy milyen lehetőségei vannak a tervezőnek, ha egy-egy térről nem áll rendelkezésre elegendő információ a hiteles helyreállításhoz, illetve milyen változtatásokat jelent az, hogy az újjáépített terek a mai használati és technológiai igényeknek kell megfeleljenek. Kiemelte azonban, hogy a hitelességnél és a követelményeknek való megfeleltetésnél is fontosabb meglátni, megismerni és megmutatni azokat az embereket, akik ezeket az épített tereket megfogalmazták egykor, és teret adni azoknak a művészeknek, akik ma új alkotásaikkal megidézhetik az egykori mesterek szellemiségét.
Kaknics Péter építész, Gutowski Robert munkatársa a Budavári Palota egykori nagy tánctermének rekonstrukciós munkáját mutatta be lépésről lépésre. Elhangzott, hogy egy-egy tér esetében milyen források alapján tudnak elindulni a tervezők, ismertette a forrásintenzitás fogalmát, mely meghatározza, hogy egy-egy építészeti elem esetében rekonstrukció történik, esetleg az építész tervezőnek analógia vagy hipotézis alapján szükséges döntéseket hoznia. A bemutatott esettanulmányban láthattuk azt is, hogy önmagában az építész munkája egyetlen építészeti elem újra-fogalmazásához sem elegendő, minden esetben szükséges valamilyen társszakma, társművészet képviselőjének speciális tudása is.
Tímár Lőrinc régész és építész a magyarországi történelmi épületek fém díszítőelemeinek rekonstrukciójához kapcsolódó gyakorlati kérdéseket ismertette részletesen. Bevezetőjében bemutatta a 19-20. század fordulóján zajló gazdasági- és ipari fellendülés hatásait az építő és iparművészetre, melynek eredménye a jó minőségű, elképesztő változatosságban megjelenő tömegtermékek elterjedése volt. S bár az ilyen termékek esetében a mai napig felkutathatók a rekonstrukciót segítő mintalapok és albumok, az olyan reprezentatív építkezéseken, mint a Budavári Palota, sokkal jellemzőbb a tervezők – Hauszmann Alajos és Jungfer Gyula – által megalkotott saját formavilág megjelenése. Ez önmagában megnehezíti a rekonstrukciót tervező szakember dolgát, a megvalósítás elé pedig az építőiparban jellemző kapcsolódási rendszerek, illetve a tárgyak előállításához szükséges háttéripar folyamatos eltűnése gördít akadályokat. Az előadás tanulságaként az hangzott el, hogy a művészi igényű luxustárgyak készítése, ahogy a múltban, úgy ma sem építőipari feladat.
Kelecsényi Gergely, az ALAK Art Kft. ügyvezetője előadásában a természetes kő, épületkerámia, gipsz és vakolat-szerkezetek rekonstrukcióját mutatta be szintén gyakorlati oldalról megközelítve, a Honvéd Főparancsnokság homlokzat-rekonstrukciójának példáján keresztül. Elmondta, hogy amíg az építés idején a tudásátadás a folyamatosságát a mester-tanítvány viszony biztosította, jelen korunkban mérnöki és művészi tudás és az új technológiák együttes alkalmazása szükséges az újra-alkotáshoz. Kitért arra is, hogy az új technológiák mellett is nélkülözhetetlen az emberi tényező, a kézi munka, felhívva a hallgatóság figyelmét arra, hogy most még felkutathatók, megtalálhatók azok a mesterek, akiknek a tudását meg kell ismerni a jövő szakembereinek.
Győr Attila művészettörténész előadása során egy annavölgyi kitérőt tettünk, és megismerhettük a Hauszmann-család nyaralójának építéstörténetét a művészettörténeti kutatások tükrében, valamint érdekes átfedéseket fedezhettünk fel az építész otthona és „munkahelye” között – mint például a Várban zajló feltárásokról kimentett romok megjelenése az annavölgyi birtokon vagy a Várban felépült Parasztház hasonlóságai a nyaralóépülettel.
Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa ismertette a Budavári Palota „tematikus” termeinek koncepcióját – melynek eredménye a Szent István-terem, a Hunyadi-terem és a Habsburg-terem. Előadásának középpontjában az olasz reneszánsz stílusban megépült Hunyadi-terem és Benczúr Gyula ide tervezett falképei álltak. Miután megismertük az elkészült vagy csak vázlatként fennmaradt műveket, egy elméleti rekonstrukciót láthattunk, hogyan is nézett volna ki a terem, ha a falképekkel teljessé válik.
Csorba László, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója Pulszky Ferenc életútját végigkövetve mutatta be ipar és művészet viszonyának alakulását a 19. században. Részletesen ismertette, hogy a Nemzeti Múzeum későbbi főigazgatója milyen kapcsolatrendszert és tapasztalatokat hozott magával angliai emigrációjából, amiknek köszönhetően úgy fektette le az Iparművészeti Múzeum alapjait, hogy az elsősorban pedagógiai célt szolgáljon, és a jövendő művészek számára egy-egy művészeti ág teljes fejlődési ívére biztosítson rálátást, kiemelve, hogy ennek a tanulási folyamatnak a lehetővé tétele a múzeumok legfontosabb feladata a mai napig.
A hivatalos programot követően a konferencia résztvevői pincétől a padlásig bejárhatták a Lovarda épületét a Budai Várséták Hauszmann paripái című tematikus sétáján Jónás Balázs történész vezetésével.
A konferencia tanulságaként Kelecsényi Gergely gondolatát érdemes kiemelni, aki hangsúlyozta, hogy még éppen időben vagyunk, hogy az egykori mesterek gyakorlati tudását átmentsük a jövő szakemberei számára, de ugyanilyen fontos, hogy a jelenleg képzett szépmíves szakemberek munkájára ne csupán alkalmi jelleggel, egy-egy beruházás során legyen szükség a jövőben, hanem folyamatos munkalehetőséget kell számukra biztosítani – ehhez a történeti épületállomány adott.
