2016. november 18. pénteken délután Magyar Építőművészek Szövetségének – Ybl-termében (1085 Budapest, Ötpacsirta utca 2.) kerül megrendezésre a “Nagyapám Háza” program 2016. évi zárórendezvénye.
A „Nagyapám Háza” program
A Falufejlesztési Társaság Építész Tagozata, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat támogatásával dolgozta ki a „NAGYAPÁM HÁZA” mester inas képzést a népi építészet iránt érdeklődő és elkötelezett középiskolások, egyetemisták, főiskolások számára. E hiánypótló program célja, hogy a fiatalok nyári gyakorlatok során megismerhessék a népi építészet értékeit, a hagyományos házépítés technikáit, mesterfogásait.
A képzésre minden év tavaszán a Falufejlesztési Társaság Építész Tagozata által meghirdetett módon lehet jelentkezni. A kiválasztott „inasok” egy-egy mester mellé kerülnek, és részt vesznek egy műemléki épület, tájház, malom vagy parasztház felújításán.
2016. év helyszínei
A „Nagyapám Háza” mester-inas képzésben részt vett fiatalok számára a gyakorlati ismereteken túl idén is hasznos tapasztalást jelentett, hogy a népi építészet nem hagyományos értelemben vett építőelemeket használ, hanem maguk az elsődleges alapanyagok (fa, sár, szalma) állnak össze az emberi kéz munkájának felhasználásával közvetlenül épületszerkezetekké. Ahol sosincs semmiféle mesterséges adalékanyag, energia-igényes technológiai sor, nincs közvetett állapot és hulladék. Bár napjaink építéstechnológiája a hagyományos, népi építés e logikájától már nagyon rég eltávolodott, jó volt látni, hogy még ma is él és használható az a tudás, amivel nagyapáink otthonaikat, gazdasági épületeiket építették. A hagyományos házépítő képzéseken részt vett fiatalok, az ott elsajátított ismereteikkel, ezen szellemiség irányába tettek egy nagy lépést.
Vácrátót
Idén is toltunk egyet a vácrátóti vízimalom szerekén. A tavalyi évben még alig állt a lábán a ház, félő volt, hogy a tetőszerkezet összedől. Gyorsan szerveztünk rá egy közösségi építést, cseréltük a födém, és tetőszerkezet gyenge elemeit, sok-sok munkával újra cserép alá hoztuk az épületet, még a tél beállta előtt. Aztán a projekt meg is állt egy időre, mindenki végezte a saját dolgát. Idén júliusban faljavítás és vakolás volt a feladat, kicsi – de lelkes – csapattal ugrottunk neki. Hagyományos anyagokkal és technológiákkal, nyugodtan dolgoztunk, ismét ott aludtunk – együtt éltünk a házzal. A munka most sem volt kevesebb, aki akart tanulhatott épületszobrász és kőműves keze alatt. Belül az alapvakolatig, kívül pedig a vakolathímekig és meszelésig jutottunk. Távlati célunk, az épület valódi vízimalommá bővítése, melynek minden részét saját kezűleg, mi készítjük el. Ezzel tartva életben a mesterségeket, hagyományokat, gazdagítva a falut és az embereket, akik segítettek.
Magyaregregy
Ez egy új-régi ház története ez, egy tanyaközponté. A történet még télen kezdődött, amikor a helyet és a fákat megjelölték. Kivágva erdőben állni hagyták, majd lóval a területre húzatták. Májusban már a kavicsalapra épülhetett a tölgyfa váz, és épült egészen a födémgerendákig 1-2 fő által, nyugodt tempóban. A falazat szalmás sárból készül, rakott technikával. Az épület és táj hangulatával egységben, nomád tábort szerveztünk az érdeklődőknek. Itt nem csak falat kellett rakni, de vizet és fát hordani, tüzet gyújtani, harcolni az elemekkel. Így akartuk. Ebből lehetett tanulni. Az anyagot közvetlenül megismeri és megszeretni így a legegyszerűbb. És a résztvevők értették, a fal pedig egyre gyorsabban épült. Igaz is, csak 80 cm magasságig, hiszen nedvesen ennyit bírt el az anyag. Hogyan kell az anyagot a domboldalból kitermelni, megtaposni, szalmázni és felpakolni? Miért kell vályogbirkózást rendezni, ha túl mélyre sikerült a taposógödör? Munka közben derülnek ki a részletek, és válik az ember magabiztossá.
Oszkó
Oszkón a Hegypásztor Kör segítségével tovább folytatódott az előző években elkezdett boronafalas régi présház újjáépítése, a már jól bevált alkotótábor formájában. A tábor ideje alatt a jelenlévők megismerhették a kévekötés, tető zsúpolás, valamint a sövényfonatos paticsfal tapasztásának ökologikus folyamatait, megérezve a kaláka – a közös munka, közös cél – erejének közösségi élményét is.
A gyors és ügyes munkáskezeknek köszönhetően, a napokon át verejtékezve előkészített, ezer darab zsúpkéve szinte egy szempillantás alatt bedolgozásra került a tetőn. A zsúpkészítő mesterség nagy tanulsága, hogy a látványos, alkotó munkát, a zsúp tetőre való felkötését, legtöbbször egy hosszú, fáradságos előkészítő munka, a végtelen számú kéve kettőzése előzi meg. Talán ettől a bedolgozott időtől és energiától lesz igazán szép és magával ragadó az eredmény, a kész zsúptető.