Megjelent az Országépítő folyóirat 2025/2-es száma.
A tornyok a 20. század második felére eltűntek az építészet eszköztárából. Míg a századfordulón még sorban készültek a Kós Károlyos tömzsi, meredek cseréptetős és a bádogdíszekkel csipkézett bérház tornyok, a két világháború között már csak templomokon látunk tornyokat, ahol a tradicionális formákat felváltja a torony anyagából épített, áttört, az ég felé légiessé váló lezárás. Ez az átalakulás jól látható Budapesten, a városmajori templomokon, a két Árkay, apa és fia alkotásain. A II. világháború után az 1949-ben elkészült rózsadombi Kapisztrán Szent János templom tornya, ami egyszerre akar lapos- és magas tetős lenni, felkiáltó jelként zárja le az előző évszázadok torony építészetét (még ha szerencsére nem is örökre). A kommunizmus szinte lehetetlenné tette a templomépítést, ahol mégis engedte, ott azért a tornyot megakadályozta, a nem szakrális építészetben pedig fel sem merült a vertikális hangsúly szükségessége. A forma kövesse a funkciót üres elve alapján már nem kellett az ég felé tekinteni, sőt régi épületek felújításánál is inkább visszabontották a tornyokat, a kutatások szerint sokszor kifejezetten ideológiai alapon. Tanulságos, hogy néhány évszázaddal korábban a protestáns templomok építésénél is a torony emelését tiltotta a hatalom. Miért fontos a torony, miért látjuk sok helyen, hogy manapság bérházakra is visszaépítik és torony nélküli templomokhoz építenek tornyokat? Sokszor leírtuk már Makovecz Imre gondolatát, hogy az építészet feladata összekötni az eget és a földet, a toronyépítés leírásához ennél jobb és tömörebb megfogalmazás nincs. A kérdés megérdemelne egy tanulmányt, egy későbbi számunkban talán majd ki is térünk erre.
Most azért hoztam ezt a gondolatot az előszóba, mert a mostani számban két bemutatott épület is ezt a kérdést járja körbe. A címlapon lévő budavári villa toronykontúrjának visszaépítése és a hátsó borítón is látható szolnoki várkapu évszázadok utáni újjáépítése csak két példa arra, hogy az építészet eszközével sokféle jó választ lehet adni egy kérdésre.
A Budavári Királyi Palota rekonstrukciója kapcsán elkezdett sorozatunkban egy interjút olvashatnak az építészeti tervezést végző Robert Gutowski Architects két tervező és egy kutató építészével. Sok izgalmas részlet és elképesztő mennyiségű munka folyamatába kapunk bepillantást.
További cikkeinkben is a múlt és a jövő kapcsolatát boncolgatjuk, Papp Zsolt felvidéki magyar építész műemlék felújítási és rekonstrukciós munkáit mutatjuk be, a veszprémi Fenyves Malomban kialakított közösségi tér kapcsán a malomépítés, felújítás rejtelmeit ismerhetjük meg, Melocco Miklóssal készült interjúnkban pedig az építészet és a szobrászat kapcsolatáról olvashatjuk a Kossuth-díjas alkotó gondolatait.
Csóka Balázs, felelős szerkesztő előszava
A lapszám beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Tartalomjegyzék
Minibölcsőde a torony alatt – Revans a 20. századnak (Csóka Balázs)
Iskola a hegy lábánál (Patai Boglárka)
Barbár dal – Várkapu és sétány Szolnokon (Terdik Bálint)
Gyertyával sétálni egy sötét szobában – A Budavári Királyi palota rekonstrukciójának tervezése (Csóka Balázs és Erhardt Gábor)
Malommentés és tudásátadás körforgásában – Beszélgetés Tamár Péter malomépítő mesterrel (Tóth Péter, Harmath-Gyetvay Enikő)
Felvidéki életút – Papp Zsolt építészete – A kassai kísérleti építészkartól az ezredik épületterv felé (Tóth Péter, Harmath-Gyetvay Enikő)
Megváltoztatom a környezetemet! – Interjú Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművésszel, a Nemzet Művészével (Füzes András)
Konferencia Zárszó – Szűcs Endre alkotóművészete (Salamin Ferenc)
Hírek
