A Héttorony Fesztivál keretében november 19-én a Sáros László György és irodája tervei alapján megújult sárospataki Művelődés Házában Salamin Ferenc – Hegyaljai házak című kiállításának megnyitójára is sor került. Délelőtt Laposa Julcsi gyerekműsora, este pedig fényfestészet és Palya Bea koncertje is a program része volt.
A kiállítást Sáros László György DLA, Ybl-díjas építész nyitotta meg, a köszöntő beszédet alább olvashatják.
Na, most akkor van a radír. Amit arra használ a magunkfajta, hogy ha valamit elrajzolunk, úgy azt még idejében javíthassuk. Vagy ha valamit túlrajzoltunk, hát akkor is. És az ilyen véneknek, mint én, akik még tussal kezdtük az „örökkévalóságot”, mert a kor azt hitte, hogy a tusrajz az az utókornak készül, hát ezen esetekre volt még a penge. A Gillette. Mert ha az ember igazán mívesülni kívánt, hát aquarell papírra rajzolt. Amin persze a hiba méginkább ordított. De sebaj, mert ezt az a papír megengedte, hogy a pengét meghajlítva még rétegeket is kivághassunk a rontott mezőből. Mára meg? Mára maradt a „delete”. Na, meg a bontás. Ha már valamit nem lehet megtartani. Mert olyan rozoga. Mert olyan vizes, meg dohos, meg csúnya. Na nem. Ez utóbbi nem jellemző. Salaminra semmiképp. Ő tudja azt, – mert, hogy látja, – abban, hogy mi a szép? Amihez csak egy kicsike, kopott radír is elég. Vagy egy nem annyira éles penge. Hogy rímeljen az első sorommal.
Meg még valami. Ezen nevelkedni azt is jelenti, hogy az ő munkája a folytatás. 2009-ben, amikor a Kós Károly Egyesülés 20 éves volt, egy pompás kiállítással ünnepelte meg önmagát. De, ami a legjobb volt az a kiállítás címe: „Folytatni a teremtést”. Ugye érezhető? Nem újrakezdeni. Neeem. Folytatni. Ami sokkal nehezebb. Mert arra egészen különös képességek kellenek. Felismerni, észrevenni, majd integrálni az eredeti értéket. Amit pont e miatt kell megőrizni. Ami magától értetődő. Leradírozni azt a néhány vonalat, „kivakarni” azt a keveset, ami révén ott áll a folytatható. Ami nem választási lehetőség, de kötelesség. (Esetünkben a bontás egyféle abortusz. Ugye, már nem is annyira vonzó az új?)
Most azonban más a feladat. Tessék végig nézni az itt felvonultatott képeken. Ha megfigyelik, messze több a felújítás, mint az új. Ám nem látni semmiféle elkülönülést. „Ez az enyém, az meg nem”. Ez nem így működik. Ez sem így működik. Nem. Salamin is folytatja a teremtést. Felfedez, értékel, hozzátesz. És ezzel ünneppé teszi a „voltat”, mit sem kérkedve azzal, amit ő tett bele. S az érték ott az utcán, a tarcali hegylábon, a szőlősorok között, a dűlőkanyarban egyszer csak önállósodik, de úgy, hogy mindig befogadja múltját, megbecsüli azt és mintegy magától értetődően folytatja. S ha vaki tudja is az előtörténetet, meg kell keresse az eredetit, hogy még inkább értékelhesse a folytatás által létrehozott teremtést. Az érték ihlette értéket. A megtartott és teremtett értéket.
Salamin önként vállalt feladata, hogy tanítványait, társait is erre nevelje. Legyenek figyelemmel minden rezdülésre. Egy kerítésre, egy kapura, egy ajtóbélletre, vagy kéményre, volt kandallóra, egy ereszre, vagy kódisállásra. Na, meg az anyagokra. Kőre, téglára, fára, vakolatra, cserépre, palára és ami ennél is fontosabb, ezek társulására, társítására. Mert így érzi jól magát.
Jóllehet sejthetik, itt én nem arra vállalkoztam, hogy egy-egy kiragadott munkát méltassak, mert akkor mindet lehetne. Meg kéne. Ezt most nem vállalhatom.
De nem hallgathatok el még valamit. Egy igazán jó házra szoktuk mondani, különösen, ha úgy van, amikor úgy van, hogy olyan, mintha az idők eleje óta ott lennének. Még ha újak is. És ha megnézik azt a pár – itt bemutatott – újat, valóban olyan, mintha azok mindig is ott lettek volna. A helyükön. Az egyedüli helyükön. És ez nem egy „stílusgyakorlat”. Ezek a házak nem önzőek. Nem követelik meg, hogy észrevegyék őket. Nem sürgetőznek. Türelmesek. Mint a nagy időt megéltek. (Házak is, meg emberek is.)
Mert olyan a kinézetük, mert olyan az ábrázatuk. Mert úgy kell ott állniuk, ahogy ők állnak. Ahogy ők teszik. Ami számukra nem nyűg. Nem tudom, hogy tudják-e, ismerik-e szerepüket? Ami innentől el sem szakítható a folyamatosságtól. a folytatástól. A teremtés folytatásától. A megtartani, megmaradni akarás erejétől. Amitől hitelesek.
És persze tőlük hiteles szerzőjük is. Salamin Ferenc.
Feri, maradj meg ilyennek. Isten éltessen!
Sárospatak, 2021. november 18.
Sáros László György DLA
A Hegyalja Televízió összeállítása a kiállításról: https://www.youtube.com/watch?v=c6RtIWWYzmE
fotó: Sáros László György, és a Művelődés Háza hivatalos fotósa
