2024. október 9-én a Magyar Művészeti Akadémia és a Mathias Corvinus Collegium közös konferenciát szervezett dr. Szűcs Endre építészete, alkotóművészete előtt tisztelegve. A konferencián elhangzott előadásokat az elkövetkező hetekben – teljes terjedelmükben – írásban is közöljük. A harmadik részben Lenka Tomasova cseh építész előadását olvashatják, amely a Rész és egész kapcsolódása – az INTBAU európai hálózatának bemutatása’ címet viselte.
Építés Csehország vidéki környezetében
Építészek és várostervezők vagyunk. Különböző akadémiai és kulturális hátterünk ellenére közös az építészeti és urbanisztikai szemléletünk, valamint a munkánkat vezérlő elvek és a tervezés közös öröme. Ez a közös jövőkép vezetett minket a TAM Architekti megalapításához, 2019-ben. Építészstúdiónk a hagyományos városi és vidéki építészetre, a közterekre, az urbanisztikára, valamint a térbeli és stratégiai tervezésre összpontosít. Arra törekszünk, hogy tiszteljük a helyi hagyományokat, tiszteletben tartsuk a föld értékeit, és megértsük az építészet kapcsolatát a tájjal és a települések városszerkezetével, miközben az ügyfeleink igényeit is figyelembe vesszük.
Ebben az előadásban a vidéki kontextusban végzett munkánkat szeretném bemutatni, konkrétan azzal az urbanizmust és építészetet, amelyet elsősorban a Cseh-Morva Felvidéken tervezünk, ahol működünk, és ahonnan mindketten származunk. Itt keresünk inspirációt, útmutatást és válaszokat.
A vidéki épített környezet – előzmények
A vidéki épített környezet olyan hely, amelynek jellegét az emberi tevékenység az évszázadok során jelentősen alakította. A cseh vidék kis falvak hálózatából áll, amelyek közül sok a középkorból származik. A falvak jellemzően sűrűn lakott területek, világos és strukturált településszerkezettel. A falu magja egy nagy közterület, amely köré házak épülnek. Minden háznak általában saját udvara van, amely a hátsó kertekhez csatlakozik. A kert gyakran átnyúlik az ingatlanhoz tartozó mezőgazdasági területre.
Ez néhány olyan kulcsfontosságú jellemző, amelyet a precedens tanulmányainkban vizsgálunk:
Egy falu megjelenésének meghatározó jellemzője a házak elhelyezése a telken. Jellemző, hogy a házak a telkek szélén, az utcavonal mentén helyezkednek el, az épülettömeg pedig egy jól körül határolható teret alkot. Ezt a teret kényelmesnek és könnyen bejárhatónak érezzük. Régiónkban a házaknak a közterületek felé két fő irányultsága van: ereszes tájolás, amikor a házak az utcavonallal párhuzamosan épülnek, a tetőgerinc azzal párhuzamosan fut (pl. Batelov) és a nyílászáró tájolás, amikor a tetőgerinc merőleges az utcavonalra, ahogyan a Dolní Cerekevben látható. A közterület felé néző homlokzat, amelyet gyakran a ház „névjegykártyájának” is neveznek, jellemzően díszes.
A ház és a közterület közötti teret általában előkert hidalja át, amely a közterülettel szomszédos helyiségek számára privát szférát biztosít.
A falusi környezet másik gyakori jellemzője a háznak a telek sarkán való elhelyezése. A ház a telekhatáron áll a szomszéd épület mellett, amely nem rendelkezik arra néző ablakokkal. Ez a beépítés hatékonyan használja ki a telket, és a szomszédos épülettel együtt intim teret teremt a privát udvar számára.
A ház alaprajzának formája a rendelkezésre álló építőanyagok által megjelenő korlátok miatt gyakran következetes a különböző építészeti hagyományokban világszerte. Az alaprajz általában téglalap alakú, 2:1 arányú volt, az elülső rész szolgált a lakófunkcióként, a hátsó pedig a gazdasági területként. A téglalap alakú elrendezés a tömeg fedésének lehetőségeivel is összefügg. A legegyszerűbb és leggyakoribb tető a körülbelül 45°-os lejtésű nyeregtető volt.
A beépített terület befejezésének hagyományos módja a faluszegély, ahol a falu külső széle kertekből áll, lágy határt teremt, amely simán és természetesen illeszkedik a tájba. A házak befelé, a beépített terület felé tájolódnak, nem pedig a mezők felé. Ez az elrendezés is az eredeti településhez és a mezőgazdasági területek használatához kapcsolódik.
Építés vidéki környezetben – jelenlegi gyakorlat
A cseh falvakban a 20. század második felében megzavarodott a hagyományos építési mód, és ez a mai napig hatással van rá. Az egyik legfontosabb jelenség a külvárosi fejlődés, a városlakók a széles körben elterülő falvakba költöznek. Az új fejlesztésekből gyakran hiányzik az átfogó várostervezés, az értelmes közterek és az egységes építészeti nyelvezet.
Az új vidéki fejlesztések másik tendenciája a házak elhelyezése a telek közepén, az utcától hátrébb húzódva. A magánélet biztosítása érdekében az építtetők gyakran magas betonfalakkal vagy kerítésekkel zárják körül a telket. Ez a megközelítés negatívan befolyásolja a magas színvonalú közterek kialakítását. Egy viszonylag kis telek közepén elhelyezett épület a lakosok számára egy használhatatlan kertet és szinte semmilyen magánterületet nem hagy.
Építés vidéki környezetben – A mi gyakorlatunk
Falubővítés Sedlice-ben
A városi tanulmány feladata az volt, hogy javaslatot tegyen a Humpolec melletti Sedlice falu bővítésére. A terület részletes elemzése, a védendő és fejlesztendő kulcsfontosságú értékek azonosítása, valamint a település szomszédos, meglévő városszerkezetének figyelembevétele alapján úgy döntöttünk, hogy a fejlesztésre kijelölt területet módosítjuk. Tapasztalataink megerősítik, hogy a fejlesztési terv készítése során csak az ingatlanhatárok tükrözése téves út. Ez a „szőnyegfejlesztésnek” nevezett megközelítés nem teszi lehetővé az autentikus vidéki környezet kialakítását, és ami még fontosabb, a táj és a beépített terület között egy jellegzetes és festői közterület, valamint egy megfelelő faluszegély kialakítását.
Tágabb kontextusban olyan városszerkezetet javasoltunk, amely túllépi a hatályos rendezési tervben megengedett beépíthető terület határait. Ez a bővítés szükségessé tette a terv két területre való felosztását: egy azonnal kivitelezhető és egy, a területrendezési terv változásától függő területre. Egy ilyen módosítás lehetővé teszi egy kis központi közterület létrehozását, és a történelmi kopárok helyreállítása révén összeköti a szomszédos vidékkel. Ezt a fejlesztést nem egyetlen építtető, hanem több magánépíttető fogja megvalósítani. A terv ezért mind a beépíthető területekre, mind az egyes épületekre vonatkozó előírásokat tartalmaz a falu jellegének védelme és fejlesztése érdekében.
A közterületek kialakítása a használatuk egyértelmű meghatározására és a „holt zónák” kialakulásának megakadályozására összpontosított. A fejlesztés első fázisában a központi fő tér a település szélén lévő helyként szolgál, amelyet két jelentős fa ültetésével és egy kereszt, illetve egy köztéri tűzrakóhely elhelyezésével egészítettek ki. A jövőben, a második ütem elkészültével ez a tér központi közterületté válik. A tervben javasolt kopárok ezt a szakaszolást tükrözik. Kezdetben a táj bejárataként szolgálnak, lehorgonyozva a jövőbeli ösvényeket, később pedig magukká az ösvényekké alakulnak át.
Falubővítés Cejle-ben, házak katalógusa
Egy másik példaértékű projekt, amely a vidéki környezetben történő várostervezéshez való hozzáállásunkat képviseli, a Cejle falu bővítése. A falu nagy része a Čeříneki Természeti Park kijelölt területére esik, amelyet a helyi táj és építészet jellemez. A tanulmány által vizsgált terület a település déli szélén, egy kissé drámai, északnyugati fekvésű lejtőn fekszik.
A városrendezési terv alapkoncepciója elsősorban a természeti értékek megőrzésén alapul, amelyek közé tartoznak a területen található kopjafák, a tavak feletti érett erdő, a település tájba illesztése, valamint az új beépítés kapcsolata a tavak körüli rekreációs területtel. Tekintettel a terület nagy értékére és a Čeříneki Természeti Parkban való elhelyezkedésére, a tájkarakter megőrzése és a település új részének a tájba való integrálása alapvető fontosságú volt a koncepcióban.
A javasolt fejlesztés nem hoz létre utcafrontot a faluba be- és kivezető utak felé, hanem kertjeit és fakerítéseit a táj felé fordítja, kialakítva a település koncepcionális „hátát”. Mint korábban említettük, a beépített terület befejezésének ez a módja, ahol a falu külső szélét kertek alkotják, olyan lágy határt hoz létre, amely simán és természetesen illeszkedik a tájba. A házak befelé, a beépített terület felé tájolódnak, nem pedig a szántóföldek felé. Ha a házak az út felé néznének, az út csak az egyik oldalon lenne beépítve, ami a közművek teljes kihasználását nem tenné lehetővé, és további fejlesztéseket ösztönözne, ami ezen a területen nem kívánatos. Az út és a beépíthető terület közötti jelentős magasságkülönbség a másik ok, amiért a főútról való egyedi behajtás megvalósíthatatlan és a táj és a látkép szempontjából nem kívánatos lenne.
A hangsúlyt a hagyományos vidéki tipológiát és az urbanizmust tiszteletben tartó fejlesztés megteremtésére helyezték. A fejlesztést úgy tervezték, hogy megőrizze a tájra nyíló kilátást, vagy legalábbis megakadályozza az utcafrontok teljes elzárását, hasonlóan a Felföld dombos területein hagyományosan elhelyezett lakóépületekhez.
Ez a városias kialakítás több földtulajdonos számára készült, akik közül az egyik az önkormányzat, a mi megbízónk volt. Idővel, ahogy a terület fejlődése előrehaladt, egyetlen építtető lett a fő tulajdonos, és az ő kérésükre módosítottuk a tervet. Az eredeti tanulmányhoz képest a terület sűrűsödött. Az eredeti tanulmány egy nagyvonalú közterületet képzelt el, amely köré a fejlesztést kellett volna szervezni. A terület gazdasági értékelése miatt azonban a javasolt megoldást gazdaságtalannak és ezért megvalósíthatatlannak ítélték. Az új megoldás sűríti a települést, de az alapelv és az alapvető városi koncepció megmaradt. A cél egy olyan közterület meghatározása volt, amely körül a beépítés megnyílik, a kertek, mint a település tájra néző peremének meghatározása, valamint a Čeřínekre vezető sikátorokkal szegélyezett út, mint a hely tájkarakterét befolyásoló jelentős elem megőrzése. A javasolt, intenzívebb megoldást megfelelőnek tartjuk.
Ez a projekt egy újabb érdekes fordulatot vett, amikor a fejlesztő felkérést kapott, hogy készítsünk egy katalógust az ezen a helyen fejlesztésre alkalmas házakról. Ez egy álom kihívásnak tűnt! Úgy véljük, hogy egy jól megtervezett házkatalógus számos problémát megoldhatna a jelenlegi fejlesztésekkel kapcsolatban. A legtöbb jelenlegi vidéki építkezés katalógusházakon alapul, amelyek rosszul vannak megtervezve, és nem merítenek ihletet a helyi hagyományokból.
Ha a fejlesztési terület sík terület lenne, a feladat egy háztípus többféle változatban történő kivitelezése is lehetne. Mivel azonban a telek mind a napra való tájolás, mind a terepviszonyok tekintetében változatos, végül három alaptípushoz jutottunk: Mindegyik típus más-más tájolással rendelkezik a közterület felé. Az A ház nyeregtetőjével a közterület felé néz, a tetőgerinc merőleges az épület vonalára. A B ház sajátos elhelyezése az északra néző lejtős telken történik, a házak átlósan épülnek az építési vonalra, követve a kontúrvonalakat. A C ház a terephez való előnyös tájolás miatt vízszintesen épült az építési vonalhoz képest.
Elmondható, hogy mindhárom tipológia esetében végül felhagytunk a házak saroktelken való elhelyezésével. Nemcsak a projekteket jóváhagyó tisztviselők, hanem a lakosok és a potenciális építkezők ellenállásába is gyakran ütköztünk. Következésképpen ebben a konkrét tervben végül főként garázsokat vagy parkolóhelyeket helyeztünk el a telek szélén. Sajnos a fejlesztői problémák és a tulajdonjogi viták miatt ez a projekt még nem valósult meg.
Családi ház Rantířovban
Egyik projektünk egy magányos ház tervezése volt a Jihlava melletti Rantířovban. A zárt udvar hagyományos tipológiájából merítettünk, bár modern használatra átalakítva. A ház egy téglalap alaprajzú főépületből áll, az útra néző nyeregtetővel. A főépülethez két szárny csatlakozik – az egyikben a műszaki létesítmények, a másikban pedig a konyha és a fő lakófunkció található, ahonnan kilátás nyílik a hátsó tóra. A nagyméretű franciaablakok megfelelnek a modern megrendelői igényeknek, miközben arányaikban és funkcionális felosztásukban tiszteletben tartják a vidéki épület formáját. Az udvart egy pajta zárja le, amely autók parkolására és kerti eszközök tárolására szolgál.
Ház átépítése Lipnice nad Sázavou-ban
Az utolsó projekt, amelyet szeretnék megemlíteni, egy családi ház felújítása Lipnice nad Sázavou faluban. Ez volt az egyik legérdekesebb projekt, amellyel stúdiónk rövid története során találkoztunk. A ház egy meredek északi lejtőn helyezkedik el. A telek déli oldalán egy nagy hátsó udvar található, míg az északi oldalon egy bekötőút határolja és csodálatos kilátás nyílik a völgyre, amelynek fő nevezetessége a lipnicai vár.
Az 1990-es évekből származó eredeti épület extravagáns és atipikus építmény volt, amely nem illeszkedett a hagyományos vidéki környezetbe. A kihívás az volt, hogy a felújítást úgy közelítsük meg, hogy egy szerényebb, a tájat és a hagyományos vidéki jelleget tiszteletben tartó épületet hozzunk létre.
Az eredeti ház tömör falazatú volt, a második emeletet acélgerendákkal alátámasztott beton födémmel látták el, amely minden oldalról meghosszabbította az alaprajzot, és manzárdtetővel fedték. Gazdasági szempontból egyértelmű volt, hogy a falazott részt és a padlót meg kell őrizni, de a kérdés az volt, hogyan kezeljük a nagy túlnyúlásokat. Végül úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk őket, és olyan hagyományos tipológiát találunk, amely kihasználja a felső emelet e jellegzetes túlnyúlását. A cseh építészetben ezt „pavlač”-nak vagy verandának nevezik – egy nagyrészt üvegezett faszerkezetű szerkezet. Ez a veranda lett a fő tervezési elem, kihasználva a mély túlnyúlásokat a ház teljes hosszában az északi és részben a déli oldalon. Ez a fő lakótér és a konyha részét képezi, gyönyörű belső teret hozva létre, kilátással a lipnicai várra. A ház délnyugati oldalán, ahol a veranda hiányzik, egy mély túlnyúlás által árnyékolt szabadtéri terasz található. A fő lakóterület feletti tető a szarufákig nyitott. A tetőszerkezetet a falazott falak támasztják alá, de a verandát is le kell fednie, ami atipikus tetőszerkezetet eredményez.
Mindkét projekt – A családi ház Rantířovban és A ház átépítése Lipnice nad Sázavou-ban – jelenleg építés alatt áll. Reméljük, hogy minden kihívást jelentő részletet sikeresen megoldunk, és a végeredmény kielégítő lesz.
