A Makovecz Vándoriskola felvételi pályázatához kapcsolódóan – bemutatunk néhányat az elmúlt harminc év több mint száz vándorépítésze közül. A Kós Károly Egyesülés Vándoriskoláját elvégző építészek mesterekké válnak, jogosultak ők is fiatal vándorépítészeket maguk mellé fogadni. A tényleges mesterré válás útja azonban mindenkinél más és más. Valaki teljesen önálló útra lép, van, aki egy korábbi mestere mellé társul. Az interjúk eredetileg az Országépítő című folyóiratban jelentek meg, képanyaguk frissítésre, kibővítésre került.
Borbás Péter 2008-ban kezdte a Vándoriskolát, majd ennek végeztével megalapította építészirodáját, a Borbás Építész Műtermet. A Vándoriskola óta eltelt időszakról, az építészeti élet szépségeiről és nehézségeiről az első tavaszi napok egyikén beszélgettünk a napsütötte szentendrei Duna-parton.
A legfontosabbal kezdjük: hogy bírod a pandémiát?
Remélem lassan vége, úgyhogy egyre jobban. Építészekként abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy volt munkánk. Adódtak olyan projektjeink, amelyek csúsztak, mindemellett voltak új megkereséseink is, folyamatosan volt mit csinálnunk. Szóval, nem panaszkodhatok. Emellett nálunk a családi élet is szerencsésen alakult: három kisgyerekkel voltunk otthon, és tudtuk a nevelést, az oktatást, és minden egyebet menedzselni. Az első és a második hullám alatt különösen sokat voltunk együtt, rengeteget kirándultunk. Ilyen intenzív együttlétre a normál életünk mellett nem lett volna esélyünk.
A munka szempontjából nehézséget jelentett, hogy minden lelassult, kevésbé hatékonyan ment, mint korábban. Március közepén, amikor idehaza is megjelent a koronavírus, átálltunk home office-ra. Csak ősszel jártunk be pár hónapig a műterembe és május végén kezdtük újra az irodai munkát a kollégákkal.
Ha azt mondod, hogy a kollégákkal, kikre gondolsz? Kikkel dolgozol?
Jelenleg hárman vagyunk a műteremben. Egy kolléganőm (Virág Barbi) elment szülni tavaly tavasszal, épp akkor, amikor itthon is megjelent a covid − nem mintha a két dolognak köze lenne egymáshoz. A két fiatal kollégám, akikkel együtt dolgozom, mindketten hallgatóim voltak. Egyikük Tóth Árpád a MOME-ról, másikuk Virág Norbert az Ybl-ről. Amikor szükség van rá, időszakosan, projekt alapon szoktunk többen is lenni. Van egy belsőépítész barátom, akivel néha együtt dolgozunk. Terveztünk már közösen butikhotelt, egy pár hete a Semmelweis Egyetemnek egy kísérleti laborépület belsőépítészeti terveit adtuk le éppen. Emellett van egy látványtervező kolléga, akivel rendszeresen dolgozunk.
Szöveg: Terdik Bálint
A teljes szöveg, valamint az építésszel készült interjú az Országépítő folyóirat 2021/3-es számában olvasható. A lap beszerezhető ITT.
Az aktuális felvételi kiírás ITT elérhető.
