MAKONA karácsony

Ebben az évben sem maradhatott el a MAKONA Karácsony!
Hűvös, esős időben a gyermekek árnyjátéka köszöntötte idén a Megváltó születését.

Áldott, békés karácsonyt kívánunk!

A teljes Betlehemes játék megtekinthető itt:

Vezető: Papp Soma
Főangyal: Csóka Sára
Angyal: Fábián Rigó Réka
Kisangyal: Papp Lia, Terdik Lujza
József: Terdik Emma
Mária: Csóka Luca (kisded: Csóka Bulcsú)
Király: Csóka Botond
Nemesember: Arnóczky Botond
1.Szolga: Kis Blanka
2.Szolga: Papp Csongor
1.Pásztor: Fekete Eszter (vándor)
2.Pásztor: Terdik Artúr
3.Pásztor: Arnóczky Barnus
Öregpásztor: Fábián Rigó Luca

rendező: Jánosi Flóra Mária

 

“Az őszi napforduló, a Mihály nap környékén, amikor elkezd az élet kivonulni a földről, és a fákból kezd kihúzódni, és az élet hallott képét a zöldet átszínesíti és a színeken keresztül távozik, s mikor az élet kilép a természetből akkor lezuhannak a levelek és a fák anyagcsere rendszere egyre jobban lassul, majd beáll egy csaknem tetszhalál a téli napforduló idejére, december 21-e környékére. Az elemi lények, a manók elvonulnak a fák gyökerei alá és a kiszínesedő levelekkel együtt a tündérek is távoznak a földet körülvevő atmoszférába, a madarak, a költöző madarak ki tudja milyen parancs hatására elindulnak, Magyarországról a gólyák elindulnak Egyiptom felé, a fecskék és ott ugyanúgy haza várják őket, mint ahogy mi várjuk őket vissza majd tavasszal, amikor megújul a Föld. És kik maradnak itt, az ember marad itt, akiben egy nevezetes időpont óta, az időszámítás kezdete óta, egy új lehetőség nyílott ki, hogy benne ne a sötétség foglaljon helyet, hanem egy belső fény kigyulladjon, ez a fiú princípiuma, a gyermek, akit megszül a napba öltözött asszony az év legsötétebb napja közelében, reményünk és világosságunk, vele eggyek vagyunk, ő és mi magunk vagyunk az út az igazság és az élet. Egy élő fát beviszünk a szobánkba, az élet fáját visszük be és Adam Kadmon, a felkent király, Krisztusgyermek, az élet fája alatt megszületik. Ezt körbeálljuk, énekelünk, megajándékozzuk egymást és az egész év igazi és legfontosabb parancsát előlegezzük, amikor azt mondjuk, hogy szeresd felebarátodat mint tenmagadat, azaz, olyan mértékben tudjuk szeretni a többit, amilyen mértékben megtanultuk szeretni önmagunkat. És föl lehetne tenni a kérdést, hogy vajon a Karácsony – a gyermekvárás, a belső fény ápolásának adventje után – még is mit jelent számunkra. Számunkra új földet és új eget jelent, a démonok eltakarodását, a felemelkedést.
Ez a Karácsony nagyon röviden számomra, talán a legfontosabb ünnep, aktuálisan éppen most, a Közép-Európa sokat szenvedett népei számára, magyaroknak, szerbeknek, bosnyákoknak, románoknak, lengyeleknek, szlovákoknak és a többieknek, Minden megtörténik körülöttünk, hogy ne találjunk egymásra, még a Karácsony is veszélyben van, hogy elmerüljön abban a homályban és abban a sötétségben, amit eleink külső sötétségnek neveztek, a kárhozást a külső sötétségre vettetésnek nevezték. Én úgy érzem, hogy nem csak magán emberként, nem csak családapa vagy családanyaként, nemcsak gyermekként, hanem nációként is – és ha Közép-Európára gondolok, a Kárpát-medencére – akkor nációkként is ezt a belső fényt kellene közelítenünk, hogy világosság derüljön arra az igazságtalan, mocskos, elviselhetetlen állapotra, amibe az emberek kerültek. Háborúkba, ellentétekbe, határpörökbe. Mert nem látok más utat, minthogy ezen a belső fényen, ezen a Krisztus által megszentelt énen, ezen a belső centrumon keresztűl vezet az út ahhoz, hogy ráismerjünk ömmagunkra és a többiekre. Ez számomra a Karácsony, nem adom alább, ragyogni fog most is, az idén is a karácsonyfa, nálam is, és én azt kívánom mindenkinek, hogy gondoljon Karácsony este arra a sok százezer, millió karácsonyfára, amit nagyjából egyszerre gyújtanak meg, egyszerre énekelnek különböző nyelveken. Arra a rövid időre biztos, hogy száműzetik a gyűlölet. Az adakozás, a türelem és az emelkedett lélek lesz annak az estének az igazi jellemvonása és gondoljanak arra, hogy van Isten, aki ebben gyönyörködik.”

Makovecz Imre karácsonyi köszöntője
1995