Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„A ház alapfunkciója az, hogy a kirándulóközpontba érkező emberek tudatosan kapcsolatba kerülhessenek a természettel. Itt megismertetik őket a füvekkel (…), a gombákkal, az állatokkal, az erdővel (…). Maga az épület dombház, amely mintha kiemelkedne a föld alól, szétszakítva a földet, sárgaréz fémpikkelyekkel fedve, s ez alatt a föld- és fémfedés alatt, amelyet egy korona koronáz meg, egymásba ható kettős kupola áll, amelyet tizenkét oszlop tart, az oszlopfőkre a zodiákus csillagjegyei vannak felírva, és úgy van tájolva az épület, hogy a két nagy főbejárat tengelye a március 21-én felkelő Napra mutat, maga az opeion napóraként tud működni a téren belül. A kapukat naturálisan megfaragott sasok tartják, az opeionon át a koronán keresztül besüt a nap, stabilizálja és jelzi az épület helyzetét, és a táj helyzetét is a múló időben. Azért szeretem ezt a házat, mert ebben mindaz, amit új gondolatnak nevezhetek, amit én egyáltalán hoztam az építészetben, az ebben gáncs nélkül és maradéktalanul kifejeződik.” (1)
Makovecz Imre 1977-től dolgozott a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságnál, miután a sárospataki Művelődés Házához kapcsolódó nézeteltérések miatt elhagyni kényszerült a VÁTI-t. A Parkerdőgazdaságnál töltött évek során a tervei alapján kiépült a Nagyvillám lábánál a kirándulóközpont, melyhez a Mogyoróhegyen és környékén nagy területű pihenőterület tartozott. Az itt megépült épületek sorát zárta le az 1980-as évek második felében az Erdei Művelődési Ház.
A bevezetőben idézett interjúban azt olvashatjuk, hogy ebben a házban maradéktalanul megvalósulhatott mindaz, amit Makovecz Imre az építészetben új gondolatként hozott. Egy későbbi beszélgetésben a tervező Pap Gábor művészettörténész hatását emeli ki, mint megkerülhetetlent, az épület megjelenésében és megértésében.(2)
Az Erdei Művelődési Ház legátfogóbb elemzését és kontextusba helyezését azonban Gerle Jánosnak köszönhetjük. Ő írásában két dolgot említ meg, melyek miatt az életmű kiemelt épületének tekinthetjük ezt a házat. „Lényegében új módszer a magyar nyelv ősi rétegeiben őrzött, az építés elemeire vonatkozó és valamilyen lényszerűségre utaló kifejezések szó szerinti alkalmazásából adódik. Ez a törekvés az antropomorf jelleg objektivizálására végigkíséri a nyolcvanas évek terveit.” Makovecz a Napló 2. kötetében ír az „építés szavairól”: „Az épületek tetejével kapcsolatos szavak: a konty, taréj, szarv (szaru), haj (héj), és a gerinc, far (farazott) szócsoportok kétféle felfogást fejeznek ki. Az egyik szócsoport azt sugallja, hogy a ház és teteje egy lény feje; hajjal, taréjjal, szarvakkal. A másik egy lény domborodó hátának képét állítja elénk. E különös kép szempontjából ugyancsak érdekesek a kapcsolódó szerkezetek szavai. Az a ház, amelynek teteje tarajos, gerinces, és farazott, elől üstöke alatt viseli szemöldökét, az alatt szeme (ablak) van. Talpon áll, ebbe kötnek a láb- és térd-fák, szemei homloka alatt nyílnak. A szarvak fülessel kötnek kétoldalt a vállak fölött. A kaput a házon sasok tartják, az ajtóknak szárnya van. Hiányos ez a felsorolás, de ahhoz elég, hogy megérezzük: e szavak inkább egy különös, szürreális lény alakját vetítik elénk, mint valamely „reálisan” felfogott ház képét. (…) A népi építészet szavai elvesztették valódi tartalmukat, a szavak technikai és tárgyi eredetű megfelelői az évszázadok során megváltoztak. A szarufák nem szarvak, az ajtófélfa nem sas. A szavak a nyelv élő szerkezetében azonban megmaradtak. A megértés, a képzelet és a valóság határán a szavak épületlénnyé csoportosulnak, hogy egy új valóságot hozzanak létre. Az építészetben az új valóság a jelek által közvetített ismeretlenből ered.”(3) Megjelenik ez a gondolat a mogyoróhegyi házon is, melynek kapuszárnyai Péterfy László által faragott sasokon nyugszanak.
Gerle másik megállapítása, hogy a mogyoróhegyi épület az első mérföldköve a Makovecz-életművet meghatározó kupolák sorozatának. „Új gondolatként jelenik meg benne a föld alól előtörő erő, az éjféli Nap motívuma. »Arról az éltető fényforrásról van szó, mely a Megváltó pokolra szállása óta, Káin megszabadítása óta a Föld középpontjában ragyog, és sorsunk függvényében átragyog a Föld kérgén, mert új Nap, új Ég teremtése a feladatunk a Megváltás óta. Az éjféli Nap, ugyanúgy, mint 1956-ban, ebben az évben is átragyogta Kelet-Európát« – írja Makovecz 1989-ben. A földből kiemelkedni látszó, aranyosan fénylő tetejű épület, amely azonban már születésekor össze van kötve az éggel, a természetes talajt emeli meg: ráfut a fűvel borított föld. A pillérek gyűrűje egy félgömb és egy azt körülölelő fél tórusz terét választja el, pontosabban a belső tér és a körbefutó folyosó egységes, de a funkcionális igényeknek megfelelően elválasztható terét hozza létre. (…) A föld alól feltörő forma, amely egy tiszta és mágikus természeti formát, fák által körbevett tisztást idéz fel a belsejében, sok további tervben a múlt sötét erőivel, hatásaival szembeállított, jövőbeli impulzust képviseli. (…) Szavakba öntve: mindezekkel a tervekkel hozzájárul ahhoz, amit az emberiség okkult és mindennapi feladatának tekint, az éjféli Nap felemelését a Föld mélyéből. Az egész életművet végigkísérő megoldás, az épületeket körülvevő fűborította földfeltöltés az alépítmény földkarakterét őrzi, a dombház ezt a földkaraktert egyesíti az éggel, mert az éjféli Nap a föld alatti ég-karakter megszemélyesítője, ami a föld alól kiemelkedve az ég és föld határán ölt testet. Ez voltaképpen minden kupolájának tartalma.”(4)
A fenti Gerle-szöveg alapján beláthatjuk, hogy az Erdei Művelődési Ház valódi jelentősége abban áll, hogy első megvalósult példája Makovecz Imre eget és földet összekötő kupoláinak, melyek aztán Szigetvártól Százhalombattán át Piliscsabáig számos épület fő motívumai. Az épület 2017-ben kapott műemléki védelmet, építészeti értékeinek megőrzése céljából.(5)
Erdei Művelődési Ház
Helyszín: Visegrád – Mogyoróhegy
Tervezés éve: 1984
Átadás: 1988
Munkatárs: Várlaki Erzsébet
Belsőépítészet: Mezei Gábor
Festett állatövi jegyek: Makovecz Benjamin
Sas-szobrok: Péterfy László
Védetté nyilvánítás éve: 2017
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Sáros László György DLA, Dénes György, Zsitva Tibor, Csernyus Bence, Makovecz Imre Alapítvány
A cikksorozat előző része ITT olvasható.
Források:
(1) Részlet Osskó Judit televíziós interjújából, 1985. In: Gerle János (szerk.): Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások. 1989-2001. epl kiadó, Budapest 2015. 123. o.
(2) Részlet Bosnyák Sándor interjújából, 1987. In: In: Gerle János (szerk.): Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások. 1989-2001. epl kiadó, Budapest 2015. 157. o.
(3) Makovecz Imre: Napló II. (jelekről, épületekről). A Hamburger Jenő Művelődési Központban rendezett építészeti kiállítás katalógusa. Zalaszentgrót 1980.
(4) Gerle János: A Stephaneum Makovecz Imre életművében. In: erle János (szerk.): Makovecz Imre. Tervek, épületek, írások. 1989-2001. epl kiadó, Budapest 2015. 278. o.
(5) 7/2017. (III.7.) MvM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, műemléki védettségének megszüntetéséről, valamint egyes műemlékvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról
