Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett. A tervek közül több mint kétszáz megvalósult – ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. A védetté nyilvánított épületeknek korábban átfogó bemutatása még nem készült, így cikksorozatunkkal ezt a hiányt kívánjuk pótolni.
„Az épület a Velencei-tó mellett elhaladó országút oldalán húzódó földpartba épült, kilátással a tóra. Előtte autóparkírozó, mellette, a rézsű fölött a kerthelyiség helyezkedik el.
Az ételkiszolgálást a 100 adagos konyha biztosítja.
A kötött lösztalajban sávalapozáson kis méretű téglából épültek az épület falai. A pince és a földszint fölött vasbeton lefedőszerkezet készült. A héjazat cserép. A fogyasztótér ablakai, bejárata és portálja acélszerkezetű, a homlokzatok fehér kőporos dörzsöléssel vakolt felületűek.” (1)
A velencei Cápa Makovecz Imre korai munkáinak egyike, ami a szekszárdi Sió csárda (1965) és a balatonszepezdi SZÖVOSZ-üdülő épületeivel (1967) mutat közeli rokonságot. A korábban már bemutatott Sió csárdához hasonlóan a népi építészet hangulatához illeszkedő épületként tartják számon, ám azzal ellentétben a Cápa esetében a tervező nem utasította el egyértelműen a „népies” címkét.
„Az épület a kilátás felé nyílik fel, mint egy felhúzott sisakrostély vagy mint a nyitott szem. A »Cápa-étterem« az első Goetheanum építészeti hatását és a magyar paraszti építészet hatását egyaránt mutatja. Nyugat-európai építész-ismerőseim az organikus építészetet, hazai barátaim a magyar népi építészet megújítását látták benne.” (2)
A fenti, 1980-ban megjelent rövid leírásban azonban nem véletlenül említi előbb Rudolf Steiner Goetheanumának hatását, és csak másodikként a magyar paraszti építészetét. Ugyanis, ahogy ezt a Sió csárdát bemutató cikkben már láthattuk, ezek a hatások nem párhuzamosan érvényesülnek, hanem előbbiből következik az utóbbi. Ezzel az összefüggéssel hosszabban foglalkozott a Makovecz Imre építészetét elemző tanulmányában Ekler Dezső is:
„A Cápa és a Sió csárdáknál a falazat és a tető, a tartóváz és a héjazat még elemi kettősségként fogalmazódik meg úgy, ahogy az a nyeregtetős lakóházaknál látható. Ezért rokonítják a népi építészettel ezeket a házakat. (…) Makovecz tektonikai felfogása, amely az épület alulról-felfelé irányuló szerkezeteit (fal, mellvéd, oszlop, kémény, tám) és az épület tetőzetét ekkor még éles, ám nagyon általános, vagyis alakváltozó, egymásba átnövő kettősségként értelmezi, Steineren át Goethe metamorfózis-tanából eredeztethető. Goethe közvetlen szemléleten alapuló természettudományos elemzéseiben az »ősnövény« magában egyesíti a növény életének valamennyi alakváltozatát. Minden élő és annak bármely testrésze a növekedés időben ritmikus folyamatában valamennyi formaváltozatával ugyanazon lényeget testesíti meg. (…) Makovecz a metamorfózis-elvet az épület egész szerkezetére érvényesíti. Nála tehát az épület tektonikai felépítése az élőlények módján alakváltozó, általánosan megragadott organizmus, amelynek különböző változatai egy eszmeileg azonos lényre vezethetők vissza.” (3)
A 2015-ben műemlékké nyilvánított (4) Cápa átépítéseinek sora korán megkezdődött. Már a hatvanas években kapott egy lefedést a „kerthelyiség”, illetve a félig a földpartba épült alsó szint raktárhelyiségeit büfévé alakították. Ez Kis Cápa néven várta azokat az autósokat, akik a Balaton felé tartva álltak meg, rövidebb időre, mint hogy az étteremben fogyasszanak. A fedett terasz helyére a nyolcvanas években épült egy, a tető formáját megtartó épület, összeépülve a Cápával.
Sorsa a Sióéhoz hasonlóan alakult: miután a balatoni forgalom áttevődött az autópályára, a fogyasztók száma lecsökkent, az étterem bezárt. A fenntartó Velence-tó Környéke ÁFÉSZ megszűnését követően magántulajdonba került. Az idők során működött benne fitneszterem, később szállás funkcióval kívánták hasznosítani, jelenleg azonban üresen áll.
Egy 1977-es interjúban (5) arról beszélt Makovecz Imre, hogy a legtöbb tervét nem vállalja, mert vagy mire az építkezésig jut, annyian szóltak bele, hogy az eredeti gondolat elveszett, vagy ha vállalja az épületet, akkor a használat során annyit változik, hogy az ő munkájának csak a legelső fényképen marad nyoma. Frank János kérdésére, hogy melyik épületeit vállalja, elsőként a velencei Cápát említi, majd hozzáteszi: „Nem én neveztem el így, hanem a vendéglősök; én az ember nyitott szemére gondoltam, ők a cápa tátott pofájára. Igazuk volt, végül is mind a kettő élőlény.”
Az elnevezés valódi eredetét Kárpáti Miklós velencei helytörténész, gárdonyi antikvárius adta közzé Dénes László, a helyi ÁFÉSZ vezetőjének visszaemlékezése alapján. Eszerint az építtetők országos pályázatot hirdettek az étterem elnevezésére, és a beérkező javaslatok közül a zsűri a „Tó-terasz” nevet választotta. Történt azonban, hogy a Híradó helyszíni riportot készített a vendéglőről, ami a következő bevezető mondattal kezdődött: „mint partra vetett cápa, úgy néz a Velencei-tóra” – és mivel maguk az építtetők is érzékelték az épület lényszerűségét, végül megtartották a televíziós megjelenés alapján ráragadt nevet. (6)
Cápa vendéglő
Helyszín: Velence
Tervezés éve: 1963
Kivitelezés: 1964
Védetté nyilvánítás éve: 2015
Munkatárs: Tarnai Kálmán
A Makovecz Imre épületeinek műemlékké nyilvánításával kapcsolatban készült korábbi interjúnk ITT olvasható.
A cikksorozat előző részei ITT, ITT, ITT és ITT olvasható.
Szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Képek, tervek: Csernyus Bence, Fortepan/Inkey Tibor, Fortepan/Bauer Sándor, Makovecz Imre Alapítványű
Források:
(1) Vendéglő, Velencei-tó. In: Magyar Építőművészet, 1965. XIV. 5. 44-45. o.
(2) Frank János: Makovecz Imre. Corvina Műterem, 1980. 14. o.
(3) Ekler Dezső: Makovecz Imre építészetéről. In: „Váci katalógus” – Makovecz Imre kiállítása, 1983. 23-25. o.
(4) 600/1844-7/2015 Forster Központ hatósági határozat
(5) Frank János: Látó házak. In: Élet és Irodalom, 1977. XXI. 46.
(6) Hogyan és miért lett Cápa a Cápa vendéglő?
