A feladat úgy talált meg, hogy a szomszéd utcában terveztem egy kétlakásos lakóépületet, ami az építtetőnek megtetszett és megkeresett, hogy megtervezném-e ennek a háznak az átalakítását. A környéken számos hasonló sorsra érdemes ház áll, Balatonarács ezen része nagyon felkapott környék lett a hagyományos utcaképe miatt, amit ilyen felújításokkal lehet leginkább óvni.
Az építtetőnek nem ez volt az első háza a környéken, a szomszéd utcában volt egy hasonló számomra követendő példaként bemutatott kis épülete. A határozott építtetői elképzelés ebben az esetben segítette a közös munkát, én „csak” a szakmai tapasztalatomat, a műszaki részleteket adtam, hogy minden a lehető legjobb helyére kerüljön a házban és a kis alapterületből kihozzuk a legtöbbet.
A sikeres végeredményhez hozzájárultak az építtetőt segítő mesterek tudása és az építtető saját keze munkája is. Az ő aprólékos munkáját manapság már nem lehetne megfizetni. Az elhivatottsága tetten érhető volt a felhasznált ritka anyagokon is, amiket ma már beszerezni sem egyszerű. A fürdőben a régi majolikás kőporcelán lapok, a látszóra hagyott kő- és téglafalak, a bontott cserépfedés, a rusztikus fa részletek és a bútorok mind hozzájárulnak a ház sajátos hangulatához. Amíg a belsőben rengeteg minden történik, addig a ház külseje inkább a nyugodt letisztult megoldásaival képez ellenpontot.
E tervezési munka hozadéka egy új lakóépület, ami ugyan más felütésből, de talán ugyancsak hozzá tud járulni a városrész történeti városképéhez.
