Aki Erdélyt járja, Gyergyót a hegyekről, fenyvesekről, a kemény telekről ismerheti. Mikor ott jártam, úgy éreztem, hogy egy nemes, a saját mértéke és igazsága szerint élő ács és gazdálkodó nép világa ez, mely inkább zárt, mint nyitott – mint maga a Gyergyói-medence. Gondolatban most újra ott vagyunk. A Fő utcán haladunk kifelé a faluból, esteledik, kontyolt, cserepes háztetők sora.
A falu legszélén, az utolsó épületektől is jócskán elhúzódva, egy takaros kert közepén álló, terebélyes családi házba botlunk. Kiválik a többitől, mögötte a nyílt síkság. Hullámos vonalvezetésű cserép teteje, innen az utca felől úgy tűnik, puha lepelként terül vissza rá. Az ablaksoron áttűnik a fény, bent már lámpa ég.
Lepel, takaró. Ez az első kép, az első benyomás. Aztán arra gondolok, hogy ez inkább sátor. Talán Attila sátra, amit harcosai a lándzsájukra állítottak neki a dúlás idején. A lándzsák hegye átdöfi az anyagot a csúcsokon, s az égbe mered.
A házat Tamás Gábor tervezte 2009-ben, a tulajdonos házaspár egy helyi faipari cég vezetője és tulajdonosa. Invitálom az olvasót, hogy a képzelet szárnyán térjünk be, tárjuk föl az épületet. Nem fogunk csalódni. Az építészet az érzékek által megélhető művészet. A főszerep, természetesen a fotóé és a rajzé, a szöveg csupán kísérő lehet.
A tulajdonosok arra kértek, hogy tervezzek egy olyan házat, melyben minden fa, és felépítésével az egész szakmai repertoárjuk megmutatkozik. Célzottan kerestek, már ismerték a házaimat. Mivel is kezdhetném? Ez a ház a kettősségben áll.
Két gondolat, két állítás, két szerkezeti karakter, mely megidézi számunkra a világot kicsiben, és cserepes leplet terít rá. Az alaprajz szabadon formált, de van egy határozott, ugyanakkor nem túl domináns tengelye. Erre a tengelyre fűződik föl az étkező, a konyha és egy hátsókerti fedett terasz, valamint az előkerti terasz kijárat. A konyha és az étkező találkozásánál két világ válik el. A hátsókerti, északi oldal földszint plusz tetőteres, rönk boronafalú, jobbára merőleges, néha szögtöréses helyiségkialakításokkal, míg a déli oldal üvegfalakkal összekötött, álló rönkoszlopsora íves öblöket formálva határol körbe egy két szinten nyitott, látszó fedélszerkezetes téregyüttest. Amíg a hátsó részt additív formaképzés jellemzi, addig a nappali tere a növekedés által formálódást idézi meg. A maga módján, mindkét formakarakter organikus. A két világ határán kapu: ferdetám-gyűrűvel koronázott oszlopbálványpár, mely maga az ikerség.
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2026/2-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Építész: Tamás Gábor
Szöveg: Török Ádám
Fotók: Szász István
