Van a hamis valóság. A mankurtok, vogonok, bürokraták, technokraták, a Mesterséges- és Személytelen Intelligencia: a létgépesítés, az elszakadottság valósága. És annak építészete: transzparencia, beton, üveg, ledrájvitozott épületarc, egyen széklábat faragó Michelangelo. A műanyag világ. „Vele szemben” áll az illúzió, a hol üzleti számításon, de főleg műveletlenségen és az igazságért való megküzdés elhanyagolásán alapuló „alternatíva”, a giccs. Végül létezik a helyreállítottság, a „tiszta forrás”, ahonnan a népdal, de eleve a költészet, eleve az alkotás származik. Régi is, sőt őseredeti, de mégis új mindig. Egyre nehezebb, szinte lehetetlen föllelni.
Salamin Ferenc igazsága innen származik. Nála a modernitás és a korszerűség, nem követel semmit. De régiesség, „múltba révedés” sincs, historizálás végkép nem. Sem metaverzumi sem nosztalgikus giccs. Magától értetődő, tiszta, magyar (kárpát medencei) esztétika van. Valódi vakolattal vakolt téglafalak, boltozatok, jó arányok, tömegek, tetők. Nem minden ravaszság nélkül az iskolai alapegységek meglehetősen széles tömegét például úgy sikerült arányosan lefedni, hogy a három elkülönülő traktus háromféleképpen alakítja a tetőt. Glenn Murcutt megállapítása szerint: „Az egyszerűség az összetettség másik oldala.”. A természettől, a teremtés rendjétől, a lényegünket jelentő hagyománytól szó szerint elszakító XX. századi traumáink, a korszellem és a kordiktátum ilyen nagyvonalú, görcsmentes figyelmen kívül hagyására építészetünkben kevesen képesek. Valószínűleg Salamin Ferenc építésznek és a Búzaszem intézményenk ezért kellett egymásra találniuk. Horváth Szilárd, az iskola igazgatója egy előadásban elmondta, Salamin a kilencedik építész, akit megkerestek, hogy méltó formát adjon nevelési elképzeléseiknek, melyek szintén e tiszta forráson alapulnak, s ő volt az egyetlen, aki tökéletesen megértette ezeket. A Búzaszem olyan katolikus, s a törvények miatt egyházi fenntartású, de alapítványi működtetésű, autonóm intézmény, ahol a digitális kultúra tantárgyat (ami oximoron) algoritmikus gondolkodást segítő táblás játékokon tanítják és nem a gépi fixációt erőltetik a gyerekekre. Van rendes órarendbe illesztett népzene és néptánc oktatás és kézműveskedés. Vannak együtt (szülőkkel és tanárokkal) megült ünnepek, közös kertészkedés és közös építkezés. Mivel pénz-paripa-fegyver korántsem állt számolatlanul rendelkezésre, az iskola már majd húsz éve épül (de a tanítás egy része most is – igen hangulatos – jurtákban folyik) jelentős részben kalákában, s így zajlik a karbantartás is. Baj ez? Nem, inkább jó! Nem a tökéletesen kivitelezett épület a jó, hanem az, ahol az építés (makoveczi) drámája jó értelemben jelenik meg a felületeken s mindenütt. Ezt nem érti meg soha a technokrata világ.
Minden magyar iskolának olyasminek kellene lennie, mint a Búzaszemnek, formában, tartalomban! De nem sok ilyet találunk. Ha sok lesz, akkor lesz magyar igazságból magyar valóság!
Szöveg: Kováts Ábel
Fotók: Dénes György
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2025/4-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Stáblista:
Építész: Salamin Ferenc
Építész munkatárs: Várnai Bence
Belsőépítész: Márton László Attila
Statikus: Erdélyi Tamás
Építtető: Búzaszem Alapítvány
Főszervező: Mokos Béla +
Tervezés éve: 2006-
Főépület kiviteli terv: 2007-08
Tornaterem és étkező kiviteli terv: 2020-22
Főépület megépítése: 2008-2010
Tornatermi és étkező megépítése: 2022-25
