A Maglódi Vermesy Péter Általános és Alapfokú Művészeti Iskola ezer tanulóval működik három telephelyen. Az intézmény új iskoláját 2023 őszén vették birtokba a diákok.
Maglód 2007 nyarán kapott városi rangot, miután polgárainak száma robbanásszerűen megnövekedett – mára a tizenkétezret is meghaladta. A budapesti agglomerációban ismerős képlet: a település növekedése a 2000-es évektől szétfeszítette az intézményhálózatot, az egészségügyi szektorban éppúgy, mint az oktatás-nevelés területén. A város 2016-ban új óvodát, 2019-ben új bölcsődét, 2020-ban új egészségügyi központot épített. Az új iskola terveit Horváth Zoltán Ybl- és Pro Architectura díjas építész készítette, az alapkövet 2021 nyarán rakták le az Aradi vértanúk utca és a Kepler János utca által határolt ingatlanon. Kétszintes, összesen négyezer négyzetméteres iskolát vehettek birtokba a diákok 2023 őszén.
– Az iskolaépítést még az előző igazgató, Hosszú Tibor kezdeményezte, és több mint tíz év kellett a megvalósuláshoz – vezet körbe Tóth Katalin. A beköltözés óta együtt fejlődünk az épülettel, feladat mindig van, azt azonban hamar észrevették a kollégák, hogy mosolygósabb, aki itt dolgozik. S mivel érzéseinket visszatükrözik a gyerekek, megjelenik bennük is a jóleső érzés, hogy ez itt a nyugalom szigete, védett, biztonságos környezetben vagyunk.
Hogy az épület kintről nézve hívogató, ahhoz hozzájárul az utcai szárny ölelő ívre szerkesztett tömege, amely köztérré tágítja az előkertet. Az iskolába belépve világos, átlátható térbe érkezünk. Az aula az első benyomások helyszíne, már bent vagyunk, de még közeli, amit magunk mögött hagytunk, az iskolán kívüli világ, a szemközti üvegfalon át pedig megint csak kifelé, a tanárok kertjére látni. Gondolataink előrefutnak, de a tekintetünk megpihen a feltöltődésre szánt díszkert növényzetén. Megérkeztünk. Horváth Zoltán koncepciója szerint itt mutatkozik be az épület a látogatóknak. „A fénnyel telített térben a tanárok kertjének látványát, a tető felhasítását, a szín- és anyaghasználatot, az építészeti formák nagyvonalúságát kívántam eggyé szervezni, az elegancia szolgálatába állítani. A tér felemel, felhúz, arra sarkallja az embert, hogy tekintetének horizontját megemelje. Ez a testtartás elengedhetetlenül szükséges világunk pontos látásához és megértéséhez.” – rögzíti a tervező. A megértéshez közelebb visz az aulában elhelyezett dombormű, amely úgy ábrázolja a fát – gyökérzetével együtt a maga teljességében –, ahogyan az egyébként láthatatlan. Kun Éva Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész alkotása ráirányítja a figyelmet arra, hogy érzékelésünk, látásunk ezen a világon részleges, a megismerés vágya viszont örök. A teljes képre törekszünk figyelemmel, elmélyültséggel, kíváncsisággal, kreativitással, a családtól és az iskolától kapott szellemi-lelki eszköztárunkkal is.
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2024/4-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Szöveg: Tóth Ida
Fotók: Kedves Zsófia
Stáblista:
építtető: BMSK Zrt.
építész: Horváth Zoltán
generál kivitelező: ZÁÉV Építőipari Zrt.
